176680. lajstromszámú szabadalom • Eljárás feniletanolamin-észterek előállításárta
7 176680 8 eljárás-változatnál ismertetett általánosan használatos körülmények között. Eljárásunk b) változata szerint egy (XV) általános képletű arilketont redukálunk. A redukciót az aromás ketonok redukciójára használatos, a karbonsavészter-csoportot azonban nem redukáló módszerekkel hajthatjuk végre. Általában alkálifémbórhidridet (pl. nátriumbórhidridet) alkalmazunk iners hígító- vagy oldószerben (pl. metanol, etanol vagy 2-propanol) — ez a redukció előnyös foganatosítási módja. A redukciót továbbá katalitikus hidrogénezéssel pl. palládium, platina vagy nikkel katalizátor jelenlétében, hígító- vagy oldószerben (pl. etanol vagy ecetsav) is elvégezhetjük. A redukciót általában —20 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérséklet körüli hőfokon (pl. 15—30 °C) hajthatjuk végre. A (XV) általános képletű kiindulási anyagokat a (IX) általános képletű vegyületek előállításával analóg módon egy (X) általános képletű fenacilhalogenid és W helyén hidrogénatomot tartalmazó, (XI) általános képletnek megfelelő amin reakciójával állíthatjuk elő. Az amino-vegyületek előállítása a (XII) általános képletnek megfelelő, azonban W helyén hidrogénatomot tartalmazó diamin szelektív acilezésével történik — ezt az eljárást is a példákban mutatjuk be. A (XV) általános képletű kiindulási anyagokat továbbá a (IX) általános képletű vegyületek másik előállítási eljárásával analóg módon egy (XIV) általános képletű vegyületnek megfelelő, azonban W helyén hidrogénatomot tartalmazó dihidroxi-vegyület acilezésével is előállíthatjuk. A reakciót az N-acilezési reakció visszaszorítása céljából előnyösen erős sav jelenlétében végezhetjük el. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a düiidroxi-vegyületet hidrokloridja, hidrobromidja vagy trifluorcetátja alakjában alkalmazzuk. A dihidroxi-vegyületeket a megfelelő di-O-acetil-vegyületekből az a) eljárás-változatnál megadott módon vagy a megfelelő di-O-benzil-származékok hidrogenolízisével (7. példa) állíthatjuk elő. Eljárásunk c) változata szerint egy (XVI) általános képletű hidroxilvegyületet valamely R1—COOH általános képletű savból leszármaztatható acilezőszerrel acilezünk. A reakciónál kiindulási anyagként az N-acilezés háttérbeszorítása céljából előnyösen a (XVI) általános képletű vegyület savaddíciós sóját pl. hidrogénhalogenidjét (pl. hidroklorid vagy hidrobromid) vagy trifluoracetátját alkalmazhatjuk. Acilezőszerként előnyösen az R1—COOH általános képletű karbonsavak savhalogenidjeit (pl. savklorid vagy savbromid) vagy anhidridjét, vagy hangyasavval képezett vegyes anhidridjét alkalmazhatjuk. A reakciót előnyösen iners hígító- vagy oldószer (pl. aceton, acetonitril, kloroform, metilénklorid, tetrahidrofurán, ecetsav vagy trifluorecetsav) jelenlétében, előnyösen kb. 0—100 °C-on hajthatjuk végre. A felhasznált acilezőszer mennyisége a kiindulási anyagba bevivendő acil-csoportok számától függ. így R4 helyén R1—CO- képletű csoportot tartalmazó triészterek előállítása esetén az acilezésnél az acilezőszert általában feleslegben alkalmazzuk és kb. 60-100 °C-on dolgozunk. R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó diészterek előállítása esetén az acilezőszert általában sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazzuk és a reakciót kb. 0-60°C-on, előnyösen szobahőmérséklet körüli hőfokon - pl. 15-30 °C-on hajthatjuk végre. A (XVI) általános képletű kiindulási anyagokat oly módon állíthatjuk elő, hogy egy W helyén benzil-csoportot tartalmazó (XIV) általános képletű acetofenon-származékot 2-propanolban nátriumbórhidriddel redukálunk, majd a benzil-csoportot az a) eljárás-változatnál megadott módszerekhez hasonlóan reduktív úton lehasítjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy egy (I) általános képletű észtert (pl. melyben R* metil-csoportot és R4 hidrogénatomot jelent) szokásos savas vagy bázikus hidrolízisnek vetjük alá, a hidrolízist előnyösen alkanolos — pl. metanolos — közegben, 15—60 °C-os hőmérsékleten végezhetjük el. Eljárhatunk oly módon is, hogy egy (I) általános képletű észternek megfelelő, azonban az RxCO helyen benzil-csoportot és R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó di-O-benzil-étert katalitikus hidrogenolízisnek vetünk alá (lásd 17. példa). Eljárásunk d) változata szerint R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű észtereket valamely (XVII) általános képletű karbonil-vegyület és egy (XIII) általános képletű amin reduktív körülmények között végrehajtott kondenzációjával állítunk elő. A reduktív körülményeket előnyösen valamely alkálifémbórhidriddel vagy alkálicianobórhidriddel (pl. nátriumbórhidrid vagy — különösen előnyösen nátriumciánbórhidrid) alkalmazásával biztosíthatjuk. A reakciót iners hígító- vagy oldószerben (pl. metanol, acetonitril, etanol vagy 2-propanol) —20 °C és 30 C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Nátriumcianobórhidrid alkalmazása esetén a reakciót előnyösen 4 körüli pH-n pl. ecetsav jelenlétében hajthatjuk végre. Megjegyezzük, hogy az ilyen típusú reakciók az irodalomban reduktív kondenzáció néven ismertek és legalább részben egy (XVIII) általános képletű (mikoris a -N=CR - kötést utólag telítjük) és/vagy egy (XIX) általános képletű (mikoris a —N=CR5— és a keton-kötést utólag redukáljuk) közbenső terméken keresztül játszódnak le. A (XVIII) vagy (XIX) általános képletű közbenső termékek vagy keverékeik előállítása és redukciója kívánt esetben két külön lépésben is történhet. A (XVII) általános képletű kiindulási anyagokat oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (XX) általános képletű vegyületet szeléndioxiddal megfelelő oldószerben (pl. vizes dioxánban) oxidáljuk, majd - R5 helyén hidrogénatomot tartalmazó (XVII) általános képletű kiindulási anyagok esetén — kívánt esetben hidrátot, acetált vagy hemiacetált képezünk, az e) eljárás-változatnál ugyanis a fenti aldehid-származékok is felhasználhatók. Az Rs helyén hidrogénatomot tartalmazó (XVII) általános képletű kiindulási anyagokat pl. oly módon is előállíthatjuk, hogy egy (XXI) általános képletű fenacilbromidot dimetilszulfoxiddal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
