176551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynövények irányított silózására új baktérium törzs alkalmazásával
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 176551 Nemzetközi osztályozás: fgj Bejelentés napja: 1977. V. 11. (KO—2858) A 23 K 3/03 Közzététel napja: 1980. VIII. 28. tiÜUUR ORSZÁGOS (* ïb** TALÁLMÁNYI V. HIVATAL Megjelent: 1981. IX. 30. Feltalálók: Koch Béla agrárménök, 25%, Szakács. György vegyészmérnök, 20%, dr. Keserű József agrármérnök, 20%, dr. Virányi Sándor agrármérnök, 20%, ifj. Koch Béla gépgyártó technológus, 15%, Budapest. Eljárás tak armánynövények irányított silózására új baktériumtörzs alkalmazásával 1 A találmány tárgya eljárás nehezen vagy nem silózható növények tartósítására és szaponintartalmú növények szaponinmentesítésére új Lactobacillus plantarum törzs alkalmazásával. A megtermett szálas- és tömegtakarmányok 5 betakarítás után tartósítást igényelnek. A tartósítás célja az, hogy a takarmány tápértékét hoszszabb időre megőrizzük, és ez a leggyakrabban silózással történik. A silózás során a növényen jelenlevő, tejsavat termelő baktériumok szaporodnak el az általában részben anaerob körülmények között tartott takarmányban, és a tejsav jelenléte megfelelő konzerválást biztosít. A silózás meggyorsításéra tejsavat termelő baktériumokkal olthatjuk be a felhalmozott takarmányt. Így a 282.040 sz. osztrák szabadalmi leírás Szerint a silózandó takarmányt 18—41 °C között szaporodó Lactobacillus plantarum tenyészettel oltják be. A takarmánynövények azonban nem egyformán silózhatók. Könnyen fermentálható például a burgonya, cukorrépa, répalevél, répafej, tarlórépa, stb., amelyek nagy szénhidráttartalmúak és így elegendő tápanyag áll a tejsavbaktériumok szaporodásának rendelkezésére. A takarmánynövények egy másik csoportját elsősorban a pillangósvirágú takarmánynövények képezik. Idetartozik például a lucerna, tarlóhere, Vöröshéré, bükkönyfélék, borsó, stb. E nôvénÿek viszonylag nagy fehérjetartalommal 30 2 rendelkeznek, ugyanakkor kevés erjeszthető szénhidrátot tartalmaznak. A pillangósvirágú takarmánynövények fehérjetartalma általában 15—28%. így a lucerna 21,7%, a lucerna levélliszt 22,8—27,3%, a borsó (széna) 20,0—21,8%, a vöröshere (széna) 14,4— 15,1%, a tarlóvöröshere 15,3—25,2%, a bükköny (széna) pedig 19,2—20,1% fehérjét tartalmaz. (A fenti adatok széna formájában tartósított, 14% 10 vizet tartalmazó szárazanyagra vonatkoznak.) Nagy fehérjetartalmuk következtében a pillangósvirágú takarmánynövények rendkívül értékes állati takarmányt jelentenek. A silózás szempontjából a takarmánynövé- 15 nyéknek ugyanebbe a csoportjába sorolhatjuk az elöregedett növényeket és növényi részeket, például a kukoricaszárat is, amelyek nem tartalmaznak ugyan a pillangósvirágú takarmánynövényekhez hasonló mennyiségű fehérjét, azon- 20 ban az erjeszthető szénhidráttartalmuk csekély, és jelenleg általában takarmányként alig jönnek számításba. A pillangósvirágú takarmánynövények és az elöregedett növények és növényi részek együtte- 25 sen „nehezen silózható növények'-nek nevezhetők. A nehézséget egyrészt a kellő mennyiségű erjeszthető szénhidrát hiánya, másrészt az okozza, hogy a növényeken a silózás folyamán a tej— savbaktériumok és más baktériumok vegyes populációja van jelen. 176551
