176567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csőalakú üreges testek, különösen több rétegű lemezanyagból álló tubusok előállítására
3 176567 4 el mindaddig, amíg az egymást fedő szélek nincsenek összehegesztve, de ezen túlmenően sem forgómozgást végző hüvelyeket, sem hengereket nem alkalmazunk. Előnyös és lényeges még az is, hogy a találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás során — annak ellenére, hogy a szélek átlapolásához egészen keskeny szegélyt engedünk meg — jó hegesztési varrat állítható elő. Ezt azért vihetjük keresztül, mert a felhasznált anyagból a formázás során nagyon pontos és állandó átmérőjű csőalakú testet alakíthatunk ki, a szélek túlfödésénél pedig olyan egyenletes szegélyméretet biztosíthatunk, amely a tüskéhez viszonyítva az eljárás egész tartama alatt állandó, végül mert olyan hegesztőszerszámot alkalmazunk, amellyel pontos és jól záró hegesztési varrat alakítható ki. Egy előnyös kiviteli példának megfelelően a kiszabott lemezdarabot olyan rétegelt lemezszalagból vágjuk le, melynek szélessége megfelel a gyártandó tubus hosszúságának, vagy e hosszúság többszörösének és az alapanyag két-két, a tüske hossztengelyéhez képest keresztirányban haladó szalagból áll. A lemezdarab levágásánál a lemezszalag egyik végét leválasztóvégnek, a másikat méretrevágott végnek nevezhetjük. Mindkét szakasz vagy egyidejűleg halad a tüske irányában vagy először a leválasztóvég és ezt követően a méretrevágott vég. A leválasztóvég minden esetben a közös anyagvezetési pályán mozog, mégpedig a pálya szabad végeitől olyan távolságban, amely a méretrevágott vég teljes szélességénél annyival nagyobb, mint az adott kiindulási szalag ráhagyási mérete. A ráhagyási méret alatt azt a méretet értjük, amely a gyártani kívánt cső kerületéből és az átlapolás méretéből adódik. Másfelől viszont a méretrevágott vég a pálya szabad végeinél mért szélességből adódik, illetve ha a leválasztóvéget már korábban a tüskére vittük, akkor ennek a méretét a nyers mérettől számítjuk. Lényeges, hogy mindkét szalagvéget azonos időpontban vigyük a tüskére: ez az időpont megfelel annak az időpontnak, amelyben az anyagpálya adott részét képező anyagvég a tüske ugyanezen tartományában már ki van simítva, illetve amikor a megfelelő szerkezeti elem segítségével már ki van feszítve. Ez a szerkezeti elem (amelyről a későbbiekben még szó lesz) egy előre meghatározott pályaszakaszon követi a szalagvégnek a tüske irányában haladó útját. A fentiekben röviden ismertetett és alább még részletezett műszaki intézkedés révén — amely a kiszabott anyag előtolásából eredő pontatlanságokat, elsősorban a tengelyirányú előrehaladás során előforduló pontatlanságokat egyenlíti ki — nemcsak azt lehet elérni, hogy a gyártani kívánt kész tubus pontos, előre meghatározott méretét megkapjuk, vagyis a szalagszélek előre meghatározott szélességű átlapolását biztosítsuk, hanem azt is, hogy az átlapolás, illetve a szélek túlfödése mindenegyes, a tüskére felvitt szelvényen már eleve pontos, a hegesztőberendezés számára teljesen egyértelmű helyzetbeállítást is biztosítson. Ennek az intézkedésnek további előnye és jelentősége olyan réteges lemezanyagoknál jelentkezik, amelyekre előzetesen már különböző, a készítendő tubus tartalmára utaló jelzések vannak nyomtatva. A készítendő tubusra előzetesen rányomott jelzéseket (márka, felírások) egy meghatározott helyen levő fotocella tapogatja le, annak érdekében, hogy a lemezanyag előrehaladását megszakítsa. Mivel pedig a réteges anyagszerkezet kialakítása alkalmával nyomtatott szöveg vagy ábra bizonyos mértékben deformálódik (mégpedig azért, mert a réteges szerkezetű anyag, amelyre az ábrák rá vannak nyomva rövidebb, vagy hosszabb lesz), az előtolással folyamatosan előrehaladó anyag széle nem mindig pontosan ugyanazon helyen áll meg. Ha mármost az előtolást úgy szabályozzuk, hogy a nyers anyagszakasz az eredeti mérethez képest például megnyúlik, akkor ezt a fölös méretet a keletkezett hibának megfelelően — amely akár az előtolásból, akár a nyomtatott ábra elhúzódásából adódik — a szelvény rövidítésével, továbbá ennek a tüskén történő kiegyengetése révén ki lehet egyenlíteni. A nyers anyagszelvény hosszirányú méretszabályozását a találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés előnyös kialakítása révén lehet megvalósítani, mégpedig egy olyan kés segítségével, amelynek helyzete beállítható ahhoz a késhez képest, amely az adagolt anyagszalagból a megfelelő méretű szalagdarabot vágja le. Jóllehet a nyers lemezszalag méretrevágásával — mert egy keskeny csík veszendőbe megy — bizonyos anyagveszteség keletkezik (amely azonban legfeljebb csak néhány millimétert tesz ki, még akkor is, ha nagyobb átmérőjű tubusokat gyártunk) — a találmány szerinti eljárás segítségével ez az anyagveszteség lényegesen kisebb, mint a hagyományos eljárás alkalmával keletkező anyagveszteség. A méretrevágás alkalmával keletkező és veszendőbe ment csík a lemezdarab széleinek pontos átlapolása révén megtakarított anyagban visszatérül. A keskeny, de megbízhatóan illesztett átlapolás, valamint a pontos hegesztési varrat — ahol forgács nem keletkezik — biztosítják azt, hogy jelentős anyagtakarékosságot lehessen elérni. A méretrevágást előnyösen egy olyan kés segítségével hajtjuk végre, amely előtt a későbbiekben csőalakúra formázott lemezszalag az adagolási helytől a formázóhelyiség egy szán segítségével elhalad. Ennek megfelelően a kés úgy van elrendezve, hogy vágóéle a felvevőasztal síkjával hegyesszöget zár be. A felvevőasztalon történik a levágott lemezdarab kifeszítése. Lényeges, hogy a formázás tartama alatt a lemez azon éle, amely a kés munkája nyomán alakul ki, a kész üreges testen belül annak belső felületére feküdjön fel. Ez az intézkedés azért jelentős, mert egy ilyen módon munkát kifejtő kés után nem marad forgács vagy éles fémszál, amely a vágási felületen visszamarad, s azt a hegesztés alkalmával később már nem lehet eltüntetni. Ha például olyan réteges lemezanyagot használunk a gyártáshoz, amelyben például alumíniuraréteg ia van, akkor az elő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
