176315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált aminokarboniloxi-izoindolinon, -pirrolo-piridin-, -pirrolo-pirazin- és oxatiino-pirrol- származékok előállítására
13 176315 14 24. példa A 21. példa szerint járunk el, de kiindulási anyagként 300 ml metilénkloridban oldott, 6,2 g 3-hidroxi-2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-l-izoindolinont, 7,3 g N-etil-N-metil-karbamoilkloridot, 8,4 g trietilamint és 30 ml piridint használunk. A reakciókeveréket 20° körül 24 óra hosszat keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a száraz maradékot 100 ml vízzel eldörzsöljük. A kivált csapadékot szűrőn elválasztjuk, majd 0,5 g aktív szenet tartalmazó 70 ml forró etilacetátban oldjuk. A forró reakciókeveréket szűrőn elválasztva, a szüredéket hűtjük. A kivált kristályokat szűrőn elválasztva és szárítva, 5,2 g 2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-3-(N-metil-N-etilaminokarboniloxi)-l-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 184°. Az N-etil-N-metilkarbamoilkloridot a következő módszerrel állíthatjuk elő: Metilciklohexánnal készült, 84 ml 2,5 n foszgénoldatot —10°-on hűtve és ezt a hőmérsékletet a reakció folyamán állandóan tartva, hozzáadunk 20,2 g trietilamint, majd 11,8 g N-metiletilamin 200 ml toluollal készült oldatát. A reakciókeveréket 18 óra hosszat 0°-on hűtjük, majd a kivált csapadékot szűrőn elválasztjuk. A szüredéket bepárolva és a maradékot atmoszférikus nyomáson gyorsan desztillálva, 26 g nyers terméket kapunk. Ujradesztillálás után végül 16 g N-etil-N-metilkarbamoilkloridot kapunk. Forráspontja 40 Torr nyomáson 88—89°. Az N-metiletilamint Wawzonek és munkatársai [Org. Synth., 44, 75 (1964)] módszere szerint állíthatjuk elő. 25. példa A 21. példa szerint járunk el, de kiindulási anyagként 6,2 g 3-hidroxi-2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-l-izoindolinont, 8,3 g N-metil-N-n-propílkarbamoilkloridot, 8,4 ml trietilamint és 30 ml piridint 300 ml metilénkloridban oldva használunk. Bepárlás után a maradékhoz 100 ml vizet adunk. A keletkezett csapadékot szűrőn szívatással elválasztva, szárítva és 80 ml etilacetátból átkristályosítva, 5,7 g 2-(7-klór-l,8- -naftiridin-2-il)-3-(N-metil-N-propilaminokarboniloxi)-1-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 180°. Az N-metil-N-propilkarbamoilkloridot metilciklohexánnal készült 840 ml 2,5 n foszgénoldatból, 20,2 g trietilaminból és 14,6 g N-metilpropilaminból 100 ml toluolban oldva állítjuk elő. 18 g N-metil-N-propil-karbamoilkloridot kapunk. Forráspontja 40 Torr nyomáson 100°. Az N-metilpropilamint J. von Braun és munkatársai [Chem. Bér., 61, 1427 (1928)] módszerével állíthatjuk elő. 26. példa A 21. példa szerint járunk el, de kündulási anyagként 6,2 g 3-hidroxi-2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-l-izoindolinont, 9 g N-(n-butil)-N-metilkarbamoilkloridot, 8,4 ml trietilamint és 30 ml piridint 300 ml metilénkloridban oldva használunk. A kapott oldatot bepároljuk, és a száraz maradékot 300 ml vízben feloldjuk. A kivált csapadékot szűrőn elválasztjuk, és 90 ml 1:1 térfogatarányú etilacetát-izopropiléter forró elegyéből átkristályosítjuk, majd hozzáadunk 0,5 g aktív szenet, és forrón szüljük. A szüredékből lehűlés után kivált kristályokat szűrőn elválasztva és szárítva, 4,2 g 3-(N-butil-N-metilaminokarboniloxi)-2-(7-klór-l ,8 -naftiridin-2-il)-l-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 148°. Az N-butil-N-metilkarbamoilkloridot metilciklohexánnal készült, 126 ml 2,5 n foszgénoldatból, 30,3 g trietilaminból és 26,1 g N-metilbutilaminból 150 ml toluolban oldva állíthatjuk elő. 27,5 g N-butil-N-metilkarbamoilkloridot kapunk. Forráspontja 35 Torr nyomáson 110-111°. 27. példa A 21. példa szerint járunk el, de kiindulási anyagként 6,2g 3-hidroxi-2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-l-izoindolinont, 11,5 g dibutilkarbamoilkloridot, 8,4 g trietilamint és 30 ml piridint 300 ml metilénkloridban oldva használunk. A reakciókeverékhez hozzáadunk 250 ml vizet, majd a szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist 250 ml metilénkloriddal extraháljuk. A szerves kivonatokat egyesítjük, 15 g vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, szűréssel elválasztjuk, és a szüredéket bepároljuk. A száraz maradékot 100 ml izopropiléterrel eldörzsöljük, a keletkezett csapadékot szűréssel elválasztjuk, majd metilénkloridban oldva 4 cm átmérőjű oszlopon, 80 g kovasavgélen kromatografáljuk. Először 100 ml metilénkloriddal ötször, majd 100 ml 8:2 térfogatarányú metilénklorid-etilacetát eleggyel kétszer eluálunk. Ezt az utóbbi két frakciót egyesítve, csökkentett nyomáson bepárolva és a száraz maradékot 140 ml izopropiléterből átkristályosítva, 2,2 g 3-(N,N-dibutilaminokarboniloxi)-2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-l-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 136—138°. A dibutilkarbamoilkloridot F. A. Werner eljárása szerint [J. Chem. Soc., 115, 1013 (1919)] állíthatjuk elő. 28. példa 3,5 g 3-hidroxi-2-(7-klór-l,8-naftiridin-2-il)-l-izoindolinon 150 ml metilénkloriddal készült oldatához hozzáadunk 5,6 g N-metil-N-n-pentilkarbamoilkloridot, 4,7 ml trietilamint és 15 ml piridint. A reakciókeveréket 20° körül 72 óra hosszat állni hagyjuk, majd 300 Torr nyomáson bepároljuk. A száraz maradékhoz 200 ml vizet adunk, a kivált csapadékot szűrőn elválasztjuk, és 30 ml vízzel, majd 30 ml dietiléterrel mossuk, 30 ml 1:1 térfogatarányú etilacetát-izopropiléter elegyből átkristályosítva, 3,6 g 2-(7-klór-l,8- -naftirídin-2-il)-3-(N-metil-N-pentilaminokarboniloxi)-1-izoindolinont kapunk. Olvadáspontja 135—136°. Az N-metil-N-pentilkarbanjoilkloridot a következő eljárással állíthatjuk elő: Metilciklohexánnal készült, 42 ml 2,5 n foszgén-oldatot — 10°-on hűtünk, és 8 perc alatt hozzáadunk 14 ml trietilamint, majd a hőmérsékletet továbbra is —10°-on tartva, 13,7 ml N-metilpentilamin 50 ml toluollal készült oldatát adjuk hozzá. Ezután a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
