176646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aziridin-származékok valamint az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 176646 6 III. táblázat folytatása Hatóanyag Leukocita szám (az alábbi kezelt/kezeletlen állat példa szerinti 200 mg/kg 50 mg/kg vegyület) testsúly testsúly 28. 1,80 1,26 28.a) 1,30 1,09 28.b) 1,55 1,20 29.b) 1,40 1,00 29.d) 1,30 1,00 29.e) 1,50 1,15 29.f) 1,26 1,09 30.a) 1,34 1,40 30.b) 1,31 1,22 30.c) 2,21 1,70 30.d) 1,50 1,08 31. 1,41 1,13 32. 1,50 1,50. Az I általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy önmagában ismert módon valamely II általános képletű karbonilvegyületet — ahol R.! és R2 jelentése a fenti — vagy ennek egy reakció­képes származékát 2-cián-aziridinnei és 2-karbamoil­­-aziridinnel reagáltatjuk 10 :3—100 :0—10 mól­arányban, majd kívánt esetben egy karbamoilcso­­portot dehidratálószerrel nitrilcsoporttá alakí­tunk át. A találmány szerinti eljárást a reakciókörülmé­nyek között közömbös szerves oldószerben, például etil-acetátban, dietil-éterben, toluolban, dioxánban, etilénglikol-dimetil-éterben vagy acetonitrilben hajt­juk végre, bár sok esetben az oldószer hozzáadását elhagyhatjuk, mivel a kiindulási karbonilvegyület is szolgálhat oldószerként. A találmány szerinti eljárásnál szerves vagy szer­vetlen bázisok, mint például trimetil-amin, trietil­­-amin, tributil-amin, diizopropil-etil-amin, diaza-bi­­ciklooktán, vízmentes kálium-karbonát, magnézium­­-karbonát, magnézium-oxid vagy bázikus alumí­­nium-oxid hozzáadásával a reakciók meggyorsít­­hatók, kismennyiségű, az aminálképződést szokáso­san meggyorsító savas katalizátort is alkalmazha­tunk, például szervetlen vagy szerves savakat, sav­­kloridokat, fenolokat vagy ammóniumsókat. Az el­járást általában 0°—100 C, előnyösen 20°—60 °C között hajtjuk végre. A várakozásnak megfelelően a reakciósebesség annál kisebb, minél alacsonyabb a reakcióhőmérséklet, másrészt alacsony hőmérsékle­ten kevesebb mellék- és bomlástermék képződik. A sztöchiometriából adódóan az eljárásnál a karbonilvegyület és az aziridin mólaránya 10 :20, amelynél egyúttal a kitermelés is a legkedvezőbb. Másrészt a mólarány változtatásával a kitermelés nem változik olyan mértékben, hogy ne lehetne az egyik vagy a másik komponenst bizonyos fölösleg­ben alkalmazni. Ezért drága karbonilvegyületeknél, vagy ha olyan vegyületeket kívánunk előállítani, ahol R nitrilcsoportot jelent, a 2-cián-aziridint fö­löslegben alkalmazzuk. Olcsóbb karbonilvegyületek­­ből kiindulva azok egyidejűleg oldószerként is hasz­nálhatók és ezért bizonyos fölöslegben alkalmazzuk őket. 2-Karbamoil-aziridint különösen akkor haszná­lunk, ha a karbonilvegyület reaktív származékából indulunk ki, vagy vízmegkötő reagens jelenlétében dolgozunk. Általában a karbonilvegyület(2-cián-aziridin)2- karbamoil-aziridin mólaránya előnyösen 10:3-20:0—10, normál karbonilvegyületeknél a 10 : 15-20 :0, illetve reaktív karbonilvegyületeknél a 10:10—15:10 mólarányokat részesítjük előny­ben. Olyan vegyületek előállításánál, ahol R nitril­csoportot jelent, a karbonilvegyület(2-cián-aziridin) kedvező mólaránya 10:3-10:100, előnyösen 10 : 50—100 és a karbonilvegyület helyett közben­ső termékként képződő olyan I általános képletű vegyületet is alkalmazhatunk, ahol R karbamoäcso­­portot jelent. A II általános képletű karbonilvegyületek reaktív származékai alatt például ketálokat, acetálokat, di­­halogénvegyületeket értünk. Ezen II általános kép­letű reaktív származékok és a 2-cián-aziridin reak­ciója savmegkötőszerek hozzáadása útján katalizál­ható. Savmegkötőszerekként szerves és szervetlen bá­zisok, mint például diizopropil-eíil-amin, szilárd ká­­lium-hidroxid, bárium-hidroxid, kálium-karbonát, magnézium-oxid vagy ezüst-karbonát jönnek tekin­tetbe. A karbamoilcsoport dehidratálására alkalmas rea­gensek közé tartozik például a metánszulfonsav-klo­­rid, benzolszulfonsav-klorid, toluolszulfonsav-klorid, klór-hangyasav-etil-észter, N,N’-diciklohexil-karbodi­­imid, foszforil-(tri)-ldorid, foszfor-pentaklorid vagy trifenil-foszfln/tetraklór-metán. 2-Cián-aziridínt 2,3-dibróm-propionitrilből és am­móniából állíthatunk elő K. Burzin és munkatársai szerint (Angew. Chem. 84, 108 /1972/). A 2-karba­­moil-aziridin előállítását E. Kyburz és munkatársai írják le (Helv. 49, 359 /19660-Immunstimuláló és daganatgátló hatású gyógy­szerkészítmények előállítása céljából az I általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon al­kalmas hordozóanyagokkal keverjük össze és pél­dául tablettákká vagy drazsékká formázzuk, vagy megfelelő segédanyagok hozzáadása mellett vízben vagy olajban, mint például olívaolajban szuszpen­­dáljuk vagy oldjuk, vagy kapszulákba töltjük. Mivel a hatóanyag nem saválló, a készítményt csak a lúgos kémhatású vékonybél-közegben oldódó be­vonattal látjuk el, vagy megfelelő hordozóanyagot, mint például magasabb szénatomszámú zsírsavat vagy karboxi-metil-cellulózt keverünk hozzá. Szilárd hordozóanyag például a keményítő, laktóz, mannit, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents