176044. lajstromszámú szabadalom • Tisztító készülék csőhálózatokhoz
3 176044 4 A harmadik lehetséges megoldás a mechanikus tisztítás. Ez azon alapul, hogy a csővezeték belsejében olyan tisztítószervet helyeznek el, amely alkalmas arra, hogy a tisztítandó csőszakaszon végighaladjon, és közben a cső belső palástfelületéiől a szennyeződést és/vagy keresztmetszetet csökkentő lerakódásokat eltávolítsa. A mechanikus tisztítás a többi módszerhez képest lényegesen egyszeiűbb. A mechanikus tisztítás céljára régebben a fémtestű úgynevezett „csőgörények” szolgáltak. Ezek számos kétségtelen előnyük mellett azonban hátrányos tulajdonságokkal is rendelkeznek. A hátrányok főleg abban nyilvánulnak meg, hogy a csőgörények fémből való kialakítása miatt a tisztítandó vezeték belső palástfelületét agresszíven megtámadják, sérüléseket okoznak, és eltávolítják a csőfelületről a káios lerakódásokon kívül a hasznos felületvédő bevonatot is. Ez utóbbi fölújítása a legtöbbször szinte megoldhatatlan feladatot képez. Kedvezőtlen az a körülmény is, hogy a csőgörények segítségével csak nagyobb — általában 1500 mm-t meghaladó — névleges csőátmérő fölött lehet vezetéket tisztítani. Még e nagyobb átmérőjű csöveknél is csak a szerelvényektől és előnyösen a görbületektől is mentes csőszakaszokon lehet biztonságosan alkalmazni a szokványos csőgörényeket. A csőgörénnyel való vezeték-tisztítás előbbiekben említett hátrányainak kiküszöbölésére fejlesztettek ki az Egyesült Államokban olyan sajátságos anyagú és kialakítású csőmenyéteket, amelyek egyrészt a 150 mm-nél kisebb belvilágú vezetékek tisztítására is alkalmasak, másrészt anyaguknál fogva a tisztítandó csövet a mechanikai károsodástól megkímélik. Ugyancsak anyaguknak köszönhetően képesek arra, hogy görbületet tartalmazó csőszakaszokon, sőt kinyitott helyzetű szerelvényeken (pl. tolózárakon, szelepeken) is áthaladjanak. Az USA-ban kifejlesztett csőmenyétek kis keménységű műanyag (pl. poliuretánkaucsuk) burkolatból és annak belsejében elhelyezett szivacs-szerű betétanyagból, pl. poliuretánhabból állnak. A csőmenyétek elülső részén kifúvó-nyílás, hengeres palástfelületén pedig belépő-nyílások vannak. A csőmenyéteket túlnyomás alá helyezett folyadék, célszerűen víz hajtja keresztül a tisztítandó csőszakaszon. A csőmenyétek átmérője megközelíti a tisztítandó cső névleges belső átmérőjét. A nyomás alá helyezett tisztító közeg a belépő-nyílásokon behatol a szivacsos betétanyagba, majd pedig az elülső kilépő-nyíláson keresztül eltávozik, mégpedig úgy, hogy a nyomás alatt álló folyadék e kilépő-nyíláson keresztül erőteljesen ráfecskendeződik a tisztítandó cső palástfelületére. Ez a ráfecskendeződés szakaszos jellegű és emiatt „pulzáló” hatású, ami a tisztítás hatékonyságát megnöveli. Ugyancsak javítja a tisztítás hatásfokát az, hogy a csőmenyétek palástfelületén spirális „menet” van kialakítva, melynek köszönhetően a menyét nem csupán haladó, hanem a sokkal hatásosabb forgó-haladó mozgás közben járja végig a tisztítandó csőszakaszt. Még tovább javul a tisztító hatás akkor, ha a csőmenyétek palást felületén kiképzett spirális menetek kopásálló anyagból készülnek. A csővezetékeket megkímélő korszerű csőmenyéteket „sorozatban” bocsátják keresztül a tisztítandó csőszakaszokon. A csőszakasz elején történik a bejuttatásuk, a csőszakasz végén pedig megvizsgálásuk abból a szempontból, hogy a csőszakaszon végigjárva mennyit veszítettek eredeti átmérőjükből. A csőmenyéteknek ez a megfigyelése lehetőséget ad arra, hogy a spirális menetek — legalábbis a tisztítási művelet kezdeti időszakában alkalmazott csőmenyéteknél — tüskés fémkefe vagy különböző durvaságú pl. korund szemcséket