176539. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vermikulit-lemezkéket tartalmazó vizes szuspenziók és vermikulit-alapú idomtestek előállítására

3 176539 4 A találmány szerinti eljárás első lépésében az ásványi vermikulitot előnyösen eredeti térfogatának legalább négyszeresére duzzasztjuk. Sok esetben akkor érjük el a legjobb eredményeket, ha 6 : 1-nél nagyobb duzzasztási arányt biztosítunk. A lítium-, nátrium- vagy alkilammó­­nium-kationt tartalmazó sók anionjai előnyösen kö­zömbös (azaz a duzzasztási lépésben nem bomló), a megfelelő kationnal stabil sót képező anionok, például halogenid-ionok lehetnek. Különösen előnyöseknek bi­zonyultak a klorid-iont tartalmazó sók. A duzzasztást úgy hajthatjuk végre, hogy az ásványi anyagot a megfelelő só(k) vizes oldatában áztatjuk. A duzzasztás hőmérsékletét a célnak megfelelően vá­lasztjuk meg. Figyelembe véve, hogy a duzzadás szoba­­hőmérsékletet meghaladó hőmérsékleteken rendszerint gyorsabban megy végbe, előnyösen úgy járunk el, hogy az ásványi anyagot tartalmazó vizes oldatot visszafolya­­tás közben forraljuk. A maximális mértékű duzzadást csak úgy érhetjük el, ha az ásványi anyagot tiszta vízzel mossuk, és adott esetben a vizes sóoldattal végzett kezelés után vízben áz­tatjuk. Sok esetben előnyösen járunk el akkor, ha az ásványi anyagot egymás után két különböző só vizes oldatával kezeljük, és az egyes kezelési műveletek kö­zött az ásványi anyagot vízzel mossuk vagy vízben áz­tatjuk. A találmány szerinti eljárás második lépésében a szuszpendált, duzzasztott vermikulit-részecskéket réte­gekre bontjuk. Ez a művelet igen könnyen hajtható vég­re, feltéve, hogy a szuszpenzióra nyíróerőt gyakorolunk. A nyíróerőt nyíróelemet, például körülhatárolt térfogat­ban ható forgó lapátokat vagy lemezeket tartalmazó őrlőberendezés, keverőberendezés vagy aprítóberende­zés alkalmazásával fejthetjük ki. Többgörgős őrlőberen­dezésekben nyíróelemként ellenirányban forgó görgő­ket is alkalmazhatunk. A megfelelő nyíróerőt úgy is biz­tosíthatjuk, hogy a szuszpenziót vibrációs kezelésnek, például ultrahang-kezelésnek vetjük alá. Ebben a lépésben olyan vizes szuszpenziót kell kiala­kítanunk, amely a vermikulitot apró lapocskák vagy lemezkék formájában tartalmazza, azaz a részecskék egyik mérete sokkal kisebb a másik két méretnél. Ennek megfelelően előnyösen úgy járunk el, hogy a szuszpen­zióra nem gyakorolunk túl erős őrlő vagy ütő hatást, mert ez elősegítené a részecskék három méretének ki­egyenlítődését. A szuszpenziót előnyösen nagy sebességű forgó keverőberendezésben, így forgólapátos laboratóri­umi keverőberendezésben (például „Greaves HS” Mark III típusú keverőberendezésben) vagy háztartási vagy élelmiszeripari turmixgépben őröljük vagy ap­rítjuk. A nagy intenzitású őrlőberendezések egyes típu­sait, például a kolloid malmokat vagy a „Polytron”tí­­pusú keverőberendezéseket csak kellő elővigyázattal alkalmazhatjuk, e berendezések ugyanis a rétegekre már szétvált anyag apró lemezkéit gyorsan széttörik. Ilyen típusú berendezések alkalmazásakor tehát a berende­zést csak a megadott flokkulált viszkozitás-érték elérésé­hez szükséges legrövidebb ideig üzemeltetjük. A „flokkulált viszkozitás” megjelölésen a leírásban és az igénypontsorozatban a híg sósavoldattal flokku­lált, 3,5 súly% vermikulitot tartalmazó szuszpenziók 58 sec'1 nyírásintenzitás mellett fellépő maximális visz­kozitását értjük. Miként korábban közöltük, a szusz­penzió flokkulált viszkozitása nem lehet 100 cP-nál ki­sebb érték. A második lépésben