176190. lajstromszámú szabadalom • Szellőzőberendezés épületek belső légtere levegőjének kicserélésére
SZABADALMI 176190 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS JL SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Jmi Nemzetközi osztályozás: F 24 F 7/04 E 04 F 17/04 mim Bejelentés napja: 1974. III.8. (AU—319) Elsőbbsége: AT ORSZÁGOS t*V*KÔNYVTÀR Közzététel napja: 1980. VII.28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1982. IX. 06.-----Feltalálóik): Váll István, gyártmányfejlesztési osztályvezető, 40%, Páczai László, szerkesztő, 30%, Bóka József, szerkesztő, 30%, Budapest Szabadalmas: Alumíniumárugyár, Budapest Szellőzőberendezés épületek belső légtere levegőjének kicserélésére 1 Szellőzőberendezés épületek belső légtere, különösen lakóépületek mellékhelyiségeinek légtere levegőjének természetes vagy mesterséges kicserélésére, melynek célszerűen négyzetkeresztmetszetű elemei függőleges csatornaként vannak az adott épületszerkezet 5 födémrendszerébe beépítve, ahol az egymással szomszédos elemek egy-egy célszerűen körhengerpalástként kiképzett kötőelemmel vannak összekötve, a csatorna alsó vége zárt, a belső légtérrel szintenként legalább egy szívószeleppel ellátott egyenes bekötő- 10 idommal és/vagy könyökidommal, a külső légtérrel pedig közvetlenül, vagy egy légszállítógépen át van összekötve. A szüárdsági igénybevétel függvényében és más szempontok alapján megválasztott vastagságú téglafal- 15 ból épített, klasszikusnak tekinthető épületszerkezetek esetében a légcsere és a páraeltávolítás a falszerkezet, nevezetesen a téglák pórusain keresztül zajlik le. Az építőiparban végbement technológiai változások, főként a helyszíni - és az előregyártott beton- 20 szerkezetek elterjedése következményeképpen az épületek főként a szélső főfalak ablaknyílásain át sem szellőztethető mellékhelyiségek szellőztetését különféle természetes vagy mesterséges üzemű szellőzőberendezések beépítésével kell megoldani. 25 A legegyszerűbb ismert megoldás az ú.n. egycsöves szellőzőkürtő, melynek lényege az, hogy a szellőztetendő helyiségek szintenként és adott esetben helyiségenként külön-külön egy-egy kéményszerű csatornán keresztül vannak a külső légtérrel összeköt-i ve, ahol az elhasznált levegő a mennyezet szomszéd-175190 2 ságában elrendezett nyíláson torkollik be a csatornába, abban van, hogy egyrészt főként magasépületeknél a felsőbb szinteken a csatornák jelentékeny alapterületet lefoglaló köteggé növekszenek, másrészt pedig főként előregyártott elemekből összeállított épületszerkezeteknél a födémenként eltérő keresztmetszetű kiváltásokat jelentékeny időráfordítást igénylő kézi munkával kell elkészíteni. Az egycsöves szellőzőkürtő hátrányos tulajdonságait elkerülendő fejlesztették ki az ismert kétcsöves gyűjtőrendszerű szellőzőberendezéseket, melyeknek lényege az, hogy a teljes csatornakeresztmetszet állandó és a csatorna egy felfelé bővülő keresztmetszetű, az elhasznált levegőt elvezető, továbbá egy felfelé szűkülő keresztmetszetű, friss levegőt bevezető ágra van felosztva, ahol a csatlakozó nyílások az elvezető ágban a mennyezet, a bevezető ágban pedig a padlózat szomszédságában vannak kiképezve. A kétcsöves gyűjtőrendszerű szellőzőberendezések hátrányos tulajdonsága abban van, hogy az egyes szintek egyes helyiségeinek csatlakozó nyílásai egymástól nincsenek elválasztva, így ezen szellőzőrendszereknél főként természetes üzemben az elhasznált, az esetek többségében kellemetlen szagú levegő aka dálytalanul jut be legalább egy azonos vagy másik szinten levő helyiségbe, mesterséges üzemben pedig az elszívás mértéke nem szabályozható és általában csak a felső szinteken kielégítő. Mindkét ismert és viszonylag elterjedt konstrukcióra vonatkozó hátrányos tulajdonságként említendő meg az, hogy ezek a megoldások épületenként más-
