176189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DL és D-2- amino- 1- butanol előállítására
11 176.189 12-folyadék kromatográfiás elemzés alapján (amely még körülbelül 0,01 % l-amono-2-butanol kimutatására is alkalmas) nem tartalmaz észlelhető mennyiségű l-axnino-2-butanol szennyezést. 12. példa 5 DL—2-Amino-l- butanol előállítása (A) 137 g káliumhidroxid 200 ml vízzel készített oldatához 137 g, az 1. példában ismertetett módon előállított nyers DL-2-amino-1-butanol-hidrokloridot 10 adunk. Az elegyet tetrahidrofuránnal háromszor extraháljuk, majd az extraktumokat egyesítjük, nátriumszuífát fölött szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. 95 g nyers, olajos maradékot kapunk, amely 60,6 % DL—2-amino-l-butanolt és 15 6% DL-l-amino-2-butanolt tartalmaz. (B) 250 g, az 1. példában ismertetett módon előállított, nyers DL-2-amino-l- butanol-hidrokloridot 200 ml vízmentes metanolban oldunk, és az oldathoz 3 mól vízmentes ammóniagázt adunk. A 20 reakcióelegyet néhány órán át keverjük, majd az ammónia fölsölegét elpárologtatjuk. A kivált szilárd ammóniumkloridot kiszűrjük, és a szűrletet bepároljuk. 174,5 g olajos maradékot kapunk amely DL-2- -amino-l-butanolt, DL-2-amino-l-butanol-hidroklo- 25 ridot, DL-l-amino-2- butanolt és DL-l-amino-2-butanol-hidrokloridot tartalmaz. Az olajos maradék gáz-folyadék kromatográfiás elemzés szerint összesen 58,9 % DL-2-amino-l- butanolt tartalmaz, ennek egy része hidroklorid formájában van jelen. 30 (C) 7,5 g, az (A) lépésben kapott nyers DL-2-amino-l-butanolhoz 7,5g, a (B) lépésben kapott nyers bázis/só keveréket adunk, és az elegyet 80 térfogatrész vízmentes metanol és 20 térfogatrész izopropanol elegyében oldjuk. A kapott oldat 0,1 mól DL-2-ami- 35 no-1-butanolt tartalmaz; 0,097 mól DL-2-amino-l-butanol- szabad bázis formájában van jelen. Az elegyhez lassú ütemben 15 g (0,1 mól) L(+)-borkősavat adunk, amelynek hatására exoterm reakció indul be. Ügyelnünk kell arra, hogy a reakcióelegy ne 40 melegedjék 45 C°-nál magasabb hőmérsékletre. A rezolválószer beadagolása után az oldatot 1 órán át 45 C°-on keverjük, majd lassú ütemben lehűtjük, és amikor az oldat hőmérséklete 40 C°-ot ér el, az oldathoz kevés D-2-amino-l -butanol—L(+)— tartarát 45 oltókristályt adunk. A rendszert lassú ütemben, 4 óra alatt 18 C °-ra hűtjük. A kristályos anyag formájában kivált D-2-amino-l-butanol-L(+)— tartarátot leszűrjük, 3x3 ml hideg metanollal mossuk, majd szárazra szívatjuk. 9,0 g (75,2%, 0,036 mól) terméket kapunk: 50 op.: 137,5-139,5 C°, [a] 2D5 = 23,84° (c=5%, vízben). 