előnyösen olyan szusz­penziót alakítunk ki, amelynek flokkulált viszkozitása legalább 400 cP. A viszkozitás ellenőrzése és vizsgálata lehetőséget nyújt a rétegekre bontás menetének követésére. A flok­kulált viszkozitás meghatározásakor általában úgy já­runk el, hogy a szuszpenzió alikvot részéből szűréssel eltávolítjuk az 50 jjim-nél nagyobb méretű részecskéket, a szűrletet híg sósavoldattal flokkuláljuk, majd a szusz­penziót viszkoziméterbe, például „Haake Rotovisko RV3” típusú viszkoziméterbe töltjük, és a megadott nyírásintenzitás mellett mérjük a viszkozitást. Minthogy a flokkulált viszkozitás a fenti meghatározás értelmében egy maximum-érték, úgy járunk el, hogy a szuszpenzió­ból több alikvot részt különítünk el, minden egyes alikvot részhez különböző mennyiségű híg sósavoldatot adunk, a kapott minták viszkozitását mérjük, és a kapott ered­ményekből meghatározzuk az elérhető maximális visz­kozitást. így például egy adott szuszpenzió 50 ml-es alikvot részeivel végzett méréssorozatban grafikus össze­függés alapján határoztuk meg, hogy a maximális visz­kozitás eléréséhez 20—30 ml 0,1 n sósavoldatra vagy 1—5 ml 1 n sósavoldatra van szükség. A találmány szerinti eljárás harmadik lépésében az 50 fxm-nél nagyobb méretű részecskéket eltávolítjuk a szuszpenzióból. Az így eltávolított részecskéket adott esetben visszavezetjük a találmány szerinti eljárás első (duzzasztó) vagy második (aprító) lépésébe. Előnyösen járunk el akkor, ha az összes 20 p.m-nél nagyobb méretű részecskét eltávolítjuk a szuszpenzióból. Ezt a művele­tet például egy második, az előzővel célszerűen azonos j vagy ahhoz hasonló fajtázási lépésben hajthatjuk végre. A találmány szerinti eljárás harmadik lépésében az 50 [xm-nél nagyobb méretű részecskéket minden eset­ben el kell távolítanunk a szuszpenzióból. Abban az esetben azonban, ha az összes 20 jjim-nél nagyobb méretű részecskét el kívánjuk távolítani, nem célszerű mindkét méretcsoport eltávolítását egy műveletben végezni. Ta­pasztalataink szerint a nem-kívánt méretű részecskéket hatásosabban távolíthatjuk el akkor, ha egy fajtázási művelet helyett két műveleti lépést alkalmazunk. Ha a végső idomtestek fizikai sajátságait tovább kívánjuk javítani, célszerűen az összes 5 pm-nél nagyobb átmé­rőjű részecskét eltávolítjuk a szuszpenzióból. Előnyös­nek bizonyult az is, ha olyan végső szuszpenziót állítunk elő, ahol a részecskék méreteloszlása viszonylag szűk határokon belül változik ; például egy centrifugálási mű­veletben kapott középső frakció méreteloszlási görbéjé­nek félszélessége 100-nál kisebb. A találmány szerinti eljárás harmadik lépését, azaz a fajtázást rendszerint a követelményeknek megfelelő őr­léssel kialakított, deflokkulált szuszpenziókon hajtjuk végre. Az őrlés megfelelő voltát a fent ismertetett visz­kozitásméréssel ellenőrizzük; a viszkozitásmérést flok­kulált szuszpenziókon végezzük. Az 50 p.m-nél (vagy 20 p,m-nél) nagyobb méretű részecskéket bármilyen ismert elválasztási művelettel, például ülepltéssel, szű­réssel, szitálással, centrifugálással vagy ciklonos elvá­lasztással eltávolíthatjuk a szuszpenzióból. A legelőnyö­sebb módszernek a szűrés és az ülepítés bizonyult. (a) Ülepítés A flokkulált vagy flokkulálatlan szuszpenziót alapos keveréssel homogenizáljuk, majd beavatkozás nélkül állni hagyjuk. Megfelelő idő elteltével a felső szuszpen­­ziófázist leöntjük a tartály aljára kiülepedett anyagról- Kívánt esetben a dekantálással elkülönített szuszpen­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents