176705. lajstromszámú szabadalom • Kétkéses oltókészülék szőlőoltvány készítéséhez
3 176705 4 Ezzel a készülékkel kivágott csap azonban az alany végén kivágott profilba illesztve erősen lötyög. Annak érdekében, hogy a csap a vessző végén szilárdan „üljön”, öntapadó papírral tekerik körül, majd paraffinozzák. Erre azért van szükség, mert a hazai kereskedelmi forgalomban kapható paraffin nehezen dermed, közvetlen paraffmozás esetén a profilrésbe folyik, s így az oltványból selejt lesz. A ragasztópapírral történő bevonásnak, mint műveleti lépésnek az oltvány készítés technológiai folyamatába történő beillesztésével járó többletmunka és hátrány kézenfekvő. A fentiekben leírt oltványkészítést tehát a külföldi és hazai szaklapokból ismert, hagyományos, ún. omegaprofillal kialakított egykéses készülék végzi. Az egykéses oltókészülék további hátránya, hogy a második ütemű kivágást követően a csap profilra vágott végét azonnal az alany-vessző azonos kontúrral rendelkező negatív profilú végébe tolja, s így utólag nem állapítható meg a kész oltvány hibás vagy hibátlan minősége. Ha több ezer vesszőt oltanak például az adott készülékkel folyamatos üzemben, ez a hiba százalékos arányban tetemes is lehet. Többkéses oltóberendezést az Egyesült Államokban fejlesztettek ki. A 4 098 020 lajstromszámú USA szabadalom olyan oltóberendezésre nyújt kitanítást, amelynek egyidejűleg egymáshoz közelíthető négy tartópofára szerelt, egyenesvonalú vágóéllel rendelkező kései vannak. A késtartó működési elve hasonló a szerszámgépek munkadarab-felfogó tokmányának működtetéséhez. A kések úgy vannak a felfogó pofákra szerelve, hogy záráskor nagyjából Z-profilt vágnak a féldarabokon. Ez a berendezés nem vág szorosan illeszthető profilú féldarabokat, csak gyümölcsfák oltására lehet használni, működtető mechanizmusa bonyolult, és ezért előállítása költséges és munkaigényes munkát jelent. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő oltókészülék kialakításával az ismert hagyományos, egykéses oltókészülék hátrányait kívánom kiküszöbölni. A találmány révén tehát azt a feladatot kellett megoldani, hogy a profilravágott vessző negatív profilvégébe illesztett, pozitív profillal rendelkező csap szorosan illeszkedjék, s az így kialakított oltványt az oltás helyén azonnal lehessen paraffinnal bevonni. A találmány megértése és szemléltetése érdekében a leíráshoz rajzokat mellékelek, amelyeken a találmány lényegét képező szerkezeti elemek és azok összeszerelt helyzeti elrendezése látható. A rajzokon az 1. ábra a berendezést elölnézetben, részben metszetben, a 2. ábra pedig oldalnézetben ábrázolja. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő oltókészülék 1 állványra van szerelve. Az állvány felső része egy lezárható 2 szekrény, amelyen keresztül halad a készülék működtető t3 tengelye. A tengely a szekrény felülső határolólapján kimunkált furaton 15-20 cm-re nyúlik ki. Ezt a kinyúló tengelyvéget a szekrény felső zárólemezére felfekvő 4 spirálrugó fogja körül, amelyet a tengelyvég felső menetes végén anyával lehet rögzíteni. A szekrényen belüli tengelyrészre ütközőgyűrű van szerelve, amely a tengely, függőleges irányú haladásakor a szekrény alsó határoló lemezének felső felületén felütközik. (A rajzon nem ábrázoltuk). A 2 szekrényből alul kinyúló tengelyrészre egy 5 késtartóra egymás mellé két omega-profillal kialakított 6 kés van szerelve. A 6 kést az 5 késtartón menetes furatokba csavart csavarok rögzítik. A kések pozicionálását a késtartón levő 7 csapok biztosítják, amelyek a kés lemezén kifúrt, azonos helyzetű nyílásokba illeszkednek. A jobb oldali kés külső szélét pozicionáló csap néhány század mm-rel eltolt helyzetben van, így a jobb oldali kést a csapra rá kell pattintani. Ennek eredményeképpen a jobb oldali kés az alatta elhelyezett vesszőn néhány század mm-rel nagyobb profilt vág ki. Az állványra vannak felszerelve a kések függőleges irányú, pontos megvezetésére szolgáló 8 csapok. A késtartó alatt, a tengely lefelé irányúló függőleges mozgása által megtett úttal azonos távolságban van a vázra szerelve a 9 tartóbak. A tartóbak helyezővillái közül kettőre a vessző, kettő 10 helyezővillára pedig a csap fekszik fel. A fecskefarok kivágású 10 helyezővillák között műanyagból készített 11 betétek vannak. Mind a helyezővillák mind a betétek alatt az ezen szerkezeti elemeket tartó alátétlapba 12 rugók vannak szerelve, tehát mind a helyezővillák mind a betétek a vágási löket végén rugózó mozgást végeznek. Az állvány alatt a szekrényből lefelé nyúló tengelyvég egy lábítóval felszerelt, önmagában ismert 13 működtetőmechanizmussal van összeszerelve. A késtartó vízszintes összekötő lécére függőleges irányban furatok vannak kimunkálva. Ezekben a furatokban 14 kilökőpálcák vannak elhelyezve. Ezek szabadon mozgó szerkezeti elemek, melyekre alul derékszögben 15 letolóelemek vannak szerelve. Az oltókészülék a következőképpen működik: A két vezetőoszlopon megvezetett késtartó a lábító lenyomásakor a szekrény felett levő rugó ellenében lefelé irányuló mozgást végez. A lábító lenyomásával egyidőben a két kés egyszerre vágja ki a „pozitív” profilt a csapon, illetve a „negatív” profilt a vesszőn. A lábítóra gyakorolt nyomás megszűnése után a rugó eredeti helyzetébe rántja vissza a tengelyt és vele együtt a késtartót a késekkel. Felfelé haladtában a késtartó felütközik a szekrény aljához, így a hulladékot és a kész darabokat a kilökőpálcák a késekről letolják. A teljesen simára vágott profilvégű vesszőről és a csapról azonnal megállapítható, hogy az alany és a csap egészségesek, vagy nem — ennélfogva összeillesztésük alkalmával selejt nem keletkezhet. Az állványra épített, a csapot és az alanyt központos helyzetben tartó, mozgóbetétes tartóbak, a helyezővillákkal együtt azért vannak rugóval alátámasztva, hogy a kivágáskor fellépő függőleges 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
