176121. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cölöp résalap, kút vagy hasonló mélyalapozási próbatest alaptest próbaterhelésére
5 176121 6 megfogható, elforgatható, így az egész 7 szerkezet a 3 terhelőfej és az 5 tartótest között megfeszíthető. A szükséges horgony-darabszámot a horgonyerő és a kifejteni kívánt P terhelő erő függvényében kell meghatározni. Az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli példa esetében felülnézetben egymással ß=30°-os szöget bezáró, összesen tizenkét 4 horgonyt alkalmaztunk. A 4 horgonyok bebetonozott 4b vége pl. 5—7 m, további, az 5 tartótestig terjedő része mintegy 10—-20 m hosszúságú lehet, attól is függően, hogy az 1 cölöp — amelynek hosszúsága az 50 m-t is elérheti — milyen hosszú. Egyegy 4 horgony teherbírása pl. 150—200 Mp, a P terhelő erő 1500—2000 Mp lehet, de akár a 3000 Mp-ot is elérheti. Ezek az értékek csak példálódzó jellegűek, a találmány természetesen nem korlátozódik az itt megadott méret — illetve erőérték-határokra. A fent részletezett találmány szerinti berendezés segítségével a próbaterhelés a következőképpen történik: az 1 próbacölöp elkészülte után a talajban önmagában ismert technológiával elhelyezzük a 4 horgonyokat és injektálással kialakítjuk a 4a vasszerelést körülvevő 4b betontesteket, amelyek a horgonyok végeit a talajban rögzítik. Megépítjük a körgyűrűalakú vasbeton 5 tartótestet oly módon, hogy az azokba beépített 6 hüvelyeken a 4 horgonyvégek felül ki vannak vezetve. A 4 horgonyokat önmagában ismert módon az 5 tartótesthez előfeszítjük. Az előfeszítést —■ amint a 4. ábra mutatja — az egyes 6 hüvelyek felett elhelyezett, lényegében U-alakú 8a csatlakozóidomos 8 horgonyfejek közbeiktatásával hajtjuk végre. A 8a csatlakozóidom 15 talplapjában 20 lyuk van kiképezve. Ez utóbbiba illeszkedik a 8 horgonyfej részét képező felfelé szélesedő kúpos fészekkel rendelkező 26 feszítőtest. Ennek kúpos fészkében marad feszítés után a 4 horgony pászmáit rögzítő 27 kúpos ék, amely ugyancsak a 8 horgonyfej része. Megjegyezzük, hogy a fenti építési sorrend olyan értelemben meg is változhat, hogy előbb az alaptestet építjük meg, majd a fúrásokat és a horgonyok beépítését az abba betonozott hüvelyeken át hajtjuk végre, ezt követően pedig a feszítést végezzük el. Miután valamennyi 4 horgony előfeszítését végrehajtottuk, elhelyezzük az 1 cölöp tetején a 2 hidraulikus sajtót a 2a feszmérővel, arra pedig feltesszük az acélból készült 3 terhelőfejet. Végül a terhelőfej 9a, 9b fülpárjai és a 8a csatlakozóidomok 14a; 14b fül-párjai között a 13, illetve 19 csapok segítségével rögzítjük a feszítőcsavaros 7 teherelosztó-összekötő szerkezeteket minden 4 horgony a hossztengelyében. (A 4. ábrán szaggatott vonalakkal feltüntettük a 7 teherelosztóösszekötő szerkezet 17 alsó fejének csatlakozási módját is a csatlakozóidomos 8 horgony fejhez). Nyomatékkulcs segítségével úgy húzzuk meg a 23 feszítőházakat (3. ábra), hogy a teherátadás valamennyi 4 horgonyra azonos legyen. Az utolsó műveleti lépésben a 2 hidraulikus sajtó működtetésével szokványos módon végrehajtjuk az 1 cölöp próbaterhelését, amelynek során a hidraulikus sajtó által kifejtett P próbaterhelő erő ellentartására, másszóval a sajtó által kifejtett próbaterhelő erő reakcióerejének felvételére a 4 feszített horgonyokat használjuk ki, amelyek együttesen ellentartó szerkezetet alkotnak. A találmány természetesen nem korlátozódik a berendezés fent részletezett kiviteli