176239. lajstromszámú szabadalom • Porlasztó belsőégésű motorokhoz
3 176239 4 károsodásához vezet. Ha viszont a motornak újra munkát kell végezni, azaz ha annak hajtott állapota megszűnik, bizonyos időre van szükség, hogy a porlasztó kiürült csatornái újra feltöltődjenek és a motorhoz újra tüzelőanyag-levegőkeverék kerüljön. Ebből következően a motor járása egyenetlenné, akadozóvá válik és elkerülhetetlen annak gyakori leállása. A találmány célja egyszerű szerkezeti megoldás mellett olcsó és üzembiztos porlasztó kialakítása belsőégésű motorokhoz, előnyösen járműbe épített belsőégésű motorokhoz, amely biztosítja, hogy a motor csak akkor kap tüzelőanyag-levegőkeveréket, ha az valóban munkát végez, viszont minden esetben, ha a motor hajtott állapotban van, úgy azonnal megszűnik a porlasztóban a tüzelőanyag-levegőkeverékképzés, továbbá amely a motor folyamatos üzemét akadálytalanul biztosítja. A találmány tehát porlasztó belsőégésű motorokhoz, amelynek levegőbevezetéssel, fúvókarendszerrel, továbbá levegő-tüzelőanyagkeverék mennyiségét szabályozó fojtószeleppel ellátott porlasztótere, a fojtószelepet megkerülő üresjárati levegő-tüzeló'anyagbevezetése, továbbá motor szívócsövének légterével közlekedő, a fojtószelep és a motor szívócsöve közötti betorkollással ellátott pótlevegővezetéke van. A találmány lényege abban van, hogy a szabályozó fojtószelep után, az üresjárati levegő-tüzelőanyagkeverék bevezetés és a pótlevegővezeték betorkollása között elrendezett, levegő-tüzelőanyag útját lezáró zárószelepe van, a pótlevegővezeték pedig egyrészt a külső levegőhöz, másrészt a levegő-tüzelőanyagkeverék útját lezáró zárószelephez kapcsolt pneumatikus állítószerkezethez van csatlakoztatva, míg a pneumatikus állítószerkezethez csatlakozó ágába a szabályozó fojtószelep állítórudazatához kapcsolt, üresjáratnál nagyobb motorfordulatszámhoz tartozó levegő-tüzelőanyagkeverék adagolásnál az állítórudazattal lezárt szelep van elrendezve. A találmány szerinti porlasztó tehát minden eddigi hasonló porlasztó-megoldással szemben nem a fúvókákhoz vezető tüzelőanyagcsatornákat zárja le, hanem zárószeleppel magát a porlasztót választja le a motor szívóterétől. Ebből következik, hogy a porlasztóból a lezárás pillanatától kezdve sem tüzelőanyag, sem tüzelőanyag-levegőkeverék a motor szívócsövébe nem juthat. Ugyanakkor pedig amikor a motor hajtott állapota megszűnik és a motor eléri az alapjárati fordulatot, vagy pedig gyorsítás esetén válik az áramlás útja szabaddá a porlasztó és a motor szívócsöve között, a porlasztó fojtószelepét nyitjuk, azonnal az optimális tüzelőanyag-levegőkeverék jut a motor szívóterébe. A találmány szerinti szerkezeti kialakításnál tehát minden esetben, amikor a motor munkát fejt ki - természetesen alapjáratban is - a porlasztó optimális összetételben biztosítja a tüzelőanyag-levegőkeverék folyamatos előállítását. Viszont minden olyan esetben, amikor a motor munkát nem végez, illetve a motort a jármű dinamikus energiája hajtja, például lejtőn való haladásnál, motorféknél stb., azaz amikor a vezető a gázpedált menetközben alaphelyzetbe felengedi és a motor az alapjáratú fordulatnál magasabb fordulaton jár, a zárószelep lezárja a porlasztó és a szívócső közötti csatornát és leválasztva a porlasztót a szívócsőbe kizárólag levegőt juttat. Ez esetben tehát a motorhoz nem jut tüzelőanyag, aminek következtében természetesen égés hiányában égéstermékek sem keletkezhetnek. A találmány egy további ismérve szerint a tüzelőanyag-levegőkeverék útját lezáró zárószelep, továbbá a zárószelepet megkerülő pótlevegőcsatorna a porlasztó és a szívócső között elrendezett lemezben is kiképezhető. Ez a szerkezeti kialakítás biztosítja, hogy minden meglevő és már beépített porlasztó egyszerű módon átalakítható a találmány szerinti porlasztóvá, hiszen a lemezbe beépített szerkezeti elemeket egyszerűen a meglevő porlasztó és a szívócső közé kell csak beiktatni. A találmány szerinti porlasztó nagy előnye, hogy a legegyszerűbb módon, minden bonyolult szerkezet mellőzésével biztosítja, hogy a motor kizárólag akkor kap tüzelőanyag-levegőkeveréket, ha az valóságos munkát végez, azaz ha munkája az alapjárat biztosítására, illetve a jármű továbbítására szolgál. Minden egyéb esetben a tüzelőanyag-levegőkeverék előállítása megszűnik. A találmányt részletesen kiviteli példán, rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti porlasztó függőleges részmetszete alapjárati motorfordulatszámnál, a 2. ábra az 1. ábrán ábrázolt porlasztó II—II vonalmenti részmetszete, a 3. ábra az 1. ábrán ábrázolt porlasztó függőleges részmetszete gázadáskor, a 4. ábra a 3. ábrán ábrázolt porlasztó IV—IV vonalmenti metszete, az 5. ábra az 1. ábrán ábrázolt porlasztó függőleges részmetszete motorfékezés, azaz hajtott motorállapot esetén,, a 6. ábra az 5. ábrán ábrázolt porlasztó VI—VI vonalmenti metszete. Az ábrákon ábrázolt kiviteli példa esetében a porlasztó 1 levegőcsonkkal, az ábrán nem részletezett úszóházzal, valamint fúvókarendszerrel, továbbá a fúvókarendszert körülvevő 2 porlasztótérből, valamint azt lezáró 3 fojtószelepből áll. A 3 fojtószelep 4 karhoz rögzített 5 rudazat útján az ábrán nem ábrázolt tüzelőanyag-levegőkeveréket adagoló lábitóhoz van kapcsolva. A lábitó benyomásával tehát az 5 rudazat a 4 kart elfordítja és a 3 fojtószelepet nyitja. A porlasztó nem ábrázolt alapjárati fúvókájából a tüzelőanyag a 3 fojtószelepet megkerülő 6 csatornán szabályozó csavarral ellátott 7 tűszelep közbeiktatásával a 3 fojtószelep és az ábrán nem ábrázolt szívócső között elrendezett 8 nyíláshoz jut. A 8 nyílás után a 3 fojtószelephez hasonló kialakítású 9 zárószelep van kiképezve, amely zárt helyzetében a porlasztót az ábrán nem ábrázolt motor szívócsőrendszerétől leválasztja, illetve a tüzelőanyag-levegőkeverék útját elzáqa. A 9 zárószelep 10 karral van ellátva, amely 11 rudazat segítségével pneumatikus 12 vezérlőszerv 13 membránjához van csatlakoztatva. A 9 zárószelepet nyi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
