176138. lajstromszámú szabadalom • Berendezés textilia folyamatos szárítására
3 176138 4 ve. Ebben az esetben sincs hővisszanyerés, mert az elvezetett levegő fűtését a ventillátor szivóágában valósítják meg- Az újra visszavezetett levegő mennyisége ugyan szabályozható, a visszavezetett levegő és pótlevegő aránya révén a szárítótérben a szárítónyomás optimális kialakítására nincs mód. A szárításnál alkalmazott, világviszonylatban a legkorszerűbb folyamatos üzemű berendezések például a Senking 7401—7406 típusú gépcsalád, Reineveld folyamatos szárító, Poensgen folyamatos szárító, Passat folyamatos szárító, Meos SB 160 folyamatos szárító stb. A felsorolt berendezések azonban több szempontból nem elégítik ki a velük szemben támasztott követelményeket, és nem tudják a mosott textília folyamatosan érkező nagy mennyiségét korszerű és gazdaságos módon vízteleníteni, ezáltal a nagyteljesítményű vasalóberendezések folyamatos, megfelelő kiszolgálását biztosítani. A fenti hiányosságok oka abban kereshető, hogy az ismert textília szárító gépeknek rendkívül sok légtechnikai és konstrukciós hibája van. A legelterjedtebben alkalmazott gépeknél a szárító közeg, vagyis a meleg levegő áramoltatását egy vagy több azonos funkciójú ventillátor biztosítja. A ventillátor átszívja a levegőt a fűtőkaloriferen, szárítódobon, piheszűrőn, és a szabadba áramoltatja. A szárítóközeg mennyiségének csökkentése érdekében az elszívott levegő bizonyos részét további hőközlés nélkül egyenesen visszaáramoltatják a dobba. Folyamatos textília szárítók esetében a dobot rendszerint perforált lemezből készítik, a töltő és ürítő oldalon a dob végek teljesen nyitottak. A textília továbbítását a dob megdöntésével, vagy a dobpalást teljes hosszán elhelyezett továbbító spirállal biztosítják. Ezekből a konstrukciós megoldásokból törvényszerűen következnek az alábbi hátrányok : A szárító közeg fűtésére viszonylag nagy fűtőfelületeket kell alkalmazni, azonban ennek ellenére jelentős különbség van a fűtőközeg és a kaloriferből kilépő levegő hőmérséklete között, amiből az következik, hogy a gyakorlatban alkalmazott 10 att. nyomású gőzfűtés lehetőségeihez képest a valóságban kialakuló szárítási hőmérséklet alacsony. Ezt tovább csökkenti az a körülmény, hogy az átszívott levegő egy részét visszaáramoltatják a dobba. A szabadba távozó, a párát tartalmazó meleg levegő tetemes hőmennyiséget visz magával, aminek hasznosítását eddig egyetlen berendezésen sem oldották meg. A levegő áramoltatását biztosító egyfokozatú centrifugál ventillátoroknál a szívóági légellenállás lényegesen nagyobb légszállítási teljesítmény-csökkenést idéz elő, mint azonos légellenállás a nyomó ágban. Az ismert megoldásoknál a fűtőkaloriferen, dobon és piheszűrőn keresztül történő átszívás miatt a szívóági légellenállás jelentős, így a szárító közeg kényszeráramoltatásának feltételei igen rosszak. A perforált lemezből készült dobpalást nagy légellenállást jelent, ezért a forgó dob külső felületén körkörös légörvénylés alakul ki, ami kedvezőtlenül befolyásolja a levegő átáramoltatását a dobon. A dob végei teljes keresztmetszetben nyitottak, ezért még költséges konstrukciós megoldások alkalmazása sem zátja ki teljes mértékben a textíliának a forgó dob és az álló burkolat közé való becsípődését. A nyitott végű dob továbbá olyan problémát is okoz, hogy nem teszi lehetővé az optimális dob-töltési arány kialakítását. A fentiekben részletezett, valamennyi ismert és jelenleg széles körben alkalmazott szárítógépen fellelhető hiányosságok hátrányosan befolyásolják a textília szárító berendezések légtechnikáját, a szárítási hatásfokot. Mindezekből következik, hogy az ismert berendezések szárítási hatásfoka még előszárításnál, tehát a felületi nedvességtartalom elpárologtatásánál is igen alacsony, továbbá, hogy a berendezések térfogatához, méreteihez képest a teljesítmény alacsony. A fentiek következménye, hogy a nagy teljesítményű, folyamatos mosóberendezésekből kikerülő áru gyors, folyamatos szárítására a jelenlegi berendezések nem nyújtanak megoldást. Ugyancsak hátrányként kell számításba venni, hogy bár a teljesítmény alacsony, az ismert berendezéseknek fajlagosan magas energiaigényük van. Ugyancsak hátrányt jelent, hogy a folyamatos szárítógépekből a teljesítőképesség tekintetében nem áll rendelkezésre kellő választék. A találmány célkitűzése ezért olyan, textília folyamatos szárítására szolgáló berendezés létrehozása, amely a technika jelenlegi állásából eredő, fentiekben részletezett hátrányokat kiküszöböli. A találmány szerinti megoldás olyan kombinációt foglal magában, amely az ismert berendezések tökéletesítését három irányból közelíti meg; nevezetesen konstrukciós, légtechnikai és a fűtésre (hővisszanyerésre) vonatkozó új részlet-megoldásokat tartalmaz. A konstrukciós kialakítással kapcsolatos újdonság elsősorban a dob kialakításában nyilvánul. A találmány szerinti berendezésnél a dob vízszintesen van elhelyezve. A textília befogadására alkalmas dob célszerűen rács-szerkezetű henger, melynek palástja acél szitaszövet. A dob végek csak olyan mértékben nyitottak, ami az anyag továbbításához feltétlenül szükséges, egyébként minkét dobvég nyílása megfelelő szerkezeti elemek alkalmazásával le van szűkítve. Ez részben a textília védelmének érdekében előnyös, részben pedig megakadályozza azt, hogy a szárító közeg a műhely levegőjébe kiáramoljon. A textília a dob belsejébe ismert adagoló garaton keresztül jut, szárítás után azonban a találmány értelmében speciális, legyezőszerűen kialakított, a forgó dobra épített textília kidobó szerkezeten és kidobótölcséren keresztül kerül ki a dobból. A textília tengelyirányú mozgatása a dob belsejében úgy történik, hogy a levegő áramlását irányító szervek segítségével a szárító közeget használjuk fel e célra. Ez a megoldás egyszerű dob-konstrukciót eredményez, amennyiben feleslegessé teszi a költséges, spirálisan ívelt emelő és továbbító bordázat alkalmazását, és kiküszöböli a dob döntéséből származó konstrukciós problémákat. A találmány szerinti berendezés légtechnikai megoldása értelmében a szárító közeg cirkuláltatását magas nyomású centrifugál ventillátorok, a levegő felmelegítését pedig a ventillátorok nyomó ágában elhelyezett gőzkaloriferek végzik. A cirkulációs folyamathoz előmelegített pótlevegő adható a keringető ventillátor előtt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
