176248. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékokban oldott gáznemű- főként szennyező-komponensek mennyiségének meghatározására

5 176248 6 mintatartót a 2 műszerlap központi furatába helyezzük, 11 üvegdugóját eltávolítjuk, majd megfele­lő erősségű természetes megvilágítás esetén a készülék alsó 10 fedelét lenyitva a fényvisszaverő 12 lapot olyan szögbe állítjuk, hogy a természetes fény hosszirányban áthaladjon a 6 mintatartón és a 4 etalonokon. Szabad szemmel összehasonlítjuk a vizsgált minta színárnyalatát a 4 etalonokban levő standardoldatok színárnyalataival. Kiválasztjuk azt a 4 etalont, amelynek színárnyalatához a vizsgált minta színárnyalata a legközelebb áll, és leolvassuk az adott 4 etalon mellett a 2 műszerlapon feltüntetett koncentrációértéket, amely közvetlenül megadja a vizsgált minta keresett i komponensének koncentráci­óját. Ha nem áll rendelkezésre elegendő természetes fény, az alsó 10 fedelet nem nyitjuk le, hanem a villamos 8 kapcsolóval bekapcsoljuk a mesterséges 13 fényforrásokat és ezek fénye mellett végezzük el az összehasonlítást. Az 5—7. ábrák szerinti készülék abban tér el az 1-4. ábrák szerintitől, hogy hét különféle kompo­nens mennyiségének meghatározására alkalmas, ennek megfelelően hét 6 mintatartója, és ezek mindegyike körül egy-egy sorozat 4 etalonja van, ugyanakkor fel van szerelve olyan segédeszközökkel, melyek lehetővé teszik, hogy valamely gáz (pl. levegő) gáznemű komponenseit (szennyeződéseit) folyadékmintába vi­gyük és mennyiségüket folyadékminta vizsgálatára visszavezetve meghatározzuk. E célból a készüléknek elnyelető 15 edénye van (ez célszerűen a kémiai laboratóriumi gyakorlatban „gázmosópalack”-nak vagy „impinger”-nek nevezett üvegedény), amely egyrészt szabályozó 16 szelepen és 17 szűrőn át 18 szívócsonkra, másrészt 19 szivattyún át szabadba nyíló 20 gázmennyiségmérőre (pl. rotaméter) van csatlakoztatva (7. ábra). Az elnyelető 15 edénybe ismert mennyiségű folyadékot (pl. desztillált vizet) öntünk, majd 21 dugóval lezárjuk. A 21 dugón átmenő 22 beömiőcső, amely a 16 szelephez vezet, a 15 edényben levő folyadék szintje alá nyúlik, míg az ugyancsak a 21 dugón átmenő 23 kiömlőcső, amely a 19 szivattyúra van csatlakoztatva, a folyadék szintje fölött végződik. A folyadékba való beoldás úgy történik, hogy a 19 szivattyúval a 16 szelepen beállított és a 20 gázmennyiségmérővel mért mennyiségben, meghatá­rozott ideig átbuborékoltatjuk a 15 edényben levő ismert mennyiségű folyadékon (desztillált vízen) a vizsgált gázt. A beoldott, mért mennyiségű vizsgált gáz beoldott komponenseit (szennyeződéseit) tartal­mazó mintafolyadékból a hét 6 mintatartó mindegyi­kébe (vagy azokba, amelyek a vizsgálatnál szüksége­sek) betöltjük a szükséges mennyiséget, a megfelelő reagensoldatok becsepegtetésével előidézzük a különféle szennyező komponensek meghatározásához szükséges színreakciókat, majd az egyes etalonsoroza­toknál a már ismertetett módon elvégezzük a színösszehasonlítást és leolvassuk az egyes szennyező komponensek koncentráció értékeit. A 17 szűrőben alkalmazott betéten fennakadó mechanikai szennyeződés súlya szükség esetén a betét súlynövekedésének mérésével megállapítható. A készülék felépítése egyebekben hasonló az 1—4. ábrák szerinti készülékéhez, de itt csak mester­séges 13 fényforrásokat alkalmazunk az átvilágítás­hoz. A készülék természetesen alkalmas mintafolyadé­kok vizsgálatára is, ebben az esetben az elnyelető rendszert (7. ábra) nem használjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Készülék folyadékokban oldott gáznemű — főként szennyező — komponensek mennyiségének meghatározására, amelynek a vizsgált folyadékból vett minta befogadására alkalmas mintatartója, valamint több, különféle színárnyalatú, a mérendő komponens meghatározott koncentrációértékeire hi­telesített etalonja van, azzal jellemezve, hogy mind a mintatartó (6), mind az etalonok (4) hosszúkás, legalább a két homlokoldalukon átlátszó anyagból készült edények, az etalonok (4) különféle színárnya­latú standardoldatokat tartalmaznak, a mintatartó (6) és az etalonok (4) hossztengelyükkel; egymással párhuzamosan vannak elrendezve, és egyik, azonos irányba néző homlokoldaluk felől fényforrás (13) van elrendezve, míg másik homlokoldaluk legalább mérési állapotban a kezelő személy számára a hossztengelyük irányából látható módon van elrendezve. (1977. XI. 15.) 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az etalonok (4), a mintatartó (6) körül vannak elrendezve. (1977. XI. 15.) 3. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az etalonok (4) körvonal mentén vannak elrendezve, és a mintatartó (6) a kör középpontjában van. (1977. XI. 15.) 4. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fényforrás (13) a készülékbe beépített villamos lámpa. (1977. XI. 15.) 5. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy természetes fényforrás (13) sugarait az etalonokra (4) és a mintatartóra (6) irányító eszköze — célszerűen fényvisszaverő lapja (12) -van. (1978. VIII. 23.) 6. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy több mintatartója (6) van, amelyeknek mindegyikéhez több etalonból (4) álló etalonsorozat tartozik, és az egyes etalonsorozatok más-más standardoldatokat tartalmazó edényekből állnak. (1977. XI. 15.) 7. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mintatartó (6) és az etalonok (4) lehajtható alsó fedéllel (10) rendelkező házban (1) vannak elrendezve, és az alsó fedél (10) felső oldala fényvisszaverő lapként (12) van kialakítva. (1978. VIII. 23.) 8. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fényvisszaverő lap (12) áttetsző anyagból van, és a fényforrás (13) a fényvisszaverő lap (12) alatt van elrendezve. (1978. vni. 23.) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents