176066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-bisz(amino-acilamino)- és 2-amino-6-(amino-acilamino)-benzo[1,2 d,5,4-d']bisztiazolok előállítására

17

176066

18

2.6- bisz{[4-(p-klórfenil)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazoI, op.: 225—227°;

2.6- bisz[(N-fenilpiperazino)-acetiIamino]-benzo[l,2-d;

5,4-d']bisztiazoi, op.: 293—295°;

2.6- bisz{[N-(3-trifluormetil-fenil)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 232—234°;

2.6- bisz[(2',5'-dimetil-piperazino)-acetilamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol-tetrahidroklorid, op.: 260° (bomlással);

2.6- biszi{[N-(4'-acetil-fenil)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol-hidroklorid, op. :

>300 °C;

2.6- biszi{[4-(piridil-2)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 285° (bomlással);

2.6- bisz[(N-benziI-piperazino)-acetiIamino]-benzo[l,2- -d;5,4-d']bisztiazoI, op.: 247—249°.

21. példa

a) 2,6-bisz[(4-Metil-piperidino)-acetilamino]-benzo[ 1,2-d ; 5,4-d’]bisztiazol

b) 2-Amino-6-[(4-metil-piperidino)-acetilamino]-benzo[l ,2-d ;5,4-d']bisztiazol

8,0 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 9,0 g 4-metil-piperidin keverékét 100 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk, és a reakciókeveréket a 14. példa szerint feldolgozzuk. Két terméket izolálunk:

a) 6,0 g (az elméletinek 40,5%-a), op.: 245—247° (etanolból), és

b) 3,6 g (az elméletinek 34%-a), op.: 155—159° (etanolból).

Hasonló módon állítjuk elő a 2,6-bisz[(2-metil-piperidino)-acetilamino]-benzo[l ,2-d ;5,4-d']bisztiazolt, op. :

242—245°.

22. példa

2,6-bisz[(4-Metil-piperazino)-acetilamino]-benzo[l,2--d ;5,4-d']bisztiazoI

8,0 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 9,0 g N-metil-piperazin keverékét 100 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk. A reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot kloroformban feloldjuk, az oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, és az oldószert elpárologtatjuk. 10 g szilárd maradékot kapunk, amit etanolból kétszer átkristályosítunk. A hozam 4,3 g (az elméletinek 40%-a) cím szerinti vegyület, amelynek olvadáspontja 256—258°.

Hasonló módon állítjuk elő a 2,6-bisz(piperazino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazolt, op.: 230—250° (bomlással).

23. példa

2,6-bisz[(di-Izopropil-amino)-acetilamino]-benzo{l,2- -d ;5,4-d']bisztiazol

11 g 2,6-diamino-benzo[ 1,2-d ;5,4-d']bisztiazol és 19 g N,N-(di-izopropil)-glicinetilészter keverékéhez, 50 ml dimetilszulfoxidban 10—15°-on nátriumhidridet (5 g 50%-os olajos szuszpenzió) adunk. Az adagolás befejezése után a reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 100 ml vizet adunk a keverékhez, pH-értékét 6 n sósavval 2-re beállítjuk, és kloroformmal extraháljuk. Az extraktumokat mossuk, szárítjuk és vákuumban betöményítjük. A maradékot szilikagélen kloroformmal és kloroform és metanol (95: 5) keverékével eluálva kromatografáljuk. 10 g (az elméletinek 39,6%-a) cím szerinti vegyületet kapunk, amit etanolból átkristályosítunk, olvadáspontja 255—257°.

Hasonló módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket :

2.6- bisz{[di-(etoxietil)-amino]-acetilamino}-benzo[l ,2-d ;

5,4-d']bisztiazol, op. : 82—84°,

2.6- bisz(izopropiIamino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol, op.: 255—257°.

24. példa

a) 2,6-bisz(Anilino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol

b) 2-Amino-6-(anilino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol

2,2 g 2,6-diamino-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 4,0 g N-fenil-glicinetilészter keverékéhez 10 ml dimetilszulfoxidban 5—10°-on részletekben nátriumhidridet (1 g 50%-os olajos szuszpenzió) adunk. A keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 200 ml vízbe öntjük, és 6 n sósavval semlegesítjük. A csapadékot kiszűrjük, és piridinből átkristályosítjuk. A hozam 1,5 (az elméletinek 30,8%-a), az olvadáspont 295—297°.

Az anyalűgot szárazra pároljuk, és a maradékot etanolból átkristályosítjuk. 1,1 g kristályos anyagot kapunk, amit kloroform és metanol (9: 1) keverékének 25 ml-ében keverés közben feloldunk, és az oldhatatlan részt (600 mg) kiszűrjük. A bepárolt szűrletet 30 g szilikagélt tartalmazó oszlopon kloroformmal és kloroform és metanol (95: 5) keverékével kromatografáljuk, és az oldószert elpárologtatjuk. A terméket etanol és kloroform keverékéből átkristályosítva 250 mg hozammal kapjuk a 2-amino-6-(anilino-acetilamino)-benzo[l,2-d;

5,4-d']bisztiazolt, amelynek olvadáspontja 250° (bomlással).

25. példa

2,6-bisz(Dietilamino-acetilamino)-benzo[l ,2-d ;5,4- -d'jbisztiazol

11,2 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol (op.: 330°) és 13,2 g dietilamin keverékét 100 ml 1,2-diklóretánban 2 órán át visszafolyatással melegítjük. Az oldatot szobahőmérsékletre lehűtjük, vízzel mossuk, szárítjuk, és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot etanolból háromszor átkristályosítjuk. így 5,3 g cím szerinti vegyületet kapunk. A szűrletet szárazra pároljuk, és a maradékhoz 50 ml forrásban levő toluolt adunk. Az oldhatatlan részt, 1,4 g nyers 2-amino-6-(dietilamino-acetilamino)-benzo[l,2-d ;5,4-d']bisztiazolt kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a maradékot etanolból háromszor átkristályositjuk. így még 1,9 g tiszta cím szerinti vegyületet kapunk. Az összes hozam 7,2 g (az elméletinek 53,5%-a), a termék olvadáspontja 223— 224°.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

9