176746. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-(2-halogén-2-fenil-etil)-tiazol-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
3 176746 4 lános képletü halogénketonok — a (IV) általános képletben R és n jelentése a fenti, míg Hal klór- vagy brómatomot jelent — és 1,2,4-triazol-származékok savmegkötőszer jelenlétében végzett reagáltatása útján állítható elő. A (IV) általános képletü halogénketonok ismertek (Bulletin de la Société Chimique de France, 1363—1386 [1955]). A még le nem írt (IV) általános képletü vegyületek a megadott publikációban vagy az alábbi szabadalmi leírásokban leírt eljárások szerint állíthatók elő: 3 679 697. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és 2 063 857. sz. NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat. A (II) általános képletü l-(2-hidroxi-2-fenil-etil)-triazol-származékok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: l-(2-hidroxi-2-fenil-etil)-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(2'-fluor-fenil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(2'-klór-fenil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(2',4'-diklór-fenil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(4'-bróm-fenil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(3'-jód-fenil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(4'-bifenilil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(4''-klór-4'-bifenilil)-etil]-l,2,4-triazol, l-[2-hidroxi-2-(2",4"-diklór-4'-bifenilil)-etil]-l,2,4--triazol, 1 -[2-hidroxi-2-(4'-/4 "-klór-fenoxi/-fenil)-etil]-1,2,4--triazol, l-[2-hidroxi-2-(472'',4"-diklór-fenoxi/-fenil)-etil]-l,2,4--triazol. Az (I) általános képletben X jelentése klór- vagy brómatom. Beviteléhez az alábbi halogénezőszerek alkalmazhatók: foszfor-triklorid, foszfor-tribromid, foszfor-pentaklorid, tionil-klorid. A tionil-kloridot előnyben részesítjük. Az (I) általános képletü vegyületekből fiziológiailag elfogadható savakkal sókat képezhetünk. Alkalmas savak például a hidrogén-halogenidek, így a hidrogén-klorid és a hidrogén-bromid ; továbbá foszforsav, salétromsav, egy- vagy kétértékű karbonsavak és hidroxi-karbonsavak, mint például ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumársav, borkősav, citromsav, szalicilsav, szorbinsav és tejsav; végül szulfonsavak, így az 1,5-naftalin-diszulfonsav. A találmány szerinti eljárásban hígítószerként előnyösen közömbös szerves oldószert alkalmazunk. Ide tartoznak előnyösen ketonok, így dietil-keton, aceton és metil-etil-keton; továbbá éterek, például dietil-éter és dioxán; alkalmas továbbá a benzol, valamint klórozott szénhidrogének, például kloroform, metilén-klorid és szén-tetraklorid. A reakcióhőmérsékletet szélesebb tartományban változtathatjuk. Általában 20 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontján dolgozunk. A találmány szerinti eljárásban 1 mól (II) általános képletü triazol-származékra előnyösen 1—2 mól halogénezőszert alkalmazunk. Az (I) általános képletü vegyületek hidroklorid, illetve hidrobromid alakjában keletkeznek. Ezeket a savaddíciós sókat szerves oldószer, például toluol hozzáadásával kicsaphatjuk, majd leszívatjuk és kívánt esetben átkristályosítjuk. Ha az (I) általános képletü vegyületet a szabad bázis alakjában akarjuk elkülöníteni, a kapott hidrokloridot, illetve hidrobromidot vízben oldjuk, a szabad bázist nátrium-hidrogén-karbonát hozzáadásával kicsapjuk, szerves oldószerben oldjuk, majd a szokásos módon elkülönítjük. Az (1) általános képletü szabad bázist úgy is nyerhetjük, hogy a felesleges halogénezőszert például desztillálással eltávolítjuk, a vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot közvetlenül a reakcióelegyhez adjuk és a bázist szerves oldószerrel kirázzuk. A bázisból a szokásos sóképzési módszerekkel más savaddíciós sókat képezhetünk, például úgy, hogy a bázist éterben, így dietil-éterben oldjuk, a megfelelő savat, például salétromsavat hozzáadjuk és a sót önmagában ismert módon, például szűréssel izoláljuk, majd kívánt esetben tisztítjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagok erős gombaölő, valamint baktériumölő hatást mutatnak. A gombák és baktériumok pusztításához szükséges koncentrációban a kultúrnövényeket nem károsítják. Ezért a vegyületek mint növényvédőszer-hatóanyagok alkalmasak gombák és baktériumok pusztítására. A gombaölő anyagok például a Plasmodiophoramycetes, Oomycetes, Chrytridiomycetes, Zygomycetes, Ascomycètes, Basidiomycetes, Deuteromycetes pusztítására használhatók fel. Az (I) általános képletü hatóanyagoknak széles hatásspektruma van, és egyaránt alkalmazhatók a föld feletti növényrészeket és föld alatti növényrészeket károsító gombák, valamint a magokon keresztül fertőző kórokozók pusztítására. Az (I) általános képletü vegyületek különösen jó hatást mutatnak a föld feletti növényrészeket károsító gombák, így Erysiphe-fajták, Podosphaera-fajták, Venturi-fajták, például az almalisztharmat kórokozója (Podosphaera leucotricha) és az almavarasodás kórokozója (Fusicladium dendritikum) ellen. A hatóanyagok továbbá gabonabetegségek, így gabonalisztharmat és gabonarozsda ellen igen hatékonyak. Említésre méltó még a hatóanyagok részben szisztemikus hatása, amelynek révén a hatóanyag a talajon, majd a gyökéren keresztül a növény föld feletti részeibe jut és így a növényt gombásodás ellen védi. A növényvédelemben az (I) általános képletü vegyületeket vetőmagcsávázásra és föld feletti növényrészek kezelésére alkalmazhatjuk. A hatóanyagok melegvérűekre kifejtett toxicitása csak alacsony. A vegyületek majdnem szagtalanok, az emberi bőrt nem károsítják, így kezelésük nem kellemetlen. Vetőmagcsávázó szerként alkalmazva a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek védőhatásukat mind a vetőmag felületi fertőtlenítése útján (például az árpa levélcsíkossága esetében), mind szisztemikusan a vetőmagba behatolva (például a búza és árpa kőüszögös megbetegedései esetében) fejtik ki. Ezenkívül a hajtás gomba okozta fertőzése (például lisztharmat esetén) ellen szisztemikus védőhatás érvényesül. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagokat a szokásos készítményekké, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké alakíthatjuk. A készítményeket önmagában ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagokat hordozóanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel, nyomás alatt levő cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozó anyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív anyagokat, így emulgeátorokat és/vagy diszpergálószereket és/vagy habképző anyagokat is adhatunk az elegyhez. Amennyiben vivőanyagként vizet használunk fel, szerves segédoldószert is adhatunk az elegyhez. Folyékony oldószerként főleg az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
