176067. lajstromszámú szabadalom • Csúszóbetéttel ellátott íves forgósaru kétköteles kötélpályák tartóköteleinek alátámasztására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY 176067 Bejelentés napja : 1978. XII. 19. (BO—1757) Közzététel napja: 1980. VI. 28. Nemzetközi osztályozás : B 65 G 15/60 B 66 B 15/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. VI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Üveges János oki. gépészmérnök és Borsodi Szénbányák, Miskolc Apró István oki. gépészmérnök, Miskolc Csúszóbetéttel ellátott íves forgósaru kétkötetes kötélpályák tartóköteleinek alátámasztására 1 A találmány tárgya csúszóbetéttel ellátott Íves forgósaru kétköteles kötélpályák tartóköteleinek alátámasztására. A bányászatban, az erdőiparban és általában a nagytömegű anyagokat kitermelő iparágakban, ahol a termelési hely a felhasználási helytől viszonylag nagy távolságra van és egyik a másiktól természeti akadályok és nehéz terepviszonyok következtében nehezen megközelíthető, az ilyen helyeken legcélszerűbb szállítási eszköz a kötélpálya, amely igen gazdaságosan alkalmazható nagy tömegű ömlesztett áruk folyamatos szállítására. A kötélpálya kocsijainak (csilléinek) alátámasztása és vontatása szerint van egyköteles és kétköteles kivitelű kötélpálya. A kötélpályák leggyakrabban használt fajtája a kétköteles kötélpálya, ahol a kocsi pályáját az úgynevezett tartókötél képezi, és a kocsikat külön vonókötél vontatja. A kötélpályát úgynevezett feszítőállomások több szakaszra osztják és e feszítőállomások között helyezkednek el a tartó- és vonóköteleket alátámasztó, T-alakú tartóoszlopok. A tartóköteleket ezen tartóoszlopok ívescsuklós forgósarui, a vonóköteleket pedig ugyanitt kötélgörgők támasztják alá. A tartókötél az adott terhelési viszonyoknak, vagyis a csillék mozgásának megfelelő kötélgörbe alakot igyekszik felvenni. Ezért a terhelésváltozás során az egyik végén rögzített, másik végén pedig súlyterheléssel megfeszített tartókötél hosszirányban elmozdul az alátámasztását biztosító íves forgósarun. A kétköteles kötélpályák tartóköteleinek alátámasz-2 tására ismeretesek olyan megoldások, ahol a tartókötél alátámasztását, illetve hosszirányú elmozdulását görgők sorozatával vagy fém csúszóbetéttel ellátott forgósaruk révén biztosítják. A görgősor csapok révén csapágyazottan van felszerelve, míg a fém csúszóbetét a forgósaru teherviselő részéhez, pontosabban annak hordozótestéhez van hozzáhegesztve. A görgősoros alátámasztás legnagyobb hátránya, hogy a görgősor számos egymáson elmozduló, elforgó alkatrészből álló bonyolult szerkezet, amelynek karbantartásához aprólékos, időigényes beavatkozásra van szükség. A fém csúszóbetét legnagyobb hátránya az, hogy a tartókötél terhelés változás során létrejövő mozgása a fém—fém súrlódás következtében az érintkező felületek, különösen a nagyértékű tartókötél gyors kopását és elhasználódását okozza. Ez a kopás azonban a tartókötél hosszának csak egy csekély részét érinti, és kezdeti stádiumban intenzív tartókötél elhasználódás csak a forgósarukban észlelhető. Ezért az évenkénti karbantartás alkalmával a tartókötelet minden esetben ki kell húzni a forgósaruból és a megkopott kötélszakaszokat ki kell vágni. Az ilyen módon több darabra szabott tartókötelet összekötő karmantyúval kell összekötni. A karmantyúk lefutási oldalán a tartókötél-elhasználódás azonban szintén igen intenzív, mert a csillék futóműve jelentős dinamikus terhet ró a lefutásnál levő kötélszakaszra. Ily módon az intenzíven elhasználódó tartókötélszakaszok évről évre hatványozódnak. A tapasztalatok szerint a kötélpályák üzemzavarainak 5 10 15 20 25 30 176067
