176070. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő elektrolizáló cella hordozható készülékekhez
3 176070 4 is kialakítható a találmány szerinti labirintusrendszer, itt legfeljebb arról kell gondoskodni, hogy feldőlés után a henger ne tudjon gurulni, tehát a hengerre a gurulást megakadályozó szervet kell felhelyezni. A nyílások találmány szerinti elhelyezése esetén a cella (vagy az azt tartalmazó készülék) 90°-os feldőlésekor az elektrolit a labirintusok egy részét ugyan eláraszthatja, de a kivezető nyílásokat nem érheti el, ha az álló cellába a nyílások helye által meghatározott szintnél több elektrolitot nem töltünk. Utóbbi feltétel a gyakorlatban mindig teljesül, mert a cella katód- és anódterében (az esetleges nyomásingadozás miatt) megfelelő nagyságú gáztér fenntartása kívánatos, emiatt a cellákat szokásosan kb. félig töltik elektrolittal. A be- és kivezető nyílásokat összekötő csatornalabirintus keresztmetszeti alakja és vonalvezetése a nyílásokat egyenes vonalban összekötő csőtől a többször iránytváltó sík- vagy görbült felületekkel határolt üregidomokig rendkívül változatos lehet, csupán azt kell biztosítania, hogy a feldőléskor a labirintusba jutó elektrolit az eredeti helyzetbe visszaállítás után a cellába visszafolyjon. Ehhez nemcsak az szükséges, hogy a cella álló helyzetét tekintve a bevezető nyílástól a kivezető nyílásig haladva a csatornalabirintusnak csak vízszintes vagy emelkedő szakasza legyen, hanem az is, hogy a labirintus elektrolittal elárasztható részének minden belső mérete nagyobb legyen 3 milliméternél, célszerűen 6 milliméternél. Kisebb belső méretek esetén a fellépő kapilláris erők az elektrolitot a csatornalabirintusban visszatarthatják, A csatornalabirintusok a fedélen vagy alatta elhelyezett cső alakjában vagy más módon is kialakíthatók, de célszerű azokat a fedél anyagában könnyen megmunkálhatóan olyan térbeli elrendezésben kiképezni, amely az elektródok és érintkezők egyszerű hozzávezetését is lehetővé teszi. Feldőléskor a labirintusokba vagy a fedél gáztér felőli felületébe épített érintkezőket az elektrolit elárasztja, amelyek ekkor áramkört zárnak, a létrejövő elektromosjelet az elektrolizáló áram automatikus kikapcsolására használjuk. Ezáltal az elektrolízis félbeszakad, és kiküszöböljük annak veszélyét, hogy a tovább fejlődő gáz túlnyomása az elektrolitot a csatornalabirintus kivezető nyílásán keresztül a készülék egyéb részei felé kiszorítsa. A találmány szerinti gázfejlesztő elektrolizáló cellát részletesen kiviteli példán rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra az elektrolizáló cella függőleges hosszmetszete, a 2. ábra a cella fedelében kialakított labirintusrendszer vízszintes metszete, a 3. ábra a cella két feldöntött állapotában az elárasztott labirintusrendszer 2. ábra szerinti metszetet, a 4. ábra egy további kiviteli példa oldalnézete, amelynél a csatornalabirintusok a fedélhez csatlakozó csővezetékekből vannak kiképezve, végül az 5. ábra az utóbbi változat szerinti cella felülnézete. A műanyagból készült 1 edény mintegy félig van töltve 2 elektrolittal és azt a függőleges 3 diafragma katód-és anódtérre osztja, amelyekbe egy-egy elektród nyúlik. Az 1. ábrán a 4 katód látható. Az 5 gáztérből a fejlődő gázok a 6 csatornalabirintusokon távoznak. A 7 érintkezők a csatornalabirintusok 8 bevezető nyílásainak közelében vannak beépítve. E kiviteli példában a hidrogén- és oxigénelvezető csatomalabirintusok két-ket függőleges és két-két vízszintes csőszakaszból állnak. A 3. ábra szerinti metszetekből kitűnik, hogy feldöntött helyzetben a 2 elektrolit mindig csak a 6 csatornalabirintusok egyikét árasztja el, sohasem éri el a 9 kivezető nyílásokat. Ugyanakkor a gázfejlődést előidéző elektrolizáló áramot a 8 bevezető nyílásban levő 7 érintkező elárasztásakor adott jel azonnal kikapcsolja. Amíg az eddigi ábrák a találmány szerinti cella olyan kialakítására mutattak be példát, amelynél a gázelvezető 6 csatornalabirintusok a cella fedelében vannak kiképezve, addig a 4. és 5. ábrák szerinti megoldásnál a gázelvezető labirintusokat a cella fedeléhez csatlakozó két csővezeték képezi. További kiviteli különbség, hogy a cella feldölésekor az elektrolitot érzékelő 7 érintkezők nem a csatornalabirintusokba, hanem a cellafedél gáztér felőli felületébe vannak beépítve. (A 4. és 5. ábrák nézetrajzain a katód- és anódteret elválasztó 3 diafragma nincs feltüntetve.) A találmány nincs a kiviteli példákra korlátozva, a találmányi gondolat keretén belül az más alakban is kivitelezhető. Szabadalmi igénypontok !. Gázfejlesztő elektrolizáló cella hordozható készülékekhez, amelynek az elektrolitot tartalmazó edényt diafragmával kettéosztó katód- és anódtere van, azzal jellemezve, hogy az elektrolitot (2) tartalmazó edény (I) felső részének gázelvezető csatornalabirintusok (6) vannak kiképezve és a labirintusokba (6) vagy a fedél gáztér felőli felületébe az elektrolitot érzékelő érintkezők (7) vannak beépítve. 2. Az 1. igénypont szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csatomalabirintusok (6) úgy vannak kiképezve, hogy be- és kivezető nyílásaik (8, 9) a fedél átellenes szélein vannak elhelyezve és a bevezető nyílástól (8) a kivezető nyílásig (9) haladva vízszintes vagy emelkedő vonalvezetésű szakaszat vannak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csatornalabirintusok (6) úgy vannak kiképezve, hogy bevezető nyílásuk (8) a katódilleíve anódtér feletti gáztérben a cellafedél valamely sarkának közelében, szabadba kivezető nyílásuk (9) pedig az anód- illetve katódtér feletti fedélrészben a bevezető nyíláshoz (8) viszonyítva a cellafedél átellenes sarkának közelében van. 4. Az I—3. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csatornalabirintusok (6) elektrolittal (2) elárasztható részének minden belső mérete 3 milliméternél, célszerűen 6 milliméternél nagyobb. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 2 rajz, 5 ábra A kiadását ftkJ: * X&gndasáfi ás Jo*i KAagnddsdá tpugat#* 81.943.66-42 AtföMi Nyomd*. Debrecen — FeieKe veartA: Beaks IKeáa I»ui»l6 2
