176109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidin-származékok előállítására
9 176109 10 nem lényegesen magasabb olvadáspontú. Előnyösen azonban valamely oldószer alkalmazásával dolgozunk ; oldószerként például víz vagy valamely szerves oldószer, mint dioxán, tetrahidrofurán, éter, valamely az alkilrészben 1—4 szénatomot tartalmazó ecetsav-alkilészter, 5 acetonitril, nitro-metán, aceton, metil-etil-keton és hasonlók alkalmazhatók; különösen előnyöseknek bizonyultak azonban az 1—4 szénatomos alkoholok. E reakció lefolytatására 1 mól (la) általános képletű bázisos vegyületre 1—1,5 mól H—-X általános képletű savat 10 alkalmazunk; alkalmazható azonban a sav nagyobb feleslegben is. A reakciót célszerűen 0 °C és 40 °C közötti, előnyösen 10—25 °C hőmérsékleten folytatjuk le. A reakció mérsékelten exotherm lefolyású. Vizes oldatban való dolgozás esetén a H—X általános 15 képletű sav hozzáadása után a képződött savaddíciós só csak ritka esetben válik le közvetlenül. Egyébként a só elkülönítése céljából a reakcióelegyből a vizet kíméletesen elpárologtatjuk, célszerűen fagyasztószárítás útján. Ha szerves oldószeres közegben dolgozunk, akkor a 20 H—X általános képletű sav hozzáadása után gyakran azonnal kiválik a szerves oldószeres közegben nehezen oldódó (I) általános képletű savaddíciós só. Más esetekben az (I) általános képletű vegyületet — esetleg az elegy betöményítése után — valamely lecsapószer hozzá- 25 adásával választjuk le. Lecsapószerként itt is azok az anyagok alkalmasak, amelyeket ugyanilyen célra az a) eljárás-változat esetében említettünk. Az (I) általános képletű vegyül etek igen nagy tisztasági fokban történő keletkezésük esetén is gyakran visz- 30 kózus olajok vagy amorf üvegszerű termékek alakjában válnak ki. Ezeket sok esetben — adott esetben 40—80 °C hőmérsékletre történő melegítés közben — valamely szerves oldószerrel való kezeléssel hozhatjuk kristályos alakba. Szerves oldószerként erre a célra különösen az 35 alkil-részben 1—4 szénatomot tartalmazó ecetsav-alkilészterek, mint metil-, etil- vagy n-butil-acetát, továbbá rövidszénláncú dialkil-ketonok, mint aceton vagy metil-etil-keton, rövidszénláncú alkil-csoportokat tartalmazó dialkil-éterek, mint dietil-éter, diizopropil-éter vagy di-n- 40 -butil-éter, acetonitril, nitro-metán, továbbá egyes esetekben rövidszénláncú alkoholok is, például metanol, etanol, izopropanol vagy n-butanol alkalmazhatók. Az (I) általános képletű kvatemer vegyületek vala- 45 mely erre alkalmas oldószerben valamely bázissal történő kezelés útján a megfelelő (la) általános képletű tercier vegyületekké deprotonálhatók. Bázisként erre a célra szervetlen hidroxidok, mint lítium-, nátrium-, kálium-, kalcium- vagy bárium-hidroxid, továbbá karbonátok vagy hidrogén-karbonátok, mint nátrium-karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-karbonát vagy kálium-hidrogén-karbonát oldatai, ammónia, valamint aminok, mint trietil-amin, diciklohexil-amin, piperidin vagy metil-diciklohexil-amin jöhetnek tekintetbe. Vizes oldatban való dolgozás esetén a képződött (la) általános képletű bázisos vegyületek nehezen oldódó tennék alakjában kiválnak a reakcióelegyből és szűréssel vagy valamely szerves oldószerrel, előnyösen etil-acetáttal való extrahálás útján könnyen elkülöníthetők. Szerves oldószeres reakcióközegként különösen az 1—4 szénatomos alkoholok, mint metanol vagy etanol alkalmasak, felhasználhatók azonban erre a célra etil-acetát, dietil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, dietilénglikol-dimetiléter vagy dimetil-formamid is. A találmány szerinti eljárással előállítható új (I) általános képletű vegyületek sorában különösen előnyösek azok, amelyekben az egyes szubsztituensek jelentése a következő : R1 metil-, etil- vagy allilcsoport, R2 és R3 etil-, 1-propil-, 2-propil-, 1-butil- vagy 2-butilcsoport, R4 és RJ hidrogénatom, X és Y klór- vagy brómatom. További előnyös vegyületekként jönnek tekintetbe az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R1, X és Y a fent megadott jelentésűek, továbbá R3 benzil- vagy feniletil-csoportot képvisel, ha R2 helyén metil- vagy etilcsoport áll, vagy R2 és R3 egy adott esetben egy vagy két metilcsoportot tartalmazó elágazó pentametilén-lánccal van egymással összekötve, mimellett a középső metiléncsoport helyett egy oxigénatom vagy —N—CH3 csoport is állhat, R5 metil-, benzil- vagy feniletil-csoportot és R4 hidrogénatomot vagy metilcsoportot képvisel. A példákban részletesen ismertetett 4-(3-szulfamoil-fenil)-l,3-tiazolidin-4-ol termékeken kívül a találmány szerinti eljárással még például az alább következő táblázatban felsorolt (I) általános képletű vegyületek állíthatók elő; e táblázatban az egyes vegyületeket az R1, R2, R3, R4, R5 és Y, valamint X helyén álló szubsztituensek megadásával jellemeztük. I. táblázat R1 R* R3 R1 RB Y X 1. ch3 c2hs c2h5 H H Br Cl 2. ch3 c2h5 c2h5 H n—C4H9 Cl Cl 3. C2H3 c2h5 C2H5 H h5c6-ch2 Cl Br 4. c2h5 c2h5 c2h5 H n—C4H9 Cl Br 5. c2h5 C2H5 c2h5 n—C3H7 n—C3H7 Cl Br 6. c2h5 ch3 n—C3H7 H H Cl Cl 7. ch3 ch3 n—C3H7 H H Cl Cl 8. c2h5 c2h5 n—C3H7 H H Cl Cl 5