13. példa N-(l —(Klórmetil)—propil)- acetimidoil-klorid elő- g5 állítása , Mechanikus keverővei, hőmérővel es két, inttüvegből készült gázbevezető csővel felszerelt, 500 ml űrtartalmú háromnyakú gömblombikba 82 g (2 mól) reagens-minőségű acetonitrilt mérünk be. A lombikba erélyes keverés és hűtés közben, —20 C -on, egyidejűleg 28 g (0,5 mól) 1-butént és 35,5 g (0,5 mól) klórt vezetünk. A gázáramok bevezetési sebessége körülbelül 375-400 ml/perc. A gázalakú reagensek beadagolása körülbelül 37 percet vesz igénybe; ez idő elteltével a reakcióelegy hőmérséklete körülbelül -10 C°-ra emelkedik. A reakcióelegyet frakcionáltan desztilláljuk. A következő frakciókat különítjük el: I. frakció: 89 g folyadék (főtömegében acetonitril), amely 50 C° fürdőhőmérsékleten 20 Hgmm nyomáson desztillál; II. frakció: 12,5 g folyadék (70 % 1,2-diklór-bután + 30 % N—[l-(klórmetil)-propil]- acetimidoil- klorid), amely 65 C° fürdőhőmérsékleten 20 Hgmm nyomáson desztillál; és III. frakció: 35,9 g folyadék (körülbelül 90 %-a N-[l-(klórmetil)-propil]- acetimidoil-klorid), amely 60 C° fürdőhőmérsékleten 2 Hgmm nyomáson desztillál. A lombikban 6,7 g sötétbarna, viszkózus, olajos anyag marad vissza. A fenti adatok szerint a reakcióban összesen 39,7 g (48 %) N—(l-(kíórmetil)-propil)acetimidoil-klorid képződik. A IILfrakció egy részletét ismét desztilláljuk. Halványsárga, olajos, tionilldoridra emlékeztető szagú anyagként N<l-(klórmetil)-propil)- acetimidoil-kloridot kapunk. A termék infravörös abszorpciós spektrumában a következő jellemző sávok észlelhetők: 3000, 1705, 1430,1370, 1085, 960, 920,840 és 740 cm'1. NMR-spektrum sávjai (CDC13): 0,88 (t, 3H), 1,4-1,8 (m, 2H), 2,45 (s, 3H), 3,62 (m, 2H, -CH2C1) és kb. 3,9 (m, 1H, CH) ppm. Egyes esetekben az N-(l-(klórmetil)-propil)- acetimidoil-klorid egy része vagy túlnyomó többsége szilárd izomer formájában képződik. A két izomer bizonyos oldószerekben egymásba kölcsönösen átalakítható. Víz hatására mindkét izomerből N-(l-(klórmetil)-propil> acetamid képződik. A szilárd izomer infravörös abszorpciós spektrumában a következő jellemző sávok észlelhetők: 3000, 1650, 1550, 1480, 1365,1280,1045 és 740 cm~l. 14. példa N-(l-(Klórmetil)-propil)- acetamid előállítása A 13. példában ismertetett módon előállított N-(l-(klórmetil)-propil)— acetimidoil-klorid minátját szobahőmérsékleten fölöslegben vett 10 %-os, vizes nátriumkarbonát-oldattal kezeljük. A szerves anyagot éterrel kivonjuk, az éteres fázist magnéziumszulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. Kristályos, szilárd maradékként N-(l—(klórmetil)-propil)- acetamidot kapunk; a termék közel kvantitatív hozammal képződik. A termék infravörös spektrumában a következő jellemző sávok észlelhetők: 3300 (közepes), 3100 (gyenge), 1650 (erős) és 550 (erős) cm'L NMR-spektrum sávjai (CDCI3 ): 0,95 (t, 3H), 1,4-1,8 (m, 2H), 2,03 (s, 3H), 3,67 (d, 2H, CH2C1) és 3,8-4,4 (m, lH)ppm. 15—38. példa A reakciókörülmények hatásának vizsgálata a közbenső termékek, illetve a végtermék hozamára Az első kísérletsorozatban azt vizsgáljuk, hogyan befolyásolja a reakciókörülmények változása az N-( 1 -(klórmetil)-propil)- acetimidoil- klorid hozamát. A klórozás hőmérsékletét -3 C° és +23 C° között, az acetonitril/klór arányt 2 és 4 között változtatjuk. Ezen túlmenően az 1-butén kezdeti koncentrációját is változtatjuk, mégpedig úgy, hogy az 1-butént és a 6
