176336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajlékony vezetékek összekapcsolására, és az eljáráshoz alkalmas csatlakozó elem.
3 176336 4 nyomása 400 atm. vagy ennél magasabb nyomástartomány. Ilyen körülmények között a jelenlegi hajlékony vezetékek az eddiginél több erősítőbetét, vagy magasabb szilárdságú anyagok alkalmazásával lesznek üzemeltethetők. A jelenleg használatos csatlakozó típusok azonban ilyen igénybevételek elviselésére nem alkalmasak. A hajlékony vezetékek összekapcsolására szolgáló eleinek kialakítását megfigyelve jól követhető ezeknek a fejlődéstörténete. így például a 134 316 sz. német, valamint a 159 512 sz. NDK szabadalmi leírások a szükséges funkciók legalább egy részének elérése érdekében kidolgozott mechanikusan szerelt csatlakozó típusokat ismertetnek. A mechanikusan szerelt csatlakozó típusok igen nagy közös hátránya azonban, hogy a jó kötés biztosításához szükséges kompresszió-viszony elérését csak a hajlékony vezeték belső hordozó rétegének (lélek) megsértése, ezáltal jelentős meggyöngítése árán tudják biztosítani, ami a vezeték élettartamát kedvezőtlenül befolyásolja. A felsértett belső hordozó réteg ugyanis a mechanikai kötésszilárdság jelentős csökkenésével jár, a csatlakozó elem kiszakító szilárdsága viszonylag kicsi lesz, ezért ez a kötés az ismétlődő dinamikus igénybevételekkel szemben — melyek a gyakorlatban előfordulnak - nem eléggé ellenálló. Az 1 425 426 és 1 600 616 sz. NSZK szabadalmi leírások roppantással szerelt csatlakozó típusokat írnak le, ami jelentős előrelépés ugyan a mechanikusan szerelt csatlakozókhoz képest, amennyiben növekszik a kiszakító szilárdság, csökken a hajlékony vezeték mechanikai sérülésének veszélye, ezzel szemben azonban néhány funkciót ezek a csatlakozó elemek sem tudnak teljesíteni. A roppantással történő szerelés ugyanis a gyakorlatban alkalmazott technológia szerint általában különböző számú szegmens segítségével történik, ez a kialakítás viszont a szakaszos megfogás miatt csak a szegmensek számának függvényében tudja a kompresszió-viszonyt biztosítani. A tökéletes megfogás elvileg csak végtelen nagy számú szegmenssel lenne elérhető, ami a gyakorlatban nem oldható meg. A szegmensek közötti szabad, nyomás nélküli térfogatok a gumi relaxációja következtében hibaforrást jelentenek, csökkentik a rendszer tömörségét és az élettartamot jelentősen lerövidítik. A 157 310 sz. magyar szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet, amely szerint a kötés szilárdságának növelését közbenső ragasztóréteg beiktatásával kívánják megoldani. Ennél a csatlakozóelem kialakításnál a kötési szilárdságot a hajlékony vezeték és a csatlakozó elem közé bevitt, epoxigyanta alapú ragasztó réteggel biztosítják. Hátránya azonban ennek a megoldásnak, hogy nagyon munkaigényes. A hajlékony vezeték ragasztásra történő előkészítése ugyanis nagy figyelmet, szakképzettséget és technológiai fegyelmet követel meg, ezért sorozatgyártásánál problémák fordulhatnak elő. Hátránya továbbá ennek a megoldásnak, hogy a kötés szilárdsága az alkalmazott ragasztóanyag szilárdsági értékeitől függ, ezek az értékek viszont nem túl magasak, tehát megfelelő kötésszilárdságot csak viszonylag nagy csatlakozó hosszúsággal lehet elérni. Ez viszont a csatlakozó elem költségeit kedvezőtlenül befolyásolja. A csatlakozó elem hosszúsága a rendszer hajlékonyságát is csökkenti, a hajlékony vezeték és a csatlakozó elem közötti hosszú átmenet pedig feszültséggyűjtő gócot alakít ki, mely tartós igénybevételek esetében a vezeték idő előtti tönkremenetelét eredményezheti. Hátránya továbbá a ragasztóanyag alkalmazásának, hogy a ragasztóanyag kémiai tulajdonságai, korlátozott hőtűrése miatt a felhasználási lehetőség is korlátozott. Magasabb hőmérsékleten történő felhasználás során ugyanis a ragasztóanyag szilárdsága csökken és így a csatlakozó elem adott esetben lecsúszhat. Meg kell említeni továbbá, hogy 100-110 °C üzemi hőmérséklet esetében a ragasztott kötésű csatlakozó már nem minden esetben megbízható. Az előzőekben részletezett csatlakozó elem típusok együttes hátránya, hogy a szerelés minőségéről kizárólag utólag, nyomáspróba során lehet meggyőződni, az esetleges hiba következtében szükséges újraszerelés és ismételt nyomáspróba viszont a termék élettartamát jelentős mértékben csökkenti. Az előzőekben sorra vett, hajlékony vezeték-csatlakozó elem rendszerrel szemben támasztott követelményeket a különböző szerelési eljárások különféle kötésmódok kialakításával igyekszenek teljesíteni. A jelenlegi gyakorlat szerint általában a következőkben kifejtett, az la-le) ábrák segítségével magyarázott szerelési eljárásokat alkalmazzák: 1. Az la) ábra szerint az 5 hajlékony vezeték 1 felső védőrétegét lehántolják a 2 teherhordó betét rétegig, a 3 belső hordozó réteg pedig érintetlen marad. Ezt a módszert használják a mechanikusan szerelt csatlakozó elem típusok esetében. 2. Az lb) ábra szerint az 1 külső hordozó réteget az előzőek szerint előkészítik, a 3 belső hordozó réteg és a 2 teherhordó betét réteg közé a 4 szorító hüvelyt építik be. Ezt a módszert a roppantással szerelt konstrukciók esetében használják. 3. Az le) ábra szerint a már megadott módon az 1 külső hordozó réteget előkészítik, a 3 belső hordozó réteget a 2 teherhordó betét rétegig lehántolják. Ezt a módszert bizonyos típusú roppantási eljárással szerelt csatlakozók esetében alkalmazzák. A fentiekben leírt kötésmódok nem nyújtanak kellő biztonságot az alapfunkciók elérése szempontjából. Az elméletileg legnagyobb, elérhető biztonsághoz legközelebb az le) ábrán szemléltetett kötésmód áll, ez azonban kizárólag egy betétpár esetében prezentálja az elérhető előnyöket. A technika fejlődésével, a nagynyomású rendszerek alkalmazásának elterjedésével és fokozott térhódításával az igények egyre inkább eltolódnak a nagyobb nyomású rendszerek felé. Tekintettel arra, hogy a teherhordó rétegként alkalmazott acél- vagy nagyszilárdságú műanyag szálak szilárdsági értékei korlátozottak, a nagyobb nyomású, flexibilis kapcsolatot biztosító vezetékek teherhordó betéteinek számát növelni kell, mert csak ezáltal lehet a fennálló követelményeket kielégíteni. Hiánypótló tehát olyan csatlakozó típus és szerelési eljárás létrehozása, amely egyrészt kiküszöböli az ismert csatlakozó típusok és kötésmódok hibáit, emellett általánosan alkalmazható, nagyobb biztonságot nyújt, mint az eddigi megoldások, másrészt pedig alkal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
