176723. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kiöntőcsövek öntőüsthöz történő csatlakoztatására
5 176723 6 114 forgó csőágyazással csatlakozik a levegővezetékhez. A 102 csőszakasz kétszeresen hajlított cső, amelynek egyik végén a 108 csőkarima, másik végén pedig 116 tartóvilla van elhelyezve. A 116 tartóvilla a hűtés érdekében üreges testként van kialakítva és lényegében U alakban van meghajlítva. Belső tere a 102 csőszakasz üregével van összeköttetésben. A 116 tartóvilla 118 és 120 csővégei nyitott kialakításúak, hogy a hűtést végző levegő szabadon távozhasson. A 48 kiöntőcsövet a 116 tartóvillában a 4. ábrán látható 122 befogó tartja, A 122 befogó a 116 tartóvillába illeszkedik és a karokra hegesztett 124 konzolokra erősíthető. Ugyancsak a 4. ábrán látható, hogy a 116 tartóvilla ágai lazán illeszkednek az 54 szerelőcsonk 62 felső pereme és 563 alsó pereme közé. Ugyancsak játék van az 54 szerelőcsonk és a 116 tartóvilla ágai között, hogy az 58 rögzítőfej és a 42 kiöntőcsőr közötti játéknak utána tudjon engedni. A 116 tartóvilla ágainak felső részére 125 bütykök vannak felhegesztve, amelyek lehetővé teszik a 48 kiöntőcső és az 54 szerelőcsonk bizonyos fokú mozgatását az összeillesztés során. A 48 kiöntőcső a csatlakoztatás alatt a 10 öntőkád és a 12 öntőüst között tetszőlegesen mozgatható, minthogy a 84 tartóbak a 72 ágyazáson elforgatható és magassága is állítható, míg a 86 tartókar tengelyirányban elmozdítható és saját tengelye körül elfordítható. Ennek megfelelően a 48 kiöntőcsővel tetszőleges mozgást lehet végezni. A 84 tartóbak függőleges irányú mozgatását 126 hidraulikus egységgel lehet elvégezni. A 126 hidraulikus egység a 78 állványra van erősítve 128 bilincs és 130 csatolórúd segítségével. A 130 csatolórúd 132 bakhoz van kapcsolva csapok segítségével. Amikor a 48 kiöntőcsövet a 10 öntőkád és a 12 öntőüst között kell mozgatni, a 86 tartókar manipulálását a kezelő a 134 mozgatóegységgel végzi. Ez a 134 mozgatóegység 136 tengelyt tartalmaz, amely elcsúsztathatóan és elforgathatóan van a 84 tartóbakhoz erősített 138 bakokban ágyazva. A 136 tengely hátsó végére 140 hajtókerék van felerősítve. Ennek segítségével lehet a 136 tengelyt tolni vagy forgatni. A 136 tengely a 100 csőszakaszhoz van csatlakoztatva 144 és 146 gyűrűk segítségével. Ezeket 142 kapcsolólap köti össze. A 110 csőszakaszban levő 110 dugóra lazán illeszkedik a 144 gyűrű, amelyet a 110 dugóhoz csavarozott 150 támasztólap tart. A 146 gyűrű 152 csapágyperselyekkel van ellátva és a 136 tengelyen kialakított vállakon fekszik fel. A 146 gyűrűt a 140 hajtókerék támasztja meg. A 86 tartókar forgatását a 140 hajtókerékkel lehet elvégezni a 136 tengelyre ékelt 154 fogaskerék, illetve a 156 fogaskerék útján. A 156 fogaskerék a 110 dugóhoz erősített 150 támasztólemezzel van összekapcsolva. A találmány szerinti berendezés működése a következő. A 12 öntőüstre erősített 24 szelepszerkezettel lezárjuk a 22 kiöntőtölcsér átömlőnyflását. A 3. ábrán látható 160 darun függő 48 tóöntőcsövet