176403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedvesség révén térhálósítható anyagokból nagyfeszültséget elviselő szigetelés előállítására

3 176403 4 előírt helyükről eltolódjanak, úgyhogy a kábel ré­szeinek egytengelyűsége megszűnik. A találmány feladata ezért olyan eljárás létre­hozása, amely révén a nedvesség hatására térhálóso­dó szigeteléseket olyan villamos kábelek részére is elő lehet állítani, amelyeknél - a szokásostól el­térő körülmények közötti felhasználás következ­tében - a szigetelés falvastagsága a gyakorlatban szokásosnál jelentősen nagyobb. A találmány a kitűzött feladatot olyan eljárás létrehozása révén oldja meg, amelynek segítségével nagyfeszültséget elviselő szigetelés állítható elő, és amelynek jellemzője, hogy a gáztalanított és ezt követően kiformált anyagot a kábel szabad beló­gásában a még olvasztható anyagnak egyidejű tá­masztásánál egy körülvevő folyékony vagy gáz álla­potú közeg révén rövid ideig, a felületek közelében levő külső szakasz kivételével még a kristályosodás hőmérséklete fölötti hőmérsékletre hűtjük, ezután a. külső felület terében az előző lehűtés következ­tében már dermedt anyagrészeket hőbevezetés ré­vén kívülről ismét a kristályosodási hőmérséklet fölötti hőmérsékletre melegítjük, és végül a lánc­görbe további részén, még mindig szabad belógás­ban a most már szívósan rugalmas állapotban levő burkolatot gyakorlatilag egy gázállapotú közegben, például levegőben lehűtjük. Ez az eljárás az extrudált anyagban kívülről befelé haladva olyan viszkozitás-növekedést tesz le­hetővé, hogy a vezetéken levő anyag alátámasztás nélkül, szabad belógásban és a vezeték helyzetének változása nélkül vezethető tovább. Az alátámasztás nélküli szabad vezetés megkezdéséhez a külső, már lehűlt réteget ismét olyan erősen fölmelegítjük, hogy a következő lehűlésnél a külső, megolvadt anyagrészek szimmetrikusan befelé húzódnak. A találmány szerinti eljárásnál használhatjuk az eddig szokásos fröccsöntő, illetve extrudáló szerszámokat is. Az extrudált vezeték excentrikusságának prob­lémái többé nem lépnek föl, mivel az extrudált anyag addig, amíg lecsepegésre, illetve keresztmet­szet-változtatásra hajlamos, a rövid ideig tartó, kris­tályosodási hőmérséklet fölötti hőmérsékletre való lehűlés folyamán alá van támasztva, tehát alakját nem tudja változtatni. Az ez után következő, to­vábbi lassú lehűlésnél oly sok hő távozik, hogy az extrudált anyag merevvé válik anélkül, hogy a termékben nagyobb feszültségek jönnének létre. Ezáltal lehetővé válik nagyfeszültségű villamos ká­belek előállítása, amelyek szigetelő burkolatában még nagyobb falvastagságok esetén sem találhatók buborékok, illetve hólyagok és a szigetelő burkolat anyaga homogén, minek eredményeként az ilyen kábelek a legnagyobb szokásos feszültségek esetén is használhatók. A találmány szerinti eljárásnál különösen elő­nyösnek mutatkozik, ha az extrudált kisajtolt bur­kolat alátámasztására és ezzel egyidejű hűtésére vizet alkalmazunk, adalékanyagokkal vagy anélkül. A gyártási folyamat ezáltal különösen egyszerűvé válik, a gépi beruházási költségek kicsik. Ehhez jön még, hogy ez a hűtővíz - amelyhez különböző adalékanyagok, például állandósítok stb. kever­hetők, — már alkalmas arra, hogy térhálósító ned­vességként is szolgáljon. Egy másik előnyös lehetőség, hogy az anyag tulajdonképpeni kiformálása előtt, azonban a gáz­­talanítás után a sajtolni, illetve extrudálni kívánt anyaghoz vízleválasztó adalékanyagok keverhetők, úgyhogy a kiformáláshoz csatlakozva és egy kímélő lehűtés folyamán már megindítható a térhálósodási folyamat is. Ilyen módon lehetővé válik, hogy a térhálósodás tartamát - főként vastagfalú kábe­leknél — lényegesen lerövidítsük. A találmány szerinti eljárás további előnyös tu­lajdonsága, hogy ha az alkalmazott anyagot, amely egy hőre lágyuló műanyag, elasztomer vagy hőre lágyuló kaucsuk lehet, rövid ideig kellő mértékben lehűtjük, a viszkozitás az anyag formálás közbeni viszkozitásának 5—50-szeresére nő. A kisajtolt bur­kolat alátámasztása és egyidejű hűtése például 110-120 °C-os hőmérsékleten történhet, amely esetben a hűtőközeg a mindenkori kábelméretektől függően például 20—90 °C hőmérsékletű lehet. A szobahőmérsékletre való feszültségmentes le­hűlés elérésére a rövid időre lehűtött kábelt ezt követően 115°C fölötti, előnyösen 150 °C és 200 C közötti hőmérsékletre melegítjük, úgyhogy a kisajtolt szigetelés külső része annyira felolvad, hogy a következő lassú, levegővel való hűtés folya­mán egy feszültségmentes térfogatcsökkenés érhető el. Annak érdekében, hogy az ismertetett típusú folyamatos gyártás létrejöhessen, szükség van arra, hogy a buborékmentesség eléréséhez szükséges gáz­­talanítás érdekében megfelelő összehangolás legyen a berakodás és zsugorodás, illetve gáztalanítás és kiformálás között. Ez az összehangolás egy nyo­másszabályozás révén végezhető, amely előnyösen a jellemző értékeknek elektronikus érzékelése révén automatikusan, illetve önműködően hajtható végre. A találmány szerinti eljárás foganatosításához egy olyan berendezés bizonyult a legelőnyösebb­nek, amelynél L-alakban két extruder van összeerő­sítve. Az átfutási irányban nézve első extruder az alapanyag és adalékanyagok befogadására, előkészí­tésére, oltására és hasonló feladatok végzésére szol­gál, az első extruderhez csatlakozó és ezzel mecha­nikusan, mereven összeerősített második extruder pedig az elsőből beérkező, oltott anyag gáztalaní­­tását, további homogénizálást és az anyag kihor­dását végzi. Ezeknek az extrudereknek méretei úgy vannak megválasztva, hogy a keverés és oltás fel­adatait el tudják végezni, azaz az alapanyagot az adalékanyagokkal jól át tudják keverni, a keveréket kíméletesen föl tudják olvasztani és ezt követően oltani tudják. Az alapanyag keverését és oltását ellátó első extruderhez oldalt második extruder csatlakozik, amely az oltott anyagot tovább nemesíti és min­denek előtt a kismolekulájú, gáz állapotú alkotó­részek gáztalanítására szolgál, még mielőtt a 170-270 °C-ra fölmelegített anyag ebből kiáram­­lana. Ha például az oltott polietilén anyagot egy 150/25D méretekkel kialakított extruder adja át egy második extrudernek, amely második extruder kihúzási teljesítményének az első extruder telje­sítményéhez illesztettnek kell lennie, akkor a má­sodik extruder méreteinek például a 150/15D ér­tékeknek kell megfelelni. A második extrudemél a munkatér 3-4 D hosszúságú, amelyen a henger föl 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents