176364. lajstromszámú szabadalom • Savas kámhatású vizes bevonó oldatok aluminium felületekhez

11 176364 12 Miután a bevont felületet vízzel leöblítettük vagy a fenti módon kezeltük, a felvitt bevonatot megszárítjuk. A szárítást tetszés szerinti módszerrel végezhetjük, például szárítószekrényben vagy forró levegős cirkuláltatással. Miután a felülettel kémiai reakcióba lépett bevo­nóoldattal a bevonatot előállítottuk, vízzel leöblí­tettük és megszárítottuk, az így kezelt felületre higiénikus vagy dekoratív célokra alkalmas bevonat felvihető, beleértve a levegőnszáradó tulajdonságú bevonatokat is. Egyes esetekben a vizes öblítés után visszük fel a higiénikus célból előállítandó bevonatot, majd a felület kémiai átalakítása után kapott és a higiénikus célokból kialakított bevona­tot együttesen szárítjuk. Ha a konzervdobozokat sörtárolásra alkalmaz­zuk, akkor a konzervdobozokat először a talál­mány szerinti bevonószerrel kezeljük, majd ezután visszük fel a higiénikus és/vagy esztétikai célból szükséges második bevonatot. Ezután a konzerv­dobozokat sörrel megtöltjük, lezárjuk és pasztőrö­zésnek vetjük alá. A találmány szerinti bevonóoldatot célszerűen vizes koncentrátumok alakjában hozzuk forga­lomba, és azt felhasználás előtt megfelelő mennyi­ségű vízzel hígítjuk. 0,5— 10súly% bevonószer-koncentrátumot tartal­mazó hígított oldat a következő mennyiségű kom­ponenseket tartalmazza: a) legalább lOppm cirkónium vagy titán, b) legalább lOppm foszfát, c) a jelenlevő cirkóniummal vagy titánnal komp­lexképzésre elegendő mennyiségű fluorid, a bevonó­szer pH-értéke 1,5-4,0. Az előnyös kompozíciók 0,5—10súly% koncent­­rátumot tartalmaznak, összetételük a következő: a) 45—125ppm cirkónium, amelyet fluorocir­­konát így nátrium- vagy káliumfluorocirkonát cél­szerűen ammónium-fluorocirkonát alakban adago­lunk, b) 50-200 ppm foszfát (foszforsav alakjában), c) 8—200 ppm hidrogéntetrafluoroborát, d) 10-50 ppm hidrogénfluorid, e) a bevonó oldat 2,6—3,1 pH-értékének beállítá­sához szükséges mennyiségű salétromsav. A polioxi-vegyület, előnyösen a glükonsav is hozzáadagolható a koncentrátumokhoz, ennek mennyisége 40-400 ppm-et tehet ki. Folyamatos bevonási műveletben természetesen fontos körülmény az, hogy az oldatot állandóan megfelelő koncentrációértéken tartsuk, hogy ezáltal a bevonási művelet hatékonyságát is az eredeti mértéken fenntartsuk. Azt találtuk, hogy a kompo­nensek különböző mértékben használódnak fel a bevonat képződése közben. A cirkónium és/vagy a foszfor beépül a bevonatba, a jelenlevő fluorid a feloldódott alumíniumkomplex képződésére haszná­lódik fel, a hidrogén pedig az alumíniumfelület oxidálódásához szükséges. A komponensek egy ré­sze azért is kifogy az oldatból, mivel az alumí­niumfelület bevonása közben bizonyos mennyiségű bevonóoldat rátapad a felületre. A bevonás okozta veszteség összefügg a bevonandó felület alakjával és attól is függ, hogy a be-vonószert milyen mód­szerrel érintkeztetjük az alumíniumfelülettel. A be­vonási veszteség nagyobb, ha magukat a konzerv­dobozokat és nem a konzervdobozok előállításához használt fémszalagot kezeljük a porlasztott bevonó­oldattal. A bevonóoldat egyes komponenseinek kiegé­szítése úgy történhet, hogy ezek mennyiségét a bevonóoldatban egyenként ellenőrizzük és a ki­merült részarányt pótoljuk, vagy a bevonóoldathoz a komponensekből készült vizes koncentrátumot megközelítően olyan arányban adjuk, hogy a be­vonás hatásfoka változatlanul fennmaradjon. Ha a bevonóoldatban az alumínium feldúsulása valószínűsíthető, akkor célszerű, hogy a kiegészí­tésre használt koncentrátum viszonylag nagyobb részarányban szabad fluoridot tartalmazzon a fel­oldódott alumínium komplexbevitelére. Szabad flu­­oridként hidrogénfluoridot, ammóniumhidrogén­­fluoridot vagy ezek keverékét alkalmazzuk. A bevonószer kiegészítésére alkalmazott vizes koncentrátum javasolt összetétele a következő: a) 5000—10000 ppm cirkónium vagy 2,5—5 g/liter titán, b) 5000-10000 ppm foszfát, c) 5000—20000 ppm szabad fluorid, célszerűen hidrogénfluorid, ammóniumhidrogénfluorid vagy en­nek keveréke. Ha polioxi-vegyületet is adagolunk, akkor ennek részaránya a kiegészítésre használt koncentrátum­­ban 5000—20000 ppm. Tetrafluorobórsav alkalmazása esetén ezt a ki­egészítő koncentrátumba 1000-5000 ppm mennyi­ségben adagoljuk. Példák A következő példák a találmány gyakorlati kivi­telezését szemléltetik. Ezenkívül összehasonlító pél­dákat is ismertetünk. A példákban alkalmazott húzott alumínium-kon­zervdobozokat először zsírtalanítjuk a szükség sze­rint kénsavat és mosószereket tartalmazó savas-vizes mosószerrel. A bevonó oldatot körülbelül 25 má­sodpercig 43 °C-on a kezelendő felületre porlaszt­­juk. A példákban megadott összetételű oldatokkal történő kezelés után az alumíniumfelületet ion­mentes vízzel öblítjük és 2 percig szárítószek­rényben körülbelül 200°C-on szárítjuk. Ezután az alumíniumfelület korrózióállóságát az ún. pasztő­­rözési próbában megvizsgáljuk. Ez a próba abból áll, hogy az alumíniumfelületet a megadott hőmér­sékleten, a megadott ideig vízbe mártjuk. A bevo­nat-mentes, csak zsírtalanított alumíniumfelület a pasztőrözési próba során néhány perc leforgása alatt megfeketedik. Az alább részletezendő pél­dákból látható, hogy az alumíniumfelületet a pasz­tőrözés előtt a találmány szerinti bevonószerrel kezeljük, akkor a felület nem feketedik meg, és egyéb elszíneződés sem történik. A próba ered­ményeit a következőképpen értékeljük: 5 változatlan, nem feketedik, 3 elfogadható, 0 komoly elfeketedés. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents