176633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromártó lakkozására szolgáló poliuretán kötőanyag előállítására

11

176633

12

Az alant következő táblázatok rövidítéseinek magyarázata

EPH A :

Biszfenol A (4,4’-bisz(hidroxifenil)-propán)-alapú epoxigyanta 180-190 epoxiekvivalenssel.

EPH B:

Biszfenol A-alapú szilárd epoxigyanta 64—74 °C olvadásponttal, 450-500 epoxiekvivalenssel.

EPH C:

Biszfenol A-alapú, nagyviszkozitású epoxigyanta kb. 260-as epoxiekvivalenssel.

COP I:

Oldatban polimerizált tennék, melyet ismert módon 60%-os AEGLAC-os oldatban 250 rész etilakrilátból, 250 rész metilmetakrilátból, 116 rész n-butilakrilátból, 284 rész glicidilmerakrilátból és 100 rész sztirolból állítunk elő.

EPB:

Kereskedelmi epoxidált polibutadién, 300-as epoxiekvivalenssel 700 CP/50 °C viszkozitással és kb. 1500-as átlagmolekulasúllyal.

COP II:

Oldatban polimerizált termék, melyet ismert módon 250 rész metilmetakrilátból, 250 rész etilakrilátból, 250 rész N,N’-dimetilaminoetilakrilátból, 250 rész hidroxietilmetakrilátból állítunk elő 430 rész AEGLAC-ban.

OPE I:

Oxazolinpoliészter, amelyet a 309 624 számú osztrák szabadalmi leírás szerint 273 rész dimetiltereftalából, 312 rész neopentilglikolból, 363 rész adipinsavból és 225 g trisz-(hidroximetil)-aminometánból állítunk elő.

COP III:

Szitrol-maleinsavanhidrid kopolimer 2000-es molekulasúllyal és 500-as maleinsavanhidrid-ekvivalenssel.

PBA

Több mint 60% cisz-1,4-, több mint 25% transz-1,4- és kevesebb mint 3% vinilkettőskötést tartalmazó folyékony polibutadiénből és maleinsavanhidridből készült adduktum, kb. 1500-as molekulasúllyal, kb. 750 mPA.s (20 °C) viszkozitással. A polibutadién-maleinsavanhidrid arány 8 : 1 (súlyrész), és az ebből eredő maleinsavanhídrid-ekvívalens kb. 500.

DOLA:

dietanolamin

DIPA:

diizopropanolamin

DMEA:

dimetiletanolamin

DPA:

diizopropilamin

DBA:

diizobutilamin

AEGLAC:

monoetilénglikolmonoetiléteracetát

AEAC:

etilacetát

DMF:

dimetilformamid

ADI:

adipinsav

SUB:

parafasav

FKP:

szilárdanyag-tartalom, súly%.

1—12. példák

E kiviteli példákban az epoxid-amin előtermékek monoizocianát-előtermékekkel végzett reakcióit írjuk le.

Egy keverővei, csepegtetőtölcsérrel, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott lombikban az epoxid-vegyülethez — adott esetben izocianátokkal szemben iners oldószer, mint monoetilénglikolmonoetiléteracetát (etilglikolacetát) jelenlétében — 1 óra alatt hozzáadjuk a szek-amint, majd a reakcióelegyet a reakció teljessé tétele érdekében felmelegitjük. A reakciótermékhez hozzáadjuk a monoizocianát-előterméket,. és nedvesség kizárása mellett 50—60 °C-on 1—2 órán át reagáltatjuk, míg az NCO (izocianát)-érték Ó lesz.

Folyékony epoxivegyületek használata esetén — mint például az 1. kiviteli példánál — az aminnal végzett reakciót oldószer alkalmazása nélkül is kivitelezhetjük. Ebben az esetben a reakcióterméket a választott oldószerrel hígítjuk.

E kiviteli példákban alkalmazott súlyarányokat és reakciókörülményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

13-16. példák

A 13—16. kiviteli példák bázikus nitrogénatomokat tartalmazó előtermékek monoizocianát-előtermékekkel képezett reakciótermékeit íiják le.

E termékek előállítása az 1—12. példákban leírttal analóg módon történt. Az alkalmazott súlyarányokat és reakciókörülményeket a 2. táblázat foglalja össze.

17-20. példák

A 17-20. kiviteli példák anhidridcsoport-tartalmú vegyületek alkanolaminokkal és telítetlen monoizocianát-előtermékekkel képezett reakciótermékeit írják le.

Az anhidrid-vegyület oldatát 120-150 °C-on reagáltatjuk az alkanolaminnal a félésztemek megfelelő savszám eléréséig, majd az így nyert terméket kb. 60°C-on a monoizodanát-előtermékkel reagáltatjuk egészen addig, míg az NCO-érték (izocianát-érték) 0-ra csökken. Az alkalmazott súlyarányok és reakciókörülmények a 3. táblázatban láthatók.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

6