176179. lajstromszámú szabadalom • Telitárcsás fék
5 176179 6 dályoztuk a kapcsolódás veszélyét és meghatározott nagyságú erőfelvételt értünk el. A fékbetéttartó szegmensek felfekvőfelületei egymás között lényegében erőhatásmentesek maradnak. A 3. ábra a találmány szerinti telitárcsás fék egy további kiviteli alakját mutatja be. Ennél a kiviteli változatnál az 1. ábra 30 karéjait, valamint a 2. ábra csapjait egy zárt, előreugró 44 gyűrű helyettesíti, amely a fékbetéttartóban körbefutó 46 horonyba nyúlik bele. A fékbetéttartót, a fékbetéteket, a körhengert, valamint a kördugyattyút ismét a 24, 25, 26, illetve 28 hivatkozási jelekkel láttuk el. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál az előreugró, kiemelkedő 44 gyűrű mind a fékbetéttartó kiesés elleni biztosítását, mind a billenőnyomaték felvételét ellátja. A gyűrűt helyettesíthetjük több gyűrűszegmenssel, s a körbenfutó hornyot ezen gyűrűszegmenseknek megfelelően kialakított kimunkálásokkal. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál egyébként a csapokon és a fékbetéttartókon át az U-alakú betéttartó 20 nyúlványok egyrészt a házzal, másrészt pedig a feszítőkészülékkel erőzáróan vannak összekötve. Ez — például a feszítőkészülék dugattyújának a házban való megfeszülése révén — megnövelt súrlódást eredményezhet. A 4. (a és b) ábrán a találmány szerinti tárcsás fék olyan kiviteli alakja látható, amely a megnövekedett súrlódás veszélyét azáltal küszöböli ki, hogy a fékbetéttartó az átellenes érintkezőfelületeken 48 és 50 fogakkal van ellátva, amelyek mindenkor egymásba kapcsolódnak. A fékbetéttartó elbillenése, amely az érintkezőfelületeken relatív elmozdulást idézne elő, ezen intézkedés által megszűnik. A billenőnyomatékot a fékbetéttartók egymás között veszik fel úgy, hogy a billenésből semmiféle erő nem adódik át a többi alkatrészre. A fogoldalak iránya úgy van megválasztva, hogy megfeleljen a fékbetéttartók betolási irányának, miáltal biztosítva van azok egyszerű cseréje. Mivel a 4. ábrán látott kiviteli alak egyebekben úgy van kiképezve, mint az 1. ábrán bemutatott, ezért az azonos alkatrészeket itt is ugyanazon hivatkozási jelekkel láttuk el, s a további ismertetés helyett utalunk az 1, ábrához tartozó leírásra. Az 5. (a, c és b, d) ábrán a találmány szerinti tárcsás fék két további kiviteli alakját mutatjuk be, ahol az alkatrészek, amelyek megegyeznek az 1—4. ábrák szerinti tárcsás fékekéivel, azokkal azonos hivatkozási jelekkel vannak jelölve. Az 5. ábrán látható mindkét tárcsás fék lényegileg abban tér el az 1—4. ábrákon bemutatott tárcsás fékektől, hogy a 25 fékbetétekkel ellátott 24 fékbetéttartók derékszög alakú 52 kimunkálásokkal és ugyancsak derékszögű 54 nyúlványokkal vannak ellátva, aholis az egyik fékbetéttartó nyúlványai a vele szomszédos tartó .kimunkálásaiba kapcsolódnak. Az 5b) és 5d) ábrák szerinti tárcsás fék, akárcsak a 3. ábra szerinti tárcsás fék, járulékosan még rendelkezik a feszítőkészüléken elhelyezett körbenfutó, előreálló 56 bordákkal, amelyek a fékbetéttartókban kialakított körbenfutó 58 hornyokba nyúlnak bele. Az 5a) és 5c) ábrák szerinti kiviteli alaknál ezek a bordák és hornyok hiányoznak. Az 52 kimunkálás, valamint az 54 nyúlvány révén szintén a fékbetéttartó ellenkező oldali megtámasztása érhető el, mikét a 4. ábra szerinti kiviteli alak esetében. Azáltal, hogy az 52 kimunkálások és az 54 nyúlványok oldalszéleinek iránya a betolási irányhoz szög alatt hajlik, így már különösebb intézkedések nélkül adódik a befékezetlen állapotban a kiesés elleni biztosítás. Az 5b) és 5d) ábrák szerinti kiviteli alaknál a befékezetlen állapotban történő kieséssel szembáni biztosítás a bordákkal és hornyokkal való ellátás révén természetesen jobb. Az alámetszések, azaz az 52 kimunkálások és az 54 nyúlványok a fékbetéttartókban mármost úgy vannak kialakítva, hogy a feszítőkészülék összenyomásakor a fékbetétek az 5a) és 5b) ábrák egészében való figyelembevételével az alábbi sorrendben oldanak: bal oldali felső tartószegmens, alsó tartószegmens, jobb oldali felső tartószegmens. Annak érdekében, hogy a fékezéskor fellépő erőknek a féktartókra való egyenlőtlen átadása veszélyét elkerüljük, a derékszögű kimunkálások és nyúlványok tartományában szegmenseket hagyhatunk el, amint ezt a szaggatott vonalakkal érzékeltettük is. A 6. és 7. ábrán a találmány szerinti tárcsás- fék további két kiviteli alakját mutatjuk meg. A 6. ábra szerinti tárcsás féknél a 60 és 62 palástrészekből álló palástot alkalmaztunk, amelyet a 64 rugó nyom szét egymástól, s melynek külső szélei a 68 fékbetéttartó 66 hornyaiba nyúlnak bele. A rugó környezetét előnyösen a 70 manzsetta segítségével védjük. A két palástfél összenyomásával a fékbetéttartók szabaddá válnak a csere céljára. A 7. igénypont szerinti tárcsás féknél a feszítőkészülék — a bemutatott példában - egy 80 körhenger, körbenfutó, gyűrű alakú 82 kiugrással ellátva, amely a 86 fékbetéttartó megfelelően kialakított 84 hornyába nyúlik bele. Az átellenes oldalon egy cső alakú 88 alkatrész helyezkedik el az egyik 90 fékbetéttartóban megfelelően kialakított 89 horonyban, s egy alkalmas 92 rögzítőeszköz - például biztosítógyűrű - segítségével, — amely a 94 kördugattyúban rögzíthető - van a helyén megtartva. A kicserélés ezután egyszerűen úgy történik, hogy oldjuk a rögzítőeszközt és a 88 alkatrészt tengelyirányban eltoljuk, miáltal egyszer a 90 fékbetéttartó szabaddá válik, másrészt pedig a 80, 94 feszítőkészülék a 86 fékbetéttartó szabaddá tétele céljából összenyomódik, illetve a 80 körhenger a rajzon jobbfelé eltolható. Mind a 82 kiugrás, mind a cső alakú 88 alkatrésznek a 89 hornyokba benyúló része nem kell, hogy zárt gyűrű alakban legyen kialakítva. Alkalmazhatók a kerület mentén elosztott egyes gyűrűszegmensek, vagy nyúlványok, amelyek a fékbetéttartó nekik megfelelő kialakítású kimunkálásaiba nyúlnak bele. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
