176574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsugorcsövek folyamatos előállítására
3 kamra első kúpos részének és második hengeres részének egymástól független folyadéktemper£lása legyen és az első, kúpos rész tempeyálását —5 és +90 °C között szabályozható hőmérsékletű folyadékkal, a második rész hűtését pedig 5 közönséges hűtővízzel végezzük. Bár e fenti jelenség okát, valamint a tágítókamrában lejátszódó folyamatokat nem ismerjük minden részletükben, a tágítás folyamatának alábbi, vázlatos leírása közelebb vihet a megér- 10 téshez. A melegítőfürdőből vagy légfűtés esetén a melegítő kamrából a tágító vákuumkamrába belépő cső teljes tömegében kristályos olvadáspontja felett van. Ebben az állapotban kicsi a cső rugal- 15 massági modolusza (mintegy 105 Pa nagyságrendű [lásd: Dobó, J., Forgács, P., Somogyi, Ä., Röder, M., Izotóptechnika, 19 (1976) 31—34. old.] és így a vákuum könnyen feltágítja. Az axiális irányba haladó csőanyag érintkezésbe jut a kúp 29 hűtött falával. Enrièk következtében felületi rétege megdermed és kristályos olvadáspontja alá hűl. Minthogy ebben az állapotban az anyag lehűlt „bőrének” rugalmassági modulusa mintegy 2 nagyságrenddel nagyobb, mint a meleg anyagé 25 (lásd: P. Forgács, J. Dobó, I. of. Radiation Physics & Chenistry 1978. s. a.) a vákuum nem képes a csövet tovább tágítani, és az, tengelyirányban haladva, elválik á kúp falától, ami által megszűnik a további hűtés. Miután a csőfal anyagának 30 belseje még az olva44ßp°i}t fßjetti h^nfér^élfieten van, ez a belső rész hővezetés útján ismét megolvasztja a felületi, kristályos „bőrt”. Így a vákuum hatására a cső ismét feltágul, amíg a hűtött kúpos falat el nem éri, ott ismét megder- 35 med, elválik tőle stb. Helyesen vitt tágítási üzemben a cső mérete a kúpos részbe belépéskor a kezdeti, tágítatlan, a kúpos rész elhagyásakor pedig a végső, tágított méretnek felel meg; a hengeres vészbe lépve pedig jelentős részében már 40 a kristályos olvadáspontja alatt van, úgyhogy tágulásra már nem képes, sőt a további: hűlés során a termikus kontrakciónak megfelelően radiálisán valamelyest zsugorodik. A találmány szerinti eljárásban a cső, amíg a 45 kristályos olvadáspont felett van, csupán néhány ponton, rövid időig érintkezik a vákütóaakamra kúpos részének falával; hiszen továbbhaladva azonnal elválik tőle. így nem tud a kantra falának szorulni. A súrlódás ennék következtében 50 minimális, és a cső a tágítás folyamán axiálisan alig vagy egyáltalán nem nyúlik. A vákuumkamra első, kúpos részének és másodík hengeres részének a fentiek értelmében eltérő a szerepe a csőtágítás folyamatában. Maga 55 a tulajdonképpeni tágítás és a csőnek legalábbis jelentős vastagságban a kristályos olvadáspont alá történő hűtése a kamra első, kúpos részében játszódik le, míg a hengeres, második részben a cső teljés tömegében a kristályos olvadáspont 60 aiá, felületi rétegében pedig a hütőfolyadókként szolgáló ipari hűtővíz hőmérsékletét megkifeelífő hőmérsékletre hül le. A kamra két részének eltérő szerépe indokolja a találmányunk szerinti független temperálásukat, amiht azt az alábbiak- 65 4 ban tüzetesebben kifejtjük. Az is kiviláglik az alábbiakból, hogy a temperálásnak, illetve hűdpntő szerepe van a termék minősége és a termelés sebessége szempontjából. Abban az esetben, ha a hűtési folyamat túl lassan játszódik le, a cső még gurm^ygalmas állapotban kerül a vákuumkamra hengeres szakaszába, a tágítás utolsó fázisa abban megy végbe, így a cső a kamra falához seprűi és a súrlódó erő következtében axiáliSan megnyúlik- IJa viszont a hűtés túl gyorsan megy végf?e, a cső megdermed, mielőtt a vákuumkamra kúpos szakaszát végigfutotta volna, így nem tágul fel a kívánt méretre. E két hibát a csőfűtés, illetve a hűtőfolyadék hőmérsékletének megfelelő megválasztásával, továbbá a betáplálásx és elhúzási sebesség változtatásával közös ternperájású, első részében kúpos, másodikban hengeres tágító kamrában is sikerül néhg kiküszöbölni, hosszadalmas beállítással, nagy mennyiségű selejtes terméket okozva. Van azonban egy harmadik jelenség, melynek kiküszöbölése cáak a kúpos és a hengeres rész független temperálásévall oldható meg. Egyes esetekben ugyanis a vákuummámra hűtött, kúpos részével érintkezve a cső felületi részé annyira lehűl, hogy a eső belső meleg része nem képes a felületet elég gyorsan visszamelegíteni, illetve megolvasztani, aminek következtében egy rövid, pl. néhány milliméter hoszszúságú csőszakasz tágítása leáll. Ez a csőszakasz, ßfty4y a tágítatígu méreten megreked, akadályozza a kamrába belépő újabb csőszakasz kezdeti tágulását. Így az kis hosszon nem érintkezik a vákuumkamra kúpos részének belépő oldali kis átmérőjű részével, hanem hűtés nélkül halad tovább és a kúpnak egy már nagyabb átmérőjű részén hirtelen, ugrásszerűen tágul, vékonyfalú „labdát” képezve. A „labdát” követő csőszakasz már akadálytalanul felfekszik a kúp kis átmérőjű, kezdeti részére, ott megdermed, és á fentiekhez hasonlóan lehűl, vagyis az egész folyamat, élőiről kezdődik. A termék így oszcilláló üzemben egy esőre félfűzött labdasorhoz (laza gyöngysorhoz) hasonló selejt lesz. Különösen gyakran fordul elő «z a jelenség a műszaki gyakorlatban igen frntos, nagy falvastagságú, merev csövéig tágítása, esetén. A tágítás elvének, illetve a vákuipokawa két része eltérő szerepének itt kifejtett felismerésén alapul a vákuumkampáaak a találmány szerinti műszaki megoldása. Az ismertetett hátrányok ugyanis teljes mértékben kiküszöbölhetők, ha a h&seaető anyagból kós^uli vákuumkamra. első kúpos és mása<Sk, lényegében, hengeres réssél egymástól füg* gölten hűtésepl'tüetve tepaperáláasal kóposaük kU anú áltaí megakadályozzuk a kúpos részben a túl hideg, tettét túl nagy rugahnaszági aaoduhw sú, csŐfelütet kialakulását, másrészt ettől függjçh, lenül biztosítható a Í»n#eiro részbe» a eső ta» tékoby végső tehűiéBe. Bfeyaaahkora henger«* rés« hűtésétől függetlenül, testetetbtrté, ko& « kúpos véaz végigfutásához szükségéit'idő, alatt.« 176574 2
