176756. lajstromszámú szabadalom • Gyorsdiagnosztikum húgysav meghatározására testfolyadékokban
3 176756 4 A 9096—789 sz. japán nyilvánosságra hozatali irat szerint egy urikázt és segédanyagokat tartalmazó papírt húgysavat tartalmazó szérumba merítenek. Miután az urikáz a húgysavat hidrogén-peroxiddá és allantoinná oxidálja, ezt a papírt egy másik papírra nyomjuk, amely peroxidázt és o-toluidint tartalmaz. Ekkor a hidrogén-peroxid az o-toluidinnel egy színezékké reagál. Kézenfekvő, hogy ez az eljárás körülményes, és az egyik papírról a másikra történő szükséges diffúzió miatt nem lehet nagyon pontos. Míg az előbbiekben ismertetett gyorsdiagnosztikumok a direkt kolorimetriás meghatározás elvét alkalmazzák, amelynél a létrejött elszíneződés a mérendő húgysav koncentrációjával arányos, a 2,550.634. sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratban az „inverz kolorimetria” vizsgálati elvét írják le. itt egy előzetesen meghatározott mennyiségű elszíneződött indikátort visznek fel egy szilárd, iners hordozóra. A meghatározandó anyag elszínteleníti az indikátort, úgy hogy a színgyengülés arányos a meghatározandó anyag mennyiségével. A meghatározandó anyag kritikus határkoncentrációjának túllépése ezen módszer szerint megfelelő indikátormennyiség teljes elszíntelenedésével nagyon pontosan meghatározható. A 2,550.634 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali iratban többek között szintén leírnak egy gyorsdiagnosztikumot húgysav meghatározására vérben. Itt üvegszálpapírt impregnálnak jóddal, kálium-jodiddal és keményítővel, és utóimpregnálás után egy kollódiumból álló membránnal és egy kollódiumból és szilárd nátrium-karbonátból álló második membránnal vonják be. Húgysavtartalmú vér elszínteleníti a jód-keményítő komplexet, a vér lemosása után az elhalványodás fokozata kiértékelhető. A jód-keményítő komplex koncentrációja beállítható úgy, hogy pontosan az éppen patologikus húgysavmennyiségnek feleljen meg, és így igen-nem választ tegyen lehetővé. Más jódkoncentrációval készülő további vizsgálópapírokkal fokozatos meghatározások végezhetők. Ennek az önmagában hasznos gyorsdiagnosztikumnak mégis lényeges hátrányai vannak : A háromszoros impregnálás nagyon költséges. Ha a második membránt elhagyjuk, úgy a vizsgálandó folyadékot előzetesen meg kell lúgosítani, ami a felhasználónak körülményes. Továbbá a tesztcsík nem tárolható, mert a jód alkálinyomokkal való érintkezéstől diszproporcionálódik. Fennállt tehát az igény egy egyszerűen előállítható és alkalmazható stabil gyorsdiagnosztikumra húgysavnak szérumban és különösen vérben történő meghatározására. Meglepően azt találtuk, hogy ilyen gyorsdiagnosztikumot kapunk, ha az „inverz kolorimetria” elvét alkalmazzuk, és indikátorként az I általános képletű heterociklusos azin gyököket — ahol R jelentése rövidszénláncú alkilcsoport és Me jelentése alkálifém atom vagy ammónium-csoport — használjuk. Rövidszénláncú alkilcsoporton 1—6, előnyösen 1—4 szénatomos alkilcsoportok értendők, különösen a metil- és etil-csoport. Sókként különösen az ammonium-, lítium- és nátrium-sók jönnek számításba. Az I általános képletű gyökök élénkszínű vegyületek, amelyek húgysavtól a színtelen azinokká redukálódnak. Adott gyökmennyiség esetén az elszíneződés foka a húgysavkoncentrációval arányos. Előre nem volt látható, hogy a találmány szerinti gyökök lehetővé teszik húgysav meghatározását gyorsdiagnosztikumokkal. Az volt csak ismeretes, hogy a húgysav valahogyan reagál az I általános képletű gyökkel, mert húgysav zavarja az azinok oxidációját a megfelelő gyökké, például glükóznak az 1,648.840 sz. és a 2,042.828 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerinti meghatározásánál; az is ismeretes volt azonban, hogy ez a „zavarás” nem sztöchiometrikus [D. Eberhardt et al., Z. kiin. Chem. u. kiin. Biochem. 9, 362—363 (1971)]. Ezért azt kellett feltételezni, hogy az azinok és az I általános képletű gyökök nem megfelelők a húgysav meghatározására. A találmány szerinti gyorsdiagnosztikumok a következőképpen készíthetők; Húgysav szérumban való meghatározására szolgáló gyorsteszthez szívóképes hordozóként papír vagy gyapjú használható. Szűrőpapírt impregnálunk tehát egy I általános képletű gyökkel, továbbá pufferral, valamint szokásos segédanyagokkal, így nedvesítőszerekkel, sűrítőkkei stb. Húgysav teljes vérben való meghatározására szolgáló gyorsteszt készítésénél a fenti papírt végül az 1,272.019 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerint cellulóz-éterekkel, illetve -észterekkel vagy az 1,598.048. sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerint szerves oldószerekben oldott viaszokkal utánimpregnáljuk. A képződő membrán, illetve a tesztpapír hidrofobizálása teszi lehetővé ezután a vér lemosását. Előnyösebb azonban az I általános képletű gyököket az 1,598.153. sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerint vízálló filmekbe beágyazni, amelyekről a vért egyszerűen csak le kell öblíteni. Az I általános képletű gyökök kipreparálható anyagként maguk is előállíthatok, mégpedig a megfelelő azinok jóddal, ólom-tetraacetáttal, ólom(IV)-oxiddal vagy más megfelelő oxidálószerekkel végzett oxidációjával [lásd például Hünig, Liebigs Ann. Chem. 676, 36—51 (1964)]. Előállíthatok azonban ezekkel az oxidálószerekkel vagy hidrogén-peroxiddal és peroxidázzal közvetlenül az impregnálóoldatban is. A receptúrákban alkalmazandó gyökmennyiségek a meghatározni kívánt húgysavmennyiséghez igazodnak, és tapasztalati úton könnyen megállapíthatók. Célszerű azonban a receptúrákban még a megfelelő azinokat is hozzáadni, mert így meggátolható a gyökök esetleges diszproporcionálódása. Ilyen diszproporcionálódás még semleges szervetlen alkálisók, így kloridok, bromidok, szulfátok stb. hozzáadásával is meggátolható. Pufferként a gyorsteszteknél szokásos rendszerek, így például citrát, ftalát stb. jöhetnek számításba. Mivel nagyobb mennyiségű gyök bevitelekor (nagyobb húgysavkoncentrációhoz) kisózási jelenségek léphetnek fel, célszerű ilyenkor kationként a fenti pufferekben lítiumot használni. A puffer pH-jának 3 és 7, előnyösen 4 és 6 között kell lennie. Magasabb pH-értékek célszerűtlenek, mivel a gyökök bomlását okozhatják. Nedvesítőszerekként szokásos nem ionogén, anionos és kationos szerek jönnek számításba, így például lauril-szulfát, dioktil-szulfoszukcinát, lauril-poliglikol-éter, lauril-piridinium-klorid és még mások. Sűrítőszerekként alginátok, cellulózéterek, karboxi-metil-cellulóz és effélék alkalmazhatók. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
