176634. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés optikai jelzőkészülékek fényforrásainak gyújtásvezérlésére
5 176634 6 té(i)re csatlakozik egyfelől a vezérlőjel bemenet, másfelől a módosítójel bemenet. A találmány abban van, hogy a vezérlőjel bemenet — közvetlenül vagy közvetve — FET tranzisztor forráselektródájára, a kapujel bemenet — közvetlenül vagy közvetve — a FET tranzisztor kapuelektródájára csatlakozik, az összehasonlító fokozat IC-erősítő, s a FET tranzisztor gyűjtőelektródája és a tároló fokozat közösítve csatlakoznak az IC-erősítő egyik bemenetére és az IC-erősítő kimenete — közvetlenül vagy közvetve - a kapcsolandó fényforrást tartalmazó áramköri ágra csatlakozik. Célszerűen az IC-erősítő kimenete — sorosan beiktatott kondenzátoron vagy félvezető diódán át — a fényforrással sorbakötött kapcsolókészülék vezérlőbemenetére csatlakozik. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magyarázzuk. A 2. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés előnyös kiviteli alakjának kapcsolási vázlatát mutatja. A 3. és 4. ábrák a működésmódot szemléltető jelalakokat mutatják, az 5. ábra a 2. ábra szerinti kiviteli alak komplementer változatát, a 6. ábra a kapcsolókészülékhez való csatlakozás változatait mutatja és a 7. ábra a találmány szerinti készülék alkalmazhatóságát szemlélteti (sok fényponttal kialakított tábla elektronikus hálózatából a megfelelő részek kivonatos ábrázolásával). A 2. ábrán látható, hogy a vezérlőjel B bemenet a FET 209 tranzisztor forráselektródájára, a kapujel A bemenet — félvezető 210 diódán át — a FET 209 tranzisztor kapuelektródájára csatlakozik és a forráselektródát és a kapuelektródát 211 ellenállás hidalja át. A tároló 203 fokozatot példánknál szintén 204 kondenzátor és félvezető 205 dióda párhuzamos kapcsolása alkotja. A 204 kondenzátor pozitív feszültségre töltendő fegyverzete van a FET 209 tranzisztor gyűjtőelektródájára kötve, a másik fegyverzet — és a 205 dióda anódja - a kapcsolási elrendezés közös potenciálú pontjára. A FET 209 tranzisztor gyűjtőelektródája ezenkívül 208 IC-erősítő inverz (-) bemenetére is csatlakozik, míg a 208 IC-erősítő egyenes (+) bemenete alkotja a módosítójel C bemenetet. A példakénti kivitelnél a 201 fényforrással sorbakapcsolt kapcsoló 202 készülék (triac) dinamikusan vezérelt, ezért a 208 IC-erősítő kimenetére csatlakozó áramköri elem soros 207 kondenzátor, mely a triac levezető 206 ellenállásával- és a triac bemeneti ellenállásával - differenciáló hatású RC-tagot alkot. Az 5. ábra szerinti kivitel a 2. ábra szerintitől csak abban különbözik, hogy a polaritások fordítottak, a jelek értelme megfelelően: 501 fényforrás, 502 készülék, tároló 503 fokozat, 504 és 507 kondenzátor, 505 és 510 dióda, 506 és 511 ellenállás, 508 IC-erősítő és 509 tranzisztor, ezért az ábrát külön magyarázni nem szükséges. A 208 IC-erősítő kimenetére a 207 kondenzátor helyett csatlakozhat sorosan beiktatott félvezető dióda is, mely esetben a kapcsoló 202 készülék kivezérlése nem dinamikus, hanem sztatikus. Ebben , az esetben a dinamikus kivezérlésből folyó előny elmarad, de a találmány szerinti kapcsolási elrendezés többi előnyét akkor is nyerjük és ez a