176724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-paraffinok elválasztására

9 176724 10 egy vagy több fmomítvány-komponensből áll. „Extraktum-komponens” alatt olyan vegyületet vagy vegyülettípust értünk, amelyet az adszorbens szelektívebben adszorbeál, míg a „finomítvány-kom­­ponens” alatt kevésbé szelektíven adszorbeálódó vegyületet vagy vegyülettípust értünk. Az eljárás során a tápáramban levő normál-paraffinok extrak­­tum-komponensek, míg az izo-paraffinok és az aro­más vegyületek legnagyobb része finomítvány-kom­­ponens. A betáplált aromás vegyületek egy kis része azonban az adszorbensrészecskék felületén adszorbeálódik, és így a szó szigorú értelmében ezeket extraktum-komponensnek kell tekinteni. Az „extraktum-komponens” kifejezés általában szelek­tívebben adszorbeálódó vegyületre vagy vegyület­­típusra utal, amely a cél szerinti termék lesz, így ebben az eljárásban a normál-paraffinokra. A „deszorbens anyag” kifejezés általában olyan anya­got jelent, amely egy extraktum-komponenst de­­szorbeálni képes. Specifikusan, az „első deszorbens anyag” kifejezés olyan anyagot jelent, amely de­­szorbeálni képes a felületen adszorbeált betáplált aromásokat, de nem képes az adszorbensről deszor­­beálni a normál-paraffinokat, míg a „második de­szorbens anyag” kifejezés olyan deszorbens anyagra utal, amit az adszorbeálódott normál-paraffinok de­­szorbeálása céljára választottunk ki. A „kiszorító­­-anyag” kifejezés finomítvány-típusú vegyületet je­lent, amit az eljárásban alkalmazunk, elsősorban a finomítvány-komponensek kiszorítására az adszor­bens nem-szelektív hézagtérfogatából (definícióját lásd alább). A „deszorbens-áram” vagy „deszor­­bensbevezető-áram” azt az áramot jelenti, amelyen keresztül a deszorbens anyag az adszorbenshez jut. A „finomítvány-áram vagy „finomítványkivezető­­-áram” olyan áramot jelent, amelyen keresztül a finomítvány-komponensek legnagyobb részét az ad­szorbensről eltávolítjuk. A finomítvány-áram össze­tétele lényegileg 100% deszorbens anyag, és lénye­gileg 100% finomítvány-komponens között változ­hat. Az „extraktum-áram” vagy „extraktum­­kivezető-áram” olyan áramot jelent, amelyen ke­resztül a deszorbens anyaggal deszorbeált extrak­­tum-anyagot az adszorbensről eltávolítjuk. Az extraktum-áram összetétele szintén változhat kb. 100% deszorbens anyagtól lényegileg 100% extrak­­tum-komponensig. A találmány szerinti eljárás ugyan lehetővé teszi, hogy igen nagy tisztaságú (99%-os) normál-paraffi­nokat igen nagy hozammal (90% vagy ennél több) állítsunk elő, de tisztában kell lenni azzal, hogy az adszorbens egy extraktum-komponenst soha nem adszorbeál tökéletesen, valamint egy finomítvány­­-komponenst is adszorbeál minimális mértékben. Ezért áz extraktum-áramban kismennyiségű fino­mítvány-komponens jelentkezhet, és hasonlóképpen a finomítvány-áramban kismennyiségű extraktum­­-komponens lehet jelen. Az extraktum- és finomít­­vány-áramokat egymástól és a betáplált keveréktől az egyes áramokban jelenlevő extraktum-kompo­nens és finomítvány-komponens koncentrációará­nyával különböztetjük meg. Még specifikusabban az adszorbeált normál-paraffinok koncentrációjának és a nem adszorbeált izo-paraffinok koncentrációjának a hányadosa a legkisebb lesz a finomítvány-áram­ban, nagyobb a betáplált keverékben és a legna­gyobb az extraktum-áramban. Hasonlóképpen a nem adszorbeált izo-paraffinok és az adszorbeált normál-paraffinok koncentrációinak a hányadosa a legnagyobb lesz a finomítvány-áramban, kisebb a betáplált keverékben és a legkisebb az extraktum­­-áramban. Az adszorbens „szelektív pórustérfogata” kife­jezés az adszorbensnek azt a térfogatát jelenti, amely a betáplált anyagból az extraktum-kompo­­nenseket szelektíven adszorbeálja. Az adszorbens „nem-szelektív hézagtérfogata” az adszorbensnek azt a térfogatát jelenti, amely az extraktum-kom­­ponenseket a betáplált anyagból nem tartja vissza szelektíven. Ez a térfogat az adszorbens azon üre­geit foglalja magába, amelyek nem tartalmaznak adszorptív helyeket, továbbá az adszorbens részecs­kéi között levő hézagokat. A szelektív pórustér­fogatot és a nem-szelektív hézagtérfogatot általában térfogat-mennyiségekkel fejezzük ki. Ezek a térfo­gat-mennyiségek fontosak azon folyadék megfelelő áramlási sebességeinek a meghatározásához, amelyet egy műveleti zónába — adott mennyiségű adszor­bens esetén - kielégítő működés céljából be kell vezetni. Ha az adszorbens egy műveleti zónába (később ismertetjük) kerül, akkor nem-szelektív hézagtér­fogata szelektív pórustérfogatával együtt folyadékot visz a zónába. A nem-szelektív hézagtérfogatot hasznosítjuk annak a folyadékmennyiségnek a meg­állapítására, amelyet ugyanebbe a zónába az ad­szorbenshez ellenáramban be kell vezetni ahhoz, hogy a nem-szelektív hézagtérfogatban levő folya­dékot eltávolítsuk. Ha a zónába vezetett folyadék áramlási sebessége kisebb mint a zónába kerülő adszorbens anyag nem-szelektív hézagtérfogata, ak­kor az adszorbens a zónában tiszta folyadékot tart vissza. Ennek következtében az adszorbens nem­­-szelektív hézagtérfogatában folyadék van jelen, ami a legtöbb esetben kevésbé szelektíven visszatartott betáplált komponensekből áll. Egy adszorbens szelektív pórus térfogata bizo­nyos esetekben az adszorbens körülvevő folyadék­ból finomítvány-anyagot adszorbeálhat, mivel egyes esetekben a szelektív pórustérfogatban az adszorp­tív helyekért versengés folyik az extraktum-anyag és a finomítvány-anyag között. Ha az extraktum­­-anyaghoz képest nagymennyiségű finomítvány­­-anyag veszi körül az adszorbens t, akkor a finomít­vány-anyag elég versenyképes lehet ahhoz, hogy az adszorbens adszorbeálja. A találmány szerinti eljárásban használható alap­anyagok olyan szénhidrogénfrakciók, amelyeknek molekulái kb. 6-30 szénatomosak. A szénhidrogén­frakciók szénatomszám-tartománya tipikusan szűk, kb. három és kb. tíz szénatomszám között van. Tipikus tápáram például egy C10—Cts petróleum­frakció, vagy egy C,0-C20 gázolajfrakció. A táp­áramok különböző koncentrációkban tartalmaznak normál-paraffinokat, izo-paraffinokat és aromáso­kat, de kevés vagy semmi olefint. Attól függően, hogy milyen típusú a nyersolaj, amelyből a szén­hidrogénfrakció származik, és milyen a frakció szénatomszám-tartománya, a betáplált anyagban a normál-paraffinok koncentrációja általában kb. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents