176636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Nindex 4-es(fönt)-acil-1ß-D-arabinofuranozil-citozin-foszfát-származékok előállítására
3 176636 4 megfertőzött egerek élettartamát. Mégis a megfelelően oleofll és az L-1210 leukémiával megfertőzött egerekre nézve hatásos N4 -acil-citozin-arabinozid hátránya, hogy vízben nem oldódik. Másfelől ismeretesek a citozin-arabinozid foszforsav-észterei és ciklusos foszforsav-észterei. A citozin-arabinozid foszförsav-észtereinek antileukémiás hatása azonban kisebb fokú a citozin-arabinozidénál. A citozin-arabinozid ciklusos foszforsav-észtereinek vírusölő hatékonysága azonos a citozin-arabinozidéval vagy annál nagyobb is lehet, de az L—1210 egérleukémiával szembeni hatása sokkal gyengébb. Az N4-acil-citozin-arabinozid 5’-foszforsav-észterei is ismertek, melyekben a 4-helyzetű aminocsoport acilcsoportja 1-12 szénatomszámú. Ilyenek a 3’,5’-ciklusos foszforsav-észterek, ahol a 4 helyzetű aminocsoport acilcsoportja 1—8 szénatomós. Mégis az acilszármazék olyan foszforsav-észterei, melyekben az acilcsoport 1-12 szénatómszámú és az acilszármazék olyan ciklusos foszforsav-észterei, melyekben az acilcsoport 1-18 szénatómszámú, nem rendelkeznek antileukémiás hatással, bár az utóbbiak vírusölő hatásúak lehetnek. Ezen felül az acilszármazék ciklusos foszforsav-észtere — összehasonlítva az acilszerármazék foszforsav-észterével - nagymértékben hidrofób és vízben oldhatatlan. Ezért a találmány tárgya vízoldható, nagy stabilitású antileukémiás hatású szerek és ezek szintetizálásához közbenső termékek előállítása. Közelebbről, a találmány tárgya vízben jól oldódó, igen stabil, antileukémiás hatású N4-acil-lj3- -D-arabinofuranozil-citozin-5’- foszfát-származékok előállítása. Azt találtuk, hogy az I általános képletű új N4 -acil-l-0-D- arabinofuranozU-citozin-5’-foszfát-származékok és bázisokkal alkotott sóik vízben oldhatók, egereknél nagyfokú antileukémiás hatékonyságot mutatnak, és igen stabilak. Ezen I általános képeletŰ vegyületekben R 14-22 szénatomszámú alkanoil- vagy alkenoilcsoport vagy arachidoil-csoport. Az R csoportok közül az oleofíl acilcsoportok a legelőnyösebbek antileukémiás hatékonyságuk miatt. Az ilyen nagyfokú antileukémiás aktivitást mutató alcsoportokra példa a palnútoil-, margaroil-, sztearoil-, nonadekanoil-, arachidoil-, heneikazanoil- és behenoilcsoport. E csoportok közül legelőnyösebb a behenoilcsoport, mivel mérgező hatása igen csekély. Az I általános képletű vegyületek hatásosak lehetnek vírusokkal vagy szolid (tömör állományú) daganatokkal szemben, és az L-1210 leukémiával megfertőzött egerek életét jelentősen meghosszabbítják. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek vízoldhatóságának fokozása céljából a vegyületeket előnyösen mono- vagy dinátriumsók alakjában adagoljuk. Az I általános képletű vegyületet úgy állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű N4-acil-0 - D-arabinofuranozil-citozint - ahol R a fenti - fo8zforil-(tri)kloriddal és/vagy tri(l-4 szénatomos)-alkil-foszfáttal reagáltatunk (előnyösen 1-10 mól foszfátozó reagens/mól II általános képletű vegyület) előnyösen atmoszférikus nyomáson, 0—30 °C-on, 5 perctől 4 óráig terjedő ideig, primer alifás alkohol és valamely tercier amin jelenlétében. A kiindulóanyagként használt II általános képletű N4 -acil-1 -/3-D-arabinofuranozil-citozinokat úgy állítjuk elő, hogy az ismert 1 -(3-D-arabinofuranozil-citozint megfelelő acilezőszerrel reagáltatjuk a 18 482/75 számú japán szabadalmi leírás szerint. Az 5’-helyzetű hidroxilcsoport szelektív foszfátozását valamely alifás egyértékfl alkohol és tercier szerves amin jelenlétében, atmoszférikus nyomáson, 0-30°C-on, 5 perctől 4 óráig hajtjuk végre. Alkoholként például metanolt, etanolt, 1-propanolt, propargil-alkoholt, allil-alkoholt, n-butanolt, tercier szerves aminként például piridint, trietil-amint, trimetil-amint, tri-n-propil-amint, tri-n-butil-amint, tri-n-oktil-ámint, tripropargil-amint használhatunk. A nyerstermék és a reagensek előnyös aránya a következő: a nyerstermék: foszfátozószer : tercier szerves amin mólaránya 0,8—1 :2 :1 :1. Ha az arány eltér a fenti értéktől, a termék kitermelése csökken. Oldószereket nem feltétlenül használunk, elegendő a foszforil-(tri)klorid, az alkohol és a tercier szerves amin jelenléte. A foszfátozási reakció hőmérsékletére nincs különösebb kikötés, de általában előnyben részesítjük az alacsonyabb hőmérsékleteket (szobahőmérséklettől 0°C-ig). Bár a foszfátozó rfeagens a reakcióban oldószerként is szolgálhat, mégis különösen előnyös erősen poláris szerves oldószert használnunk. Ilyen szerves oldószer például a piridin, dioxán, acetonitril, aceton, metanol, tetrahidrofurán, stb. Különösen előnyben részesítjük a piridin használatát, mivel ez megköti a reakcióban képződő hidrogén-kloridot. A foszfátozó reakció lefolyása vékonyrétegkromatográfiával követhető (szilikagél és kloroform) metanol például 1:1 mólarányú elegye). A reakció befejezettnek tekinthető, amikor a kiindulóanyag vékonyrétegkromatográfiával már nem mutatható ki. A reakció végbemenetele után a foszfátozószert 100—500 mól vízzel (1 mól foszfátozó reagensre számítva) vagy alkohollal, mint metanollal elbontjuk, légköri nyomáson, 0-5 °C-on, 5 perctől 20 óráig. A reakcióban és az elbontáskor képződött hidrogén-kloridot ekvivalens mennyiségű (a képződött hidrogén-kloridra számított mennyiségű) gyenge lúggal, mint nátrium-hidrogén-karbonáttal, kálium-hidrogén-karbonáttal, stb. semlegesíthetjük kőkori nyomáson, 0-5 °C-on, + -5 percig, de a semlegesítés nem mindig szükséges. A nyers reakciótermék kicsapódik'a foszfátozószer elbontása és — ha a hidrogén-kloridot semlegesíteni kell - a, képződött hidrogénklorid semlegesítése folyamán. Ha a reakciótermék nem csapódik ki, a reakcióélegyhez még vizet adunk, vagy a reakcióelegyet csökkentett nyomáson (0,1—0,5 atm), 25—30°C-on bepároljuk. A képződött csapadék szűréssel vagy centrifugálással a szokásos módon kinyerhető. 5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