sztatikus kivezérlésből eredő hátrányt is csökkenti és elviselhetőbbé teszi. ( A 6a. ábrán a most említett változatot mutatjuk, amikor a 601 fényforrással sorbakötött kapcsoló 602 készülék bemenetére félvezető 603 dióda csatlakozik, mégpedig a 2. ábra szerinti kivitelnél az 5 egyik, az 5. ábra szerinti kivitelnél a másik polaritással. A 6b. és 6c. ábrák olyan kiviteleket mutatnak, melyeknél elhagytuk a 602 készülék vezérelektródája mellől a levezető 604 ellenállást, akár soros 603 dióda, akár soros 605 kondenzátor csa- 10 tolja a jelet. Ennek az a következménye, hogy a zajérzékenység megnő, egyébként a működésmód nem változik. A sztatikus vezérlésnél a soros szelephatású elemet azért alkalmazzuk, mert így kétutas kapcsoló 15 készüléknél (triac) is elkerülhető a munkaponttól eltérő fázisban jelentkező zavaró gyújtás. A dinamikus változatnál a szelephatású elem csak akkor szükséges, ha a differenciált jel nem közelíti meg eléggő a Dirac-deltát, gyakorlatilag azonban a kielé- 20 gítő megközelítés helyes méretezéssel mindig biztosítható. A fentiekben leírt kapcsolási elrendezés a vezérlő B bemenetre adott - folytonos, vagy a mintavételi időtartamon belül rendelkezésre álló — villamos fe- 25 szültségből a kapujel A bemenetre adott kapujel tartamára mintát vesz, s azt a következő mintavételi ciklusig tárolja, az így tárolt feszültséget pedig a fénypontkapcsolót tápláló hálózati feszültséggel szinkronizált módosító jellel nagy pontossággal 3Q összehasonlítja, ezáltal pontosan időzített gyújtóimpulzust állít elő. A gyujtójelet a kapcsoló 202 készülék vezérlőbemenetére adva, a 202 készülék az UHsin(cot+(£) feszültségfüggvénnyel jellemezhető hálózati feszültséget az izzó sarkaira kapcsolja. 35 A működést részletesebben a 3. és 4. ábrák alapján követhetjük. A feszültségek értelmezését könynyebb követhetőség kedvéért az ábrákon adjuk. A 3a. ábra az UA kapujelet, a 3b. ábra az UB vezérlőjelet, a 3c. ábra a tároló 203 fokozat 204 40 kondenzátorán levő U204 feszültséget mutatja az idő függvényében. A 4a. ábra a hálózati UH feszültséget, a 4b. ábra az Ft módosítójelet és a módosítandó, a 204 kondenzátoron levő U204 feszültség szintjét mutatja, a 4c. ábra a 208—IC-erősítő U208 kimenőjelét, a 4d. ábra a csatolószerv, példánknál a soros 207 kondenzátor által a kapcsoló 202 készülék bemenetére kapcsolt U2 o7 jelet és a 4e. ábra a kapcsoló 202 készülék főáramútjában mérhető, a példánknál a triac anódján levő U202 feszültséget mutatja. A tmv mintavételi idő alatt rendelkezésre álló UB (t) vezérlőjel a O < UB< UB max tartományon belül változik. Ez a jel kerül a vezérlőjel B menetre. A kapujel A bemenetre kapcsolt UA kapujel a nagysebességű kapcsolóként működtetett, példánknál (és célszerűen) p-csatomás FET 209 tranzisztort vezérli. Ha az UA kapujel UA , értékű (UAi>UBmax+Up+l V), ahol Up a FET 209 tranzisztor lezárási küszöbfeszültsége), akkor a 210 dióda vezet, így UAZUg (a 209 tranzisztor kapuelektródájának szintje), vagyis a kapuelektróda és a forráselektróda közötti Ugs feszültségre igaz, hogy Ugs>Up, s a 209 tranzisztor lezár. A forráselektróda és a gyűjtőelektróda közötti ellenállás ekkor RgS~ 109-1012 Ohm nagyságrendű. Ha az U^ ka-3