példájára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos változatban megvalósítható. Az 5a—5e ábrákon például a csatlakozóidomos 8 horgonyfej és a 2 hidraulikus sajtó kapcsolatának néhány variációs lehetőségét tüntettük fel. A teherelosztó-összekötő szerkezetet egységesen 7 hivatkozási számmal jelöltük. Az 5a ábrán vázlatosan feltüntetett elrendezés lényegében az 1—4. ábrák szerintinek felel meg, azzal az eltéréssel, hogy a 2a feszmérő helyett a 2 hidraulikus sajtó és a 3 terhelőfej között elrendezett nyúlásmérő bélyeges 2b mérőcellát alkalmaztunk a P terhelőerő mérésére. Itt a feszítőcsavaros 7 szerkezet 23 feszítőházát sematikusanjelöltük be. Az 5b ábra szerinti megoldás az 5a ábra szerintitől csak abban tér el, hogy nincs külön terhelőfej, a 7 szerkezetek közvetlenül a 2 sajtóhoz csatlakoznak. Az 5c ábra szerin i berendezés az 5b ábra szerintitől viszont abban különbözik, hogy a 7 teherelosztó-összekötő szerkezetek nem a 4. ábra szerinti feszítőcsavaros mechanizmussal vannak ellátva, hanem 30 hidraulikus sajtókat tartalmaznak, amelyek megfelelő beállításával az egyenletes teherelosztás a 8 terhelőfejekre, vagyis a 4 horgonyokra kifogástalanul biztosítható. A P terhelőerőt a 2 sajtó szolgáltatja. Az 5d ábra szerinti megoldásnál ismét szerepel a külön 3 terhelőfej, azonban az 1 cölöp tetején nincs külön terhelősajtó, hanem a 7 teherelosztó-összekötő szerkezetek 30 sajtóinak működtetésével fejtjük ki a P terhelőerőt az 1 cölöpre a 3 terhelőfej közbeiktatásával. A P erő a 30 sajtók által kifejtett Px erők függőleges komponenseinek összege. Végül az 5e ábra szerinti berendezés az 5d ábra szerintitől abban tér el, hogy az 1 cölöp tetején az 5a ábra szerinti elrendezéshez hasonló módon 2 sajtót és 3 terhelőfejet együttesen alkalmaztunk, és a 7 teherelosztóösszekötő szerkezetekben 30 hidraulikus sajtók vannak beépítve. E megoldásnál lehetőség nyílik arra, hogy a P terhelőerőt a 2 és 30 sajtók együttesen szolgáltassák, miközben az utóbbiak természetesen összekötő-teherelosztó funkciójukat is betöltik. Az 5a—5e ábrákon egyébként az azonos szerkezeti elemeket azonos hivatkozási számokkal jelöltük, például a 2b mérőcella minden változatnál szerepel. Az előnyösen vasbetonból készült 5 tartótest, amelyhez a 4 horgonyokat feszítjük, és amely a feszítésből származó erőket a talajra átadja és elosztja, nem csak egy, gyűrűalakú tagban készülhet, mint a kiviteli példa esetében, hanem pl. minden egyes horgonyhoz különkülön egy-egy tartótest irányozható elő. Ez a megoldás kisebb terhelőerők, kis horgonyszám — pl. két, felülnézetben egymással 180°-os szöget bezáró horgony — esetén gazdaságos. Elképzelhető az is, hogy két-két horgonyhoz építünk egy-egy tartótestet, vagy hogy két különálló, egymással szemben elhelyezkedő tartótestet alkalmazunk. A vasbeton tartótest monolitikus vagy előregyártott lehet, de nem feltétlenül kell vasbetonból készülnie, hanem lehet pl. acélanyagú is. A horgonyokat kábel, acélrúd, drótkötél vagy bármilyen más, a célnak megfelelő szerkezet alkothatja. A horgonyok száma is tetszőleges lehet, már két horgonnyal is végezhető próbaterhelés: kisebb terhelőerő esetén. Végül hangsúlyozzuk, hogy a találmány szerinti eljárás és berendezés nemcsak cölöpök, hanem más mélyalapozási alaptestek, így például résalapok próbaterhelésére is alkalmas. Az utóbbiak keresztmetszetben tekintve lényegében téglalap-alakú szerkezetek, két 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
