176391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvízcsatornák vagy hasnlók felujítására
9 176391 10 helyen csupán szerelni kell. Az egyszerű csőkötés, a nagy szálhossz és a sajátos technológia nagy építési ütemet eredményez. A találmány szerinti eljárás értelmében a béléscsövek behelyezésére egy-egy kb. 50Û m hosszú bélelendő csatornaszakasz, - amelyből az üledéket és az esetleges akadályokat az ismert csatomakarbantartási módszerekkel előzetesen eltávolitottuk közepe táján egyetlen inditógödröt létesítünk, amely csak az úttest egyik oldalán foglal el forgalmi sávot, melyen a béléscsövezéshez szükséges valamennyi anyag és berendezés elhelyezhető. A járdák, keresztező utak és közművek forgalma, illetve üzeme zavartalan. Az indítógödör biztonsága ismert módon kidúcolással oldható meg. A béléscsöveket az indítógödörbe az úttestről pl. autódarúval emeljük be és a bélelendő szakasz utolsó, - ha az éppen útkereszteződésbe esik', akkor eggyel távolabbi ~ aknája fölött elhelyezett gépi csörlő segítségével húzva-tolásos technológiával juttatjuk be a csatornába. A csörlőhöz egy olyan berendezés csatlakozik, amelynek állítható magasságú árboca lenyúlik az aknába. Az árboc alsó végén helyezkedik el a kötélterelő görgő. A sodronykötél végigfut a bélelendő fél csatomahosszon (kb. 250 m) s a húzva-toló laphoz csatlakozik, amely a béléscső tokjába illeszkedve csőhossznyi ütemben húzva-tolva juttatja előre a béléscsövet, illetve csodarabot. Ezzel a megoldással kiküszöböljük az ismert eljárásoknak azt a hiányosságát, hogy a tokos béléscsöveket, - minthogy a tokos kötés húzóerő felvételére nem alkalmas, - csupán tolás útján juttatják be a csatornába. A toláshoz alkalmazható berendezéseknek (csavarmenetes emelő, hidraulikus sajtó, stb.) igen kicsi a lökethosszuk és az előtolási sebességük, emellett az általában 6 m hosszú cső betolása közben igen gyakran kell visszaállítani az orsót vagy dugattyút a nullpontra, ezért ennek munkateljesítménye összehasonlíthatatlanul kisebb a találmány szerinti húzva-tolásos technológiáéhoz viszonyítva. A felújítandó csatornaszakasz fél hosszának (kb. 250 m) béléscsöveinek bejuttatása után az aknákban a béléscső és a csatorna fala közötti üreget töltőanyaggal, - például cementhabarccsal, - úgy zárjuk le, hogy a béléscső tokja a csatorna gerincvonalához ütközzék Az injektáláshoz a csővégeken minden aknában elhelyezünk egy injektáló, illetve a másik — magasabb - csővégen egy kilevegőztető csőcsonkot, majd a béléscső és a csatorna fala közti üreget - aknaközönként és alulról felfelé haladva - híg kitöltő anyaggal, például cementhabarccsal kiinjektáljuk. Minthogy a béléscsövezés előtt a régi csatorna falán keletkezett folytonossági hiányokat (tömítetlen csőkötéseket, repedéseket, beszakadásokat, stb.) nem javítjuk ki, az injektáló anyag azokon keresztül szabadon behatol a csatorna mentén a talajban levő üregekbe, illetve fellazult térségekbe, azokat kitölti és rögzíti, ily módon megakadályozza e kritikus helyeken a későbbi útbeszakadásokat. A két végén megfelelő módon lezárt végű csőszakaszt az injektáló habarcsban fajsúlyánál fogva felúsztatjuk, így az felemelkedik a csőgerincig, majd a megszilárdult habarcs, vagy az abból kiülepedő homok és cementszemcsék ebben a helyzetében azt tömören beágyazzák. A cső felúsztatásával azt érjük el, hogy a sokkal kevésbé sérült csatomagerincet követjük, az esésvonal egyenletes lesz, nem követheti a csatornafenék kikopott mélyedéseit, amit az ismert megoldások eddig nem tudtak kiküszöbölni. Az injektálás csak a béléscső helyzetrögzítését szolgálja, ezért az injektáló anyagnak nem kell a csatorna falához kötnie, így minden felületelőkészítés szükségtelen. Az injektált habarcsnak a kilevegőztető csonkban való megjelenésekor befejezzük az adott aknaköz injektálását és megkezdjük a következő szakasznál a műveletet. A habarcs gyorsított kötése esetén pár óra múlva a béléscsőbe a házi bekötések művelete megtörténhet és az egyes aknaközök ily módon sorra üzembe helyezhetők. A béléscsövek behelyezésének ideje alatt a házi bekötéseket a találmány szerint - például polisztirolhab - dugóval le kell zárni. A házakban keletkezett szennyvizeket ezidő alatt a pincékben elhelyezett ideiglenes tartályokban gyűjtjük és szennyvízszivattyúkkal emeljük át a folyásirány szerinti első üzemelő aknába. Ez a megoldás kizárja az ismert eljárásoknak azt a hibáját, amely a szennyvíz műveletek során keletkezett elvezetésből ered. A házi bétorkollásnál levő dugót a nem-mászható csatornák esetében a pince felől helyezzük be a csatornába való torkollásig és az injektálás után a béléscsőbe való bekötését ugyancsak onnan végezzük el. Mászható és járható gyűjtő-csatornák esetében a csatorna belsejéből is történhet ez a művelet. A találmány szerinti csatomafelüjítás ideje alatt, - ha a csatorna talajvízben fekszik - csak az indítógödör víztelenítéséről kell gondoskodni. A csatornába beszivárgó víz magát a béléscsövezést nem zavarja. A csatornából csak abban az esetben kell leszívni a szivárgó vizet, ha a béléscsövezést megelőző, illetve követő munkafolyamatoknak megfelelően a dolgozónak le kell mennie valamelyik aknába. Ilyenkor a csatornaszakasz víztelenítését pl. az aknába helyezett merülőszivattyúval végezzük. Az indítógödör ellenkező oldalára eső - mintegy 250 m hosszú - másik félhosszánál az eddigieknek megfelelően járunk el, majd az indítógödörben elhelyezzük a nagy pontossággal méretre szabott és gumimandzsettával rögzített záróidomot. Ezután a kibontott váll fölötti részt körülbetonozzuk, a dúcolatot elbonljuk, a földvisszatöltést, majd a burkolathelyreállítást elvégezzük, és a béléscső künet fölötti részét az aknában egyszerűen kivágjuk. A továbbiakban a találmány szerinti eljárást példán mutatjuk be a rajzok segítségével, amelynél feltételezzük, hogy a csatorna nem-mászható szelvényű. Az egymást követő műveleteket a rajzok sor rendje tünteti fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