megközelítjük a 70 csőtartó szerkezettel oly módon, hogy azt függőleges tengelye körül elfordítva a 2. ábrán szaggatott vonallal ábrázolt helyzetbe hozzuk. Ekkor a 160 darut elforgatjuk és a 48 kiöntőcsövön levő 54 szerelőcsonkot a 116 tartóvillába illesztjük. A 122 befogót a 124 konzolokra erősítjük és a 48 kiöntőcsövet a daruról kioldjuk. A daru elforgatása után a kezelő a 70 csőtartó szerkezetet függőleges tengelye körül visszafordítja. A 140 hajtókereket megtolva a 48 tóöntőcsövet a 10 öntőkád 16 fedelén levő 17 nyílás fölé juttatja. Ekkor a 40 hajtókereket forgatni kezdi és ezzel a 48 kiöntőcső alsó végét a 17 nyíláshoz közelíti. Ezzel egyidejűleg a 84 tartóbakot függőleges irányban lefelé kel! engedni, aminek következtében a 48 kiöntőcső áthalad a 17 nyíláson a 10 öntőkád belsejébe. A 140 hajtókerék forgatását természetesen egészen addig kell folytatni, amíg a 48 kiöntőcső az 1. ábrán bemutatott függőleges helyzetbe kerül. A kezelő ezután a 70 csőtartó szerkezetet ismét függőleges tengelye körül forgatja el oly módon, hogy az 58 rögzítőfej és a 42 kiöntőcsőr egymással egytengelyű helyzetbe kerüljön. Ekkor működésbe hozzuk a 126 hidraulikus egységet, amely felemeli a 84 tartóbakot és a benne levő 86 tartókart, egészen addig, ameddig a 42 kiöntőcsőrön a 48 tóöntőcső 52 karimája fel ütközik. A 42 tóöntőcsőr és a 48 kiöntőcső méretei, illetve helyzete közötti esetleges eltérés könnyen kompenzálható a 116 tartóvilla és a 48 kiöntőcső 54 szerelőcsonkja közötti játék következtében, valamint azért, mert az 54 szerelőcsonk 62 felső pereme a 116 tartóvilla 125 bütykein tetszőlegesen elbillenhet és ezzel szükség esetén a szögben történő elfordulás lehetősége is adott. Miután a 48 kiöntőcsövet és a 42 tóöntőcsőrt összekapcsoltuk, beindítjuk a hűtést. A hűtőlevegő a 112 bevezetőcsövön át áramlik be a 86 tartókarba és a 116 tartóvillába. Mindezen műveletek után a 34 tálcát mozgató 36 hidraulikus egységet működésbe lehet hozni, és ez a 24 szelepszerkezetben elmozdítja a 34 tálcát. A 34 tálcával együtt elmozdulnak a 28 burkolatban levő 38 szeleplapok is egészen addig, amíg a 42 kiöntőcsőr 46 nyílása és a 30 hőálló szigetelő lap 32 átömlőnyflása a 22 kiöntőtölcsér járatával egy vonalba nem kerül. Ekkor a fémolvadék áramlása megindul a 12 öntőüstből a 10 öntőkádba. A 38 szeleplapoknak és így a velük összekapcsolt 42 kiöntőcsőrnek ilyen irányú mozgását 1 a 70 csőtartó szerkezet könnyen felveszi, minthogy a 86 tartókar könnyen elfordítható a 84 tartóbakkal és a 78 állvánnyal a 80 siklócsapágyon. A 42 tóöntőcsőr vízszintes irányú elmozdulása általában nem haladja meg a 15 cm-t és ezt a 86 tartókar könnyen tudja követni, minthogy viszonylag nagy sugáron mozdul el. Az elmozdulás azért sem okoz nehézséget, mert a 48 tóöntőcső és a 116 tartóvilla között igen laza kapcsolat van. Amikor az öntési művelet befejezése után vagy a tóöntőcső tönkremenetelekor cserére van szükség, a fenti műveleteket kell fordított sorrendben elvégezni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
