176861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás félvezető eszköz előállítására

MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 176861 0 Bejelentés napja: 1977. VIII. 9. (Pl—588) Elsőbbsége: Hollandia: 1976. VIII. 11. (7608901) Nemzetközi osztályozás: H 01 L 21/90 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1980. XI. 28. * HIVATAL Megjelent: 1981. XII. 31. Feltalálók : Ties Siebolt te Velde mérnök, Emmasingel, Eindhoven, I Donald Robert Wolters mérnök, Emmasingel, Eindho­ven Hollandia Szabadalmas: N.V. Philips’Gloeilampenfabrieken, Eindhoven, Hollandia Eljárás félvezető eszköz előállítására 1 A találmány tárgya eljárás félvezető eszköz előállítá­sára, amelynek félvezető testje, valamint ennek egyik felületén vezető sávokból álló első mintázat van, amely­nek egyes részei vezető sávokból álló második mintázat­hoz elektromosan csatlakoznak. A találmány tárgya továbbá eljárás olyan félvezető eszköz előállítására, amelynek félvezető testje, valamint ennek egyik felületén vezető mintázat van, és amely egy legalsó vezető szinthez tartozó vezető sávokból álló első mintázatból, valamint egy legfelső vezető szinthez tarto­zó vezető sávokból álló második mintázatból áll; ez utóbbi adott helyeken a legalsó vezető szinttel elektro­mosan össze van kötve, és adott helyeken a legalsó veze­tő szintet elektromosan szigeteken keresztezi. A talál­mány tárgya továbbá az eljárással előállított félvezető eszköz. A többrétegű huzalozással rendelkező integrált áram­körök általánosan ismertek. Annak érdekében, hogy kereszteződéseket lehessen kialakítani, a vezető mintáza­tot többrétegű huzalozási rendszerben sokkal össze­tettebben lehet kialakítani, mint egyrétegű huzalozási rendszerben, amely utóbbiban kereszteződéseket nem lehet létrehozni. Integrált áramköröknél a tervezési sza­badság ily módon sokkal nagyobb, ha többrétegű huza­lozást készítünk, amely különösen akkor bír nagy jelen­tőséggel, ha az áramköri elemek száma (tranzisztorok, diódák, ellenállások stb.) az integrált áramkörön belül nagyon nagy. Ezeket az áramköröket az irodalomban általában LSI áramköröknek (Large Scale Integration) nevezik. 2 A többrétegű huzalozási rendszerek leghagyományo­sabb kialakításánál az alaptestre a legalsó vezető szinten kialakított vezető mintázat elkészítése után szigetelő ré­teget, például szilíciumoxid réteget vittek fel a teljes felü­letre. Azokon a részeken, amelyeken a későbbi eljárási lépések során a különböző szintek közötti összekötteté­seket ki kellett alakítani, a dielektromos rétegbe önma­gában ismert fotomaratásos eljárással lyukakat martak. A dielektromos réteg a különböző szintek vezető mintá­zatait egymástól elektromosan elszigetelték a kereszte­ződések részein. A réteg vastagságát meglehetősen nagy­ra választották annak érdekében, hogy a különböző vezető szintek közötti szórt kapacitásokat minimális ér­téken tudják tartani. A vastagság általában egy ;j.m. Ennek az eljárásnak a gyakorlatban nagyon nagy hátrányai vannak. A dielektrikumon, amelyet szokáso­san gázfázisból kialakított szilíciumoxid-réteg alkot, gyakran kis nyílások maradnak, amelyet az irodalom­ban „tűszúrásnak” (pin holes) neveznek. Ezeken a kis nyílásokon keresztül a legalsó vezető szint és a legfelső vezető szint között rövidzárak jöhetnek létre, amelyek a megfelelő fémnek, például alumíniumnak gőz- vagy gáz­fázisból történő felvitele során alakulnak ki. További hátrányt jelent az a tény, hogy az alkatrészek sűrítésének lehetősége erősen korlátozott. Mivel a kü­lönböző szintek között az összeköttetés a meglehetősen vastag oxidrétegben levő lyukakon keresztül van kiala­kítva, a legfelső szint egymás mellett elhelyezett vezető sávjai közötti távolságokat gyakran nagyobbra kell ké-5 10 15 20 25 30 176861

Next

/
Thumbnails
Contents