176336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajlékony vezetékek összekapcsolására, és az eljáráshoz alkalmas csatlakozó elem.

7 176336 8 hogy az ideális kötés, illetve csatlakozó kialakítás az lenne, ha a csatlakozó elemei egy darabból készülnének. Ezt a gyakorlatban megoldani nem le­het, illetve a megoldás rendkívül költséges lenne és ezért nem reális. A találmány szerinti eljárás, illetve csatlakozó esetében létrehozott fém-fém kapcsolat azonban azért is igen figyelemreméltó, mert ez kö­zelíti meg leginkább az ideális megoldást, vagyis az egy darabból készült csatlakozót. A fém-fém kapcso­lat révén ugyanis a rendszer tömörsége olyan, hogy önmagában is szivárgásmentes zárást biztosít. A találmány szerinti kamratöltéses módszer bi­zonyos felhasználási területeken már elegendő biz­tonságot nyújt, előnye tehát a mechanikusan és a Toppantott eljárással szerelt megoldásokkal szemben, hogy a szükséges kompresszió-viszony az előre mé­retezett 8 kamra nagyságától függ, a kamra nagysá­gát befolyásoló méretek pedig, a vasipari gyártási tűréseket figyelembe véve, gyakorlatilag minden elemnél azonosak. Magasabb nyomástartományban üzemelő tömlők esetében azonban ez a kötésmód és csatlakozó önmagában már nem nyújt megfelelő biztonságot. Ilyen tömlők például azok, amelyek 300-400 att nyomástartományban üzemelnek. Ezért a kamra­töltés mellett az erősítőbetétek megfogására a talál­mány szerinti multiplex rögzítési módszert kell al­kalmazni. A 6. és 7. ábra a kamratöltés és multiplex betét­megfogás együttes alkalmazásával kialakított csatla­kozót, illetve szerelési eljárást szemlélteti, a rögzítés előtti, összeszerelt állapotban, illetve a körkörös saj­tolás után, kész állapotban. A kombinált kötés kialakításához a 2 teherhordó betétet a csatlakozó elemben levő hosszúságának leg­alább egy szakaszán meg kell tisztítani, úgy, hogy a betét, illetve betétpár mindkét oldalán csak a szükséges vékony, 24 pámaréteg maradjon. A csat­lakozót alkotó 6 külső hüvely és 7 belső tüske kiala­kítása az előzőekhez képest csak annyiban változik, hogy a kamrán kívül ezek az elemek a betétek meg­fogására alkalmas, multiplex megfogást lehetővé tevő 17 szakasszal is rendelkeznek. Ennél a megoldásnál tehát a kamratöltés szerepe tömítés és rögzítés, ugyanakkor a betétmegfogás egy további rögzítést jelent. A szerelés lényegében a már leírtak szerint történik. Először a 6 külső hüvelyt húzzuk fel a megfelelően előkészített 5 hajlékony vezetékre, majd a 7 belső tüskét helyezzük be. Az így összeállított, illetve előszerelt rendszert a 10 körkörös alakító­gyűrűn átsajtoljuk. A 7. ábra a már elkészült csatlakozót szemlélteti. Az ábrán látható, hogy ez a megoldás a kamratöltést és a multiplex betétmegfogást egyesíti, ugyanakkor itt is megtalálható a gáztömör kötést biztosító 15 fém-fém kapcsolat. Ennek a kötésmódnak lényeges jellegzetessége, hogy az általa elérhető kötésszilárdság egészen az erősítőbetétek összes szakítószilárdságáig megnöve­kedhet, mert az erősítőbetét megfogása - a rajta célszerűen kialakított pámaréteg révén - a lehető legkisebb mértékben roncsolja az erősítőbetéteket. Ennél a megoldásnál tehát az alkalmazott kötések száma már eggyel több, mint amit az ismert kötésmódok alkalmazásával lehetett létrehozni. Még nyilvánvalóbb és szembetűnőbb a találmány szerinti kombinált megoldás előnye, ha olyan hajlé­kony vezetékek esetében vizsgáljuk, ahol nagyobb a nyomástartomány és ezért az erősítőbetétek, illetve betétpárok száma egynél több. Ilyen esetben a csat­lakozó kialakítása a 9. ábrán látható módon törté­nik. Az 5 hajlékony vezeték előkészítését a 8. ábrán szemléltetett módon végezzük. Az ábra szerint a 18 középső betétpár, valamint a 20 alsó és 19 felső betét megfogására van előkészítve az 5 hajlé­kony vezeték, illetve a kamratöltés biztosítására a 21 szakasz körkörösítve van, párnaréteg kialakítása céljából. A 9. ábra a kész csatlakozót mutatja be. A 10. ábra a több betétpáros megfogás további kiviteli alakját, illetve az eljárás másik foganatosítási módját szemlélteti. Ebben az esetben az erősítő be­téteket betétpáronként mindkét oldalukon rögzítjük, tehát a 22 és 23 erősítőbetétpár egyaránt külön-külön megfogható, a kamratöltés által bizto­sított tömítésen és rögzítésen túlmenően. Ezért a szükséges kötés szilárdság rendkívül magas szinten biztosítható. Ugyanúgy, mint a 8., illetve 9. ábrán ismertetett megoldásnál, itt is fennáll, hogy a betét­párok számának függvényében eggyel több megfo­gási lehetőség van, mint az ismert megoldások ese­tében. Itt az eggyel több kötést úgy érjük el, hogy a 6 külső hüvelyben, illetve a 7 belső tüskében egy­más után két, multiplex megfogásra alkalmas 17 sza­kaszt alakítunk ki. Az ismert megoldásokkal összehasonlítva a fenti kialakítást, rá kell mutatni arra, hogy mindezideig csak a hajlékony vezeték erősítőrétegének külső és belső oldalát rögzítették, ennek következtében csak a két félbetétpár érintkezett a rögzítő elemekkel, a közöttük elhelyezkedő két vagy több félbetét már nem volt megfogva, így tehát a kicsúszás veszélye fokozottan fennállt. A találmány szerinti, kamratöltéses, vagy kamra­töltéses rögzítés és multiplex betétrögzítés kombi­nációja az ismert módszerekkel szemben - az elő­készítést, szerelést és rögzítést tekintve - egyszerű eljárást tesz lehetővé, melynek során a rögzítés mi­nősége már szerelés közben ellenőrizhető, a csatla­kozó ugyanakkor kis költségfaktorral alakítható ki. A rögzítési folyamat automatizálható, szabályoz­ható, a hibalehetőségek kiküszöbölhetők. A találmány megoldja az egy, illetve több betét­párral rendelkező közép- és nagynyomású hajlékony vezetékek nagy kötés biztonságú csatlakozását, le­hetőséget teremt azonos elven működő csatlakozó­elem-rendszerek széles körű felhasználására. További előny, hogy a szerelés és rögzítés elvégzéséhez vi­szonylag egyszerű, nem költséges berendezések alkal­mazhatók, melyek akár hordozható kivitelben is készülhetnek. Ez lehetővé teszi, hogy a- csatlakozó elem a hajlékony vezeték tönkremenetele esetében a felhasználás helyszínén újraszerelhető legyen. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents