176058. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 4'-(benzoil-ureido)-4-ciano-2',5,6'-triklór-difenil-éter származékokat tartalmazó inszekticid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 176058 4 Az (V) általános képletű benzamid-származékok — például a 2-fluor-benzamid — ismert vegyületek vagy ismert eljárások segítségével előállíthatok (Beilstein: Handbuch der organischen Chemie, 9,336). Az említett (II) képletű vegyületet ugyancsak ismert eljárások segítségével állíthatjuk elő, például alkálifém­­-amino-fenolátból és 4-ciano-l,3-diklór-benzolból vala­milyen oldószerben — például dimetil-szulfoxidban — [J. Schramm: Justus Liebig’s Annalen der Chemie, 740,169—179 (1970)]. A kapott (II) képletű vegyület amino-csoportja át­alakítható valamilyen szokásos eljárással izocianáto­­csoporttá — például úgy, hogy az aminocsoportot tar­talmazó vegyületet foszgénnel reagáltatjuk — és így ju­tunk a (IV) képletű, ugyancsak említett vegyülethez. A (III) általános képletű helyettesített benzoil-izo­­cianát-származékokra, mint kiindulási anyagokra, pél­daként a következő vegyületeket nevezzük meg : 2-klór-benzoil-izocianát, 2-fluor-benzoil-izocianát, 2-bróm-benzoil-izocianát, 2-metil-benzoil-izocianát. Az (V) általános képletű helyettesített benzamid-szár­­mazékokra, mint kiindulási anyagokra, példaként az alábbi vegyületeket nevezzük meg: 2-klór-benzamid, 2-fluor-benzamid, 2-bróm-benzamid, 2-metil-benzamid. A találmány szerinti eljárásváltozatoknál előnyösen valamilyen inert szerves oldószert alkalmazunk. Erre a célra gyakorlatilag minden inert oldószer alkalmas, pél­dául előnyösen használhatunk alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogéneket — például benzolt, toluolt, xilolt, benzint, metilén-kloridot, kloroformot, szén-tetrakloridot, klór-benzolt —; étereket — például dietil- és dibutil-étert, dioxánt —; ketonokat — például acetont, metil-etil-ketont, metil-izopropil-ketont és me­­til-izobutil-ketont —; nitrileket — például acetonitrilt és benzonitrilt —. A reakcióhőmérséklet széles határok között változtat­ható. Általában 0—120 °C — előnyösen 60—85 °C — hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárásváltozatoknak megfelelő reakciók általában légköri nyomáson mennek végbe és a reakció-komponenseket előnyösen ekvimoláris meny­­nyiségben alkalmazzuk. Ha valamelyik komponenst feleslegben alkalmazzuk, úgy ez nem jár lényeges előny­nyel. A b) eljárásváltozathoz szükséges (IV) képletű emlí­tett vegyületet közvetlenül adagoljuk, vagy — mint az amin és foszgén reakciótermékét tartalmazó reakció­­elegyet — izolálás nélkül használhatjuk. Ehhez a reak­­cióelegyhez adunk valamilyen előbbiekben említett oldószert és az (V) általános képletű reakciópartnert, például 2-fluor-benzamidot. A reakció a kívánt körül­mények között végbemegy és a kiváló terméket a szo­kásos módon — például szűréssel, mosással és adott esetben átkristályosítással — izoláljuk. Az (I) általános képletű hatóanyagok kristályosak és éles az olvadáspontjuk. Az (I) általános képletű hatóanyagok alig toxikusak a melegvérűekkel szemben, a növények igen jól tűrik e vegyületeket, amelyekből készült készítményeknek kivá­ló az inszekticid hatásuk. Éppen ezért sikeresen alkalmazhatók a találmány szerinti hatóanyagok a növényvédelemben kártevőirtó­szerként a rágó és szívó rovarok ellen. Ezek a ható­anyagok ezen kívül az állatgyógyászatban is használ­hatók. A szívó rovarokhoz tartoznak például a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa-levéltetű (Myzus persicae), a fekete bab-levéltetű (Doralis fabae), zab­­levéltetű (Rhopalosiphum padi), borsó-levéltetű (Macro­­siphum pisi), és a burgonya-levéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizli-levéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafa-levéltetű (Sappaphis mali), szilvafa­­levéltetű (Myzus cerasi); valamint a pajzstetvek (Cocci­­na), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a ke hely-pajzs te tű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus; a hólyagoslábúak (Thysanp­­tera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répa-poloska (Piesma quadrata), gyapot-poloska (Dysdercus interme­­dius), ágyi-poloska (Cimex lectularius), rabló-poloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilohatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak például a lepkék, her­nyók (Lepidoptera) így a káposzta-bagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Ma­­mestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis sege­­tum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszoló­lepke (Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viri­­dana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyipto­mi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viasz­moly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus gra­­narius=Calandra granaria), burgonyabogár (Leptino­­tarsa decemlineata), sáskalevél-bogár (Gastrophysa viridula), tormalevél-bogár (Phaedon cochleariae), rep­­cefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), a babzsizsik (Bruchidius=Acan­­thoscelides obtectus), szalonnabogár (Dermestes fri­­schi), a gabona por va (Trogoderma granarium), vörös­barna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), kukorica­zsizsik (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium paniceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajok, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csótány (Periplaneta americana), madeirái csótány (Leucophaea vagy Phyparobia made­­rae), konyhai csótány (Blatta oriental is), óriás csótány (Blaberus giganteus) és a fekete Blaberus fuscus, vala­mint Henschoutedenia flexivitta, továbbá az egyenes­szárnyúak (Orthoptera), például a házi tücsök (Gryllus domesticus); a termeszek, például a földi termesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyaszámyúak (Hyme­­noptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszámyúakhoz (Diptera) tartoznak például a le­gyek, így a közönséges muslica (Drosophila melano­­gaster), a földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), házilégy (Musca domestica), kis házilégy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents