176237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rádiófrekvenciás berendezés hangoltkörének hangolására és az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés
3 176237 4 30-60 MHz tartományt egyenként 10 MHz szélességű körzetekre bontjuk (30—40, 40—50, 50—60) és az ezen körzetekbe eső bejövő jelek szelektálására egy-egy bemeneti csatornát alakítunk ki, s a bejövő jeleket — bemeneti csatornánként más-más helyi frekvencia alkalmazásával — a 15—25 MHz sávba transzponáljuk, majd az így transzponált bejövő jelet alkalmas (pl. 10 dB körüli) erősítéssel a 15-25 MHz sávban üzemelő vevőkészülék antennabemenetére adjuk. Az ilyen sáváttevő berendezéseket sok hangoltkörrel alakítják ki, s azokat együttfutásban szokás hangolni. Ha egy ilyen berendezést önkereső üzemmódra alkalmasan kell kialakítani,- akkor azt el kell látni hangolásvezérlő áramkörrel, mely együttfutásban hangolja a berendezés valamennyi hangoltkörét, vagy azok kitüntetett részét. Egy ismert ilyen rádiófrekvenciás sáváttevő berendezés felépítését mutatja vázlatosan (a könnyebb követhetőség érdekében nagymértékben leegyszerűsítve) a 2. ábra. A példakénti berendezés három frekvenciakörzetnek a vételi sávba áttevésére szolgál. Természetesen hasonló kialakítással két körzet, vagy háromnál több körzet (általában N körzet) is kiszolgálható. Példánkban N = 3 értékből indulunk ki, anélkül, hogy az alkalmazást erre az esetre korlátoznánk. A példaként bemutatott berendezés A bemenete (pl. antennabemenet) három — eltérő frekvenciakörzetre, de egyébként egyezően kialakított — 1 bemeneti csatornával rendelkezik, melyek közül egyet részletesebben kirajzoltunk. Az 1 bemeneti csatornában láncban kapcsolódik egymásra a két hangoltkörrel kialakított első hangoltkörös 11 fokozat, a 12 előerősítő, az egy hangoltkörrel kialakított második szűrő, mely ebben a kivitelben az 1 bemeneti csatorna utolsó hangoltkörös 13 fokozata és a rádiófrekvenciás illesztő erősítő, mely ebben a kivitelben az 1 bemeneti csatorna utolsó 14 erősítője. Mindegyik 1 bemeneti csatornára láncban kapcsolódik egy-egy 2 konverter csatorna. A 2 konverter csatorna tartalmaz láncba kapcsolt első 21 keverőfokozatot, középfrekvenciás hangoltkörös 22 fokozatot és második 23 keveró'fokozatot. Az egyes 2 konverter csatornák kapcsoló jelfogók útján kapcsolható a B csatornakimenetre, amelyik — közvetlenül vagy közvetve — a 4 vevőkészülék antennabemenetére csatlakozik. A 4 vevőkészülékbe tulajdonképpen különböző készülékek és egységek értendők, melyek a sáváttevő üzemviteléhez szükségesek, s melyek a találmány szerinti alkalmazás esetén is a technika állásának megfelelően alakítandók ki, ezért az egész komplexumot összevontan a közelebbről nem ismertetendő 4 vevőkészülék fogalmához rendeljük. Találmányunk szempontjából ugyanis a komplexumhoz kapcsolódásnak csak két részléte mértékadó. Az egyik az, hogy - mint már említettük — a mindenkori bekapcsolt 2 konverter csatorna kimenő jelének a 4 vevőkészülék antennabemenetére kell eljutnia. A másik pedig, hogy a 4 vevőkészülék üzemmódvezérlő szervei kétféle' vezérlőjelet adnak ki az önkereső hangolásvezérlő 5 egységhez: az egyik indítja a hangolási műveletet, a másik leállítja. (Ez akkor is így értelmezett, ha a bemeneti csatorna maga is egy vevőberendezésnek tekinthető komplexum része, melynél a bemeneti csatorna utáni részt tekintjük 4 vevőkészüléknek, minthogy ebben az esetben is olyan jel jut a 4 vevőkészülék bemenetére, amilyen előszelektor nélküli berendezésnél az antennabemenetre kerül.) A kétféle vezérlőjelet a hangolásvezérlő 5 egység C bemenetére adjuk, mely természetesen lehet szelektív egycsatornás bemenet és lehet kétcsatornás bemenet. A sáváttevő berendezések frekvenciameghatározó elemeinek hangolása kényes művelet és erre napjainkban is általában forgó kondenzátorokat alkalmaznak. Ezeket a forgókondenzátorokat a hangolás vezérlő 5 egység működtető 51 fokozata által indított, illetve leállított motor forgatja, a motor és a forgó kondenzátorok közötti mechanikus kényszerkapcsolatot a szaggatott vonalak szimbolizálják, a motorcsonkot tekintjük rendszertechnikai szempontból a hangolásvezérlő 5 egység E kimenetének, a kondenzátorok tengelyeivel kényszerkapcsolt hajtóműnek a motorcsonkra csatlakozó pontját tekintjük a beavatkozó szerv F vezérlőbemenetének. Természetesen az első és második 21, illetve 23 keverőfokozat számára elő kell állítani a helyi jeleket, melyek e fokozatok D bemeneteire adandók. A helyi jelek sokféleképpen előállíthatok, többnyire szintetizálják azokat, s a szintézist megvalósító 3 jelgenerátor általában a 4 vevőkészülék alaposzcillátorának jelét használja fel, ez azonban nem szükségszerű, ezért közelebbi meghatározás nélkül szerepeltetjük a D bemenetekre helyi jelet szolgáltató 3 jelgenerátort. Az ismert kialakításban a sáváttevő berendezés 6 segédoszcillátort is tartalmaz, melyben 61 hangoltkör és 62 erősítő elem ismert módon oszcillátorra van kapcsolva, s ennek a 61 hangoltkörnek a frekvenciameghatározó elemét is a beavatkozó szerv F vezérlőbemenetéről hangolják. A leírt hálózattal az önkereső hangolás a következőképpen megy végbe. A hangolási üzemmód kapcsolásakor a 6 segédoszcillátor kapcsolódik a B csatornakimenetre, a 4 vevőkészülék antennabemenetére tehát a 6 segédoszcillátor jele jut. Amikor a hangolásvezérlő 5 egység C bemenetére érkezik a hangolást indító jel, a működtető 51 fokozat tápfeszültséget kapcsol a motorra és a szaggatott vonalakkal összekötött valamennyi forgó kondenzátor együttfutásban fordul el, vagyis — azonos karakterisztikát feltételezve — azonos kimeneti frekvenciát biztosító vételi frekvenciára hangolódik. Amikor à 6 segédoszcillátor jelének frekvenciája megegyezik a 4 vevőkészülékben előzetesen beállított — konvertált — frekvenciával, a vételi szint hirtelen megugrik és a 4 vevőkészülék megfelelő kimenetéről a hangolást leállító jel érkezik az 5 egység € bemenetére. A motor megáll, valamennyi kondenzátor a pillanatnyi állásban marad, ami elvben azt jelenti, hogy valamennyi hangoltkör a konvertálni kívánt frekvenciára van hangolva, (a bekapcsolt körzettől függ, hogy melyik jut a vevőkészülékbe a 3-ból). A fentiekből leírt önkereső hangolási eljárás számos hátránnyal jár. Ezek közül kiemelkedik, hogy mechanikus kényszerkapcsolatban nagyon sok, példánknál tizenhárom darab forgókondenzátort kell együttfutásban hangolni, melyek teljes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
