176787. lajstromszámú szabadalom • Mérési eljárás és mérőberendezés élő szövet eltávozása helyének és/vagy jellegének meghatározására
3 176787 4 Célunk a találmánnyal élőszövet elváltozása helyének és/vagy jellegének meghatározására állattenyésztésben és a húsiparban is alkalmas olyan mérési eljárás és érzékelő szerkezet kialakítása, amely lehetővé teszi a tumorok jellegének mintavétel nélküli, gyors, megbízható meghatározását élőszövetbe beágyazott tumorok esetén is, és amely továbbá az élőszövet állapotváltozásainak kimutatására is alkalmas. A találmány alapja az a felismerés, hogy felhasználható mérőberendezés kialakítására az élőszöveteknek az a sajátossága, hogy a malignus szövetek elektrolittartalma nagyobb, mint az ép szöveté. Felismertük, hogy ha két különböző anyagú elektródát helyezünk a szövetbe, az galvánelemként viselkedhet, ami ugyan a szövet elektrolittartalmára nem jellemző feszültséget ad, de amelynek terhelhetősége függ a szövet állapotváltozásaitól. A találmány szerinti eljárásban az élőszövetre vagy -szövetbe egymástól eltérő anyagú elektródákat helyezünk, az elektródákat mérőeszközön át — közelítőleg —rövidrezárjuk és az elektródák kivezetésein átfolyó áramot mérjük. Célszerűen az elektródák közötti áram mért értékét egészséges szöveten mért értékkel hasonlítjuk össze. A mérőberendezés villamos mérőműszere árammérő műszer, amelynek bemenetére csatlakoztatott — hidrogénre vonatkoztatva különböző potenciálú — elektródák egyike fémcső — pl. orvosi 1 injekciós tű — míg a másik elektróda a fémcsőben rögzített, szigetelőanyaggal körülvett — pl. magnéziumból készült — elektróda, amelynek aktív felülete a fémcső homloksíkjában vagy azon kívül van elrendezve. A mérőberendezés további kiviteli alakjánál a hidrogénre vonatkoztatva különböző potenciálú elektródákat próbaexcíziós kanál szigetelten rögzített és kivezetések útján az árammérő műszerhez csatlakoztatott részei alkotják. A találmány szerinti mérőberendezés előnye, hogy egészséges élőszövetbe ágyazott tumorok helyének és jellegének azonnali megbízható meghatározását lehetővé teszi — anélkül, hogy az élőszövetből metszetet kellene készíteni. Lehetővé teszi elváltozások endoszkópiás, punkciós és biopsziás vizsgálatokkal történő meghatározását is. A találmány szerinti eljárás alkalmas a húsiparban vágóállatok gyulladásainak, tuberkulózisának stb. kimutatására és élő állatok gyors diagnosztizálására is. A találmány lényegét kiviteli példákra vonatkozó rajzok alapján részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra orvosi injekciós tű alakjában kivitelezett érzékelő szerkezetet, a 2. ábra próbaexcíziós kanál alakjában kivitelezett érzékelő szerkezetet nyitott állapotban, a 3. ábra a 2. ábra szerinti érzékelő szerkezetet zárt állapotban ábrázolja vázlatosan. Amint az az 1. ábrából kitűnik, a találmány szerinti érzékelő szerkezet egy orvosi injekciós tű felhasználásával van kialakítva. Az érzékelő szerkezet egyik elektródáját a fémből készült 1 injekciós tfl alkotja. Az 1 injekciós tű lumenében 2 szigetelőanyaggal burkolva belső 3 elektróda van elrendezve, amelynek anyaga az 1 injekciós tű anyagától —- a hidrogénre vonatkoztatva — eltérő potenciálú. Ha az injekciós tű anyaga rozsdamentes acél, akkor a 3 elektróda anyaga pl. magnézium. A 2 szigetelőanyag teflon. A belső 3 elektróda hatásos felülete a szigetelőanyag felszínével és az injekciós tű végével egy síkban van elrendezve, vagy kiáll az injekciós tűből. Az 1 injekciós tű és a 3 elektróda árammérő 7 műszer kapcsaihoz van csatlakoztatva. A 2. és 3. ábrán a találmány szerinti érzékelő szerkezetnek egy másik megvalósított kiviteli alakját szemléltetjük. Az érzékelő szerkezet lényegében egy önmagában ismert próbaexcíziós (szövetminta kimetsző) kanál, amely úgy van kialakítva, hogy a kanál szigetelő 6 részében csapágyazott 4,5 kanalak a hidrogénre vonatkoztatva különböző potenciálú fémből készültek és a szigetelő 6 részen átvezetett kivezetéssel vannak ellátva, amely kivezetések árammérő 7 műszer kapcsaihoz vannak csatlakoztatva. A fenti érzékelő szerkezetek a találmány szerinti mérési eljárás foganatosítására előnyösen alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy az élőszövetre vagy -szövetbe egymástól eltérő anyagú elektródákat helyezünk, az elektródákat mérőeszközön át rövidrezárjuk és az elektródák kivezetésein átfolyó áramot mérjük, majd az elektródák közötti áram mért értékét egészséges szöveten mért értékkel hasonlítjuk össze. Az eljárás azon alapul, hogy az élőszövetek elektrolittartalma változó, a malignus szövetek elektrolittartalma pl. nagyobb mint az ép szöveté. Ezt az elektrolittartalmat a szövetbe bevezetett elektródákkal képzett galvánelem elektrolitjául alkalmazzuk. A galvánelem terhelhetősége jellemző az élőszövet állapotára. A galvánelem feszültsége elvben függetleft az eléktrolíttartalömból. Gyakorlatilag külső terhelés nélkül is mutat némi függést az elektrolittartalomtól, ami azzal magyarázható, hogy az élőszövetben kialakított galvánelemet a test belső vezetőképessége terheli. Ez a terhelőhatás nagymértékben függ az elektródák méreteitől és elrendezésétől, az elektródákat körülvevő élőszövet tömegétől, elektrolittartalmától stb. A test belső vezetőképességének ezt a bizonytalanságot okozó terhelő hatását küszöböljük ki azzal az intézkedéssel, hogy az elektródákat mérőeszközön át — közelítőleg — rövidrezárjuk. A rövidzárnak oly mértékben kell fennállnia, hogy a mérőeszközzel összekötött külső áramkörben jelentősen nagyobb áram folyjék, mint az elektródákat körülvevő élőszövetben folyó terhelő áram. Ez a terhelő áram az elektródák külső rövidzárása esetén jelentősen lecsökken annak következtében, hogy a két elektróda közti potenciálkülönbség jelentősen lecsökkent (csak az árammérő műszeren eső feszültség áll fenn). Az elektródák készítéséhez bármilyen két különböző elsőrendű vezető felhasználható. Minél nagyobb távolságra helyezkedik el egymástól a potenciálskálán az alkalmazott két vezető, annál nagyobb a galvánelem elektromotoros ereje, azaz annál nagyobb feszültségesés engedhető meg az árammérő 7 műszeren. Az elektródák közé kapcsolt árammérő 7 műszer érzékenységét az elektródák anyagától és méretétől függően Kell megválasztani. Például, ha az l.ábra szerinti éizékelő szerkezet külső elektródája 1 mm átmérőjű rozsdamentes acél henger, belső elektródájának anyaga magnézium, amelynek felülete 0,8 mm átmérőjű sík felület, úgy az ép gyomornyálkahártya hatására termelődött áram erössége 130—140 pA, míg a gyomor ade* noce, hatására termelődött áram 220—230 pA értékű. A magnézium elektród mérőfelszfaéaek növelésével ará* 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
