176491. lajstromszámú szabadalom • Vízkiadagoló fej
3 176491 4 lőle ködszerűen finom permet. Az említett permetező fejeket a citrus-félék lombozatának frissítésére használják, és a ködszerü permet segítségével a lombozat mikroklímáját javítják. Az említett berendezésekkel nem lehet területsávot öntözni és általában az öntöző vizet a növények gyökérzetéhez juttatni. Nem lehet továbbá olyan esőztető jellegű öntözést sem megvalósítani, amely a talajban való egyenletes szétszivárgás segítségével az Európában honos gyümölcsfák vízellátását megoldaná. Ennek az az oka, hogy az öntözővíz nem irányítható, nem ad lehetőséget szakaszos üzemeltetésre, amellett pedig a telepítés és továbbtelepítés jelentős emberi munkaerőt igényel. A fenti elven működő berendezések egy sajátságos fajtája köralakú területek öntözésére szolgáló vízkiadagoló fejjel rendelkezik. Ezen kb. 15 darab kisméretű (kb. 0,7 mm nagyságú) rés van elhelyezve. A porlasztóit vízsugarat kibocsátó fejeket a fák koronájában kell elhelyezni. Az öntözött terület kb. 0,5 m átmérőjű. A szerkezet hátránya, hogy a porlasztás miatt igen nagy a párolgási veszteség, az öntözött terület nagyságának megnövelésére pedig nincs lehetőség. Az ütköztetett vízsugárral öntöző vízkiadagoló fejek egy ismert megoldásánál 0,3 és 0,6 mm közötti átmérőjű furat szolgál az öntöző víz kibocsátására. A belőle kilépő vízsugár nekiütközik egy eléje helyezett lapnak, azon szétporlad, majd gravitációsan hullik lefelé. A tapasztalat szerint ezzel a vízkiadagoló fejjel is csak lombozatot, illetve fák koronáját lehet öntözni, a talaj hatékony vízellátására azonban alkalmatlan. Létezik olyan vízkiadagoló fúvóka is, amely az ún. szórófejeket utánozza. Alakját tekintve kicsinyített mása az esőztető szórófej szórócső vezetékének és fúvókájának. Kilépő átmérője 0,3—0,4 mm körüli. A kilép» nyílással ellentett fúvókavéget menettel látják el, és az az öntözőrendszerbe iktatott pl. szárnyvezeték csőbe becsavarható. A fúvókák segítségével soros növénykultúrák, például szőlők tőkéjét vagy szárát célozzák meg a vízsugárral. A tapasztalatok nem kedvezőek. A napsütés hatására a csővezeték deformálódik, és vele együtt a fúvóka helyzete megváltozik. Kedvezőtlen az is, hogy a fúvókák igen nagy száma miatt a fölszerelés és az üzemeltetés egyaránt munkaigényes. Az aránylag fejlett vízkiadagolók közé tartoznak az ún. adagoló spirálok, amelyek egyik végén a vezetékrendszer részét képező szárnyvezeték csövének falában kialakított lyukba dugják bele, majd a spirált rátekerik a csőre. A spirál 0,4—0,6 mm átmérőjű belső furattal van ellátva. A megoldás hátránya az, hogy a furat átmérője nem növelhető meg anélkül, hogy a spirál hosszát (ami jelenleg 1,0—1,5 m közötti) ne kellene nagymértékben növelni. A kis átmérőjű furat miatt az öntözővizet ivóvíz minőségűvé kellene megtisztítani, ami igen költséges. Előnytelen az is, hogy a vízkiadagoló spirál segítségével műtrágyát nem lehet a talajra kijuttatni. A vízkiadagoló fejek legfejlettebb változatai közé tartoznak azok, amelyek a nedvességet csepegtető módon juttatják a talajra. Egy jellegzetes fajtájuk ismerhető meg a 2 185 349 lajstromszámú francia szabadalmi leírásból. A víz kibocsátását voltaképpen az öntözővezetékbe, például az ún. szárnycsőbe belenyomott nagyfejű szögek végzik, amelyek különböző alakú és nagyságú résekkel és vagy furatokkal vannak ellátva. A nagyfejű szög el lehet látva valamilyen sapkával, amely a víznek közvetlenül sugár formájában való eltávozását megakadályozza. Az elvileg helyes elgondolás a gyakorlatban nem vált be, mert a bonyolult geometriai kialakítású fejek eltömődésre érzékenyek, és gyártásuk sem egyszerű. Ugyancsak csepegtető öntözőberendezés található a 2 268 460 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban is. A vízellátó rendszer szárnyvezetékébe vannak ún. vízkiadagoló törzsek beleszúrva, és ezeket a csőhöz bilincsek rögzítik. A törzs különféle cserélhető fejekkel látható el, és ezek a palástfelületük mentén kialakított nyílásokon engedik ki a vizet. A fejek kialakítása ezúttal is bonyolult, eltömődésre érzékeny, anyagigényes, nehézkesen gyártható, és emiatt nagyüzemi célokra nem alkalmas. Az előbbiektől eltérő elven épült föl az a csepegtető szórófej, amelyet a 2 281 719 lajstromszámú francia szabadalmi leírás ismertet. Ebben a vizet szállító csővezetékből aránylag nagyméretű nyíláson keresztül lép a víz a szórófej belsejébe, ahol hosszú út és sok irányváltoztatás megtételére kényszerül. A csép>etető testként kialakított fej falai között a vízkiadagoló nem csupán radiális irányban „szúrható be” a csővezetékbe, hanem axiális irányban is beiktatható a csőbe oly módon, hogy a víz rajta keresztül vezethető. A talajra kisméretű cseppekben adja ki a vizet. A hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, mert kialakítása még az előbbinél is bonyolultabb, gyártása költséges, és az igen kis vékonyságú rések rendkívül gyorsan eltömődnek. Csőcsatlakozó betétként lehet vezetékbe iktatni azt a csepegtető vízkiadagoló fejet is, amely a 2 229 347 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban található. A csőcsatlakozó betét egyik vége lapos menettel van ellátva, és ezen menet geometriai paraméterei — alakja, mélysége, száma — szerint adja ki a vízmennyiséget. Az alapelgondolás itt is helyes, a valóságban a hátrányok ugyanazok, mint a korábban fölsorolt vízkiadagoló fejek esetében. Említésre érdemes végül az a csepegtető test, amely kis nyomású vízellátó rendszerekbe iktatható, és szántóföldi öntözésre szolgál. Ezt a 2 175 616 lajstromszámú francia szabadalmi leírás ismerteti. A csepegtető test menettel van ellátva, és kijjebb-beljebb való csavarással lehet a kiadagolt vízmennyiséget szabályozni. A menetes csapocska teljes becsavarásával a vízkiadagolás le is zárható. A kilépő víz a menetes rész árkaiban áramlik, és jut a kilép» nyíláshoz. A megoldás szellemes, de túlságosan bonyolult, és nem lehet vele kedvezőbb öntözési viszonyokat teremteni, mint a szorító bilinccsel ellátott leágazó csövecskékkel. Kisüzemi mezőgazdaság 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2