176260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emkefelin-analóg polipeptidek előállítására
11 176260 12 szilárd formában kivált anyagot mossuk (utolsó mosófolyadékként vizet alkalmazunk), majd leszűrjük. B2. módszer: A Bl. módszer szerint járunk el, azonban tercier bázisként trietilamint alkalmazunk. B3. módszer: A Bl. módszer szerint járunk el, azonban a vegyes anhidrid kialakításához klórhangyasav-etilésztert használunk fel. B4. A Bl. módszer szerint járunk el, azonban a vegyes anhidridet tetrahidrofurános közegben, klórhangyasav-etilészter és N-metil-morfolin felhasználásával alakítjuk ki. B5. módszer: A Bl. módszer szerint járunk el, azonban a vegyes anhidridet klórhangyasav-etilésztetrel képezzük, és tercier bázisként trietilamint alkalmazunk. Azid-reakciók: Cl. módszer: 1 mmól karbonsav-hidrazid körülbelül 5 ml dimetilformamiddal készített, —20 °C-os oldatához 5—6 mmól sósav dioxánnal készített, 6 mólos oldatát adjuk, majd az elegyhez 1,2 mmól terc-butil-nitritet adunk. A hidrazid elreagálását úgy vizsgáljuk, hogy az elegyből időről-időre mintát veszünk, a mintát szűrőpapírra cseppentjük, és vas(III)-klorid és kálium-ferricianid elegyével vizsgáljuk. A reakció lezajlása után az elegyhez —10°C-on, keverés közben, 10 perc alatt a semlegesítéshez szükséges mennyiségű (5—6 mmól) trietilamint adunk, majd beadagoljuk az amino-vegyület (1 mmól) 3 ml dimetilformamiddal készített oldatát. Ha az amino-vegyületet sója formájában használjuk fel, a reakcióelegyhez ekvivalens mennyiségű (1 mmól) trietilamint is adunk. A reakcióelegyet 18-24 órán át 0-4 °C-on keverjük, majd szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot — ha lehetséges — vízzel nem elegyedő oldószerben oldjuk, az oldatot egymás után vizes citromsav-oldattal, vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal, végül vízzel mossuk, majd a terméket bepárlással vagy szűréssel elkülönítjük. N,N’-Diciklohexil-karbodiimides reakciók : Dl. módszer: 1 mmól karboxil-vegyület 5 ml dimetilformamiddal készített, 4 °C-os oldatához keverés közben 1,1 mmól N,N’-dicikiohexil-karbodiimidet és 1 mmól amino-vegyületet adunk. A reakcióelegyet 4 °C-on (egyes esetekben 20-25 °C-on) keverjük mindaddig, amíg pozitív ninhidrin-reakció már nem észlelhető (a reakció legföljebb 18 órát igényel). Ha az amino-vegyületet sója formájában használjuk fel, a reakcióelegyhez a reakció megindításakor 1 mmól trietilamint is adunk. Az elegyet szűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, majd a maradékot megfelelő szerves oldószerben, például etilacetátban oldjuk, és az oldatot egymás után vizes citromsav-oldattal, vizes nátrium-lűdrogénkarbonát-oldattal és vízzel mossuk. A szerves oldatot szárítjuk és bepároljuk, vagy az oldatból megfelelő kicsapószerrel, például 60—80 °C forráspont-tartományú petroléterrel leválasztjuk a terméket. D2. módszer: A Dl. módszer szerint járunk el, azonban a reakcióelegyhez 2 mmól 1-hidroxi-benztriazolt is adunk. D3. módszer: 1 mmól karboxil-vegyület 2 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatához 1 mmól N-hidroxi-szukcinimidet, majd 1 mmól N,N’-diciklohexil-karbodiimid 1 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát adjuk. 15 perc elteltével a reakcióelegyhez 1 mmól amino-vegyületet adunk, és az elegyet 15-25 órán át 20-25 °C-on keverjük. Az elegyet szűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a maradékot megfelelő oldószerben, például etilacetátban oldjuk. A szerves oldatot egymás után vizes citromsav-oldattal, vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal, végül vízzel mossuk, szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Redukció: Gl. módszer: A hexahidro-fenilalanin-származékok előállítása során a megfelelő, fenilalanil-csoportot tartalmazó vegyületet (1 mmól) 80%-os vizes ecetsav-öldatban oldjuk. Az oldathoz adott esetben kevés sósavat is adunk. A reakcióelegyhez 50—150 mg Adams platinaoxid-katalizátort adunk a szokásos óvatossági rendszabályok betartásával, majd a reakcióelegybe keverés közben, 20—25 °C-on a reakció teljessé válásáig (15—50 órán át) hidrogéngázt vezetünk. A katalizátort diatómaföldön kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Nyers terméket kapunk. Észterek hidrolízise: Jl. módszer: 1 mmól észtert 1,1—1,2 mmól nátriumhidroxidot tartalmazó, 75 térfogat %-os vizes acetonban (10—15 ml) oldunk, és az oldatot 20—25 °C-on keverjük. A reakció menetét vékonyrétegkromatográfiás úton követjük. A reakció lezajlása után (2—3 óra elteltével) az aceton főtömegét vákuumban lepároljuk, és a maradékként kapott vizes oldatot etilacetáttal mossuk. A vizes oldatot például citromsavval megsavanyítjuk, majd a terméket megfelelő oldószerrel, például etilacetáttal kivonjuk. Amennyiben ez az út nem járható, a terméket bepárlással különítjük el. Az extraktumot telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A megfelelő karboxil-vegyületet kapjuk. J2. módszer: A Jl. módszer szerint járunk el, azonban reakcióközegként víz, metanol és aceton elegyét alkalmazzuk. J3. módszer: A Jl. módszer szerint járunk el, azonban reakcióközegként vizes metanolt alkalmazunk. J4. módszer: A hidrolízist 1 mólekvivalens nátriumhidroxid vizes oldatával végezzük, majd az oldatot bepároljuk. A terméket nátriumsója formájában különítjük el. J5. módszer: A Jl. módszer szerint járunk el, azonban reakcióközegként vizes dioxánt alkalmazunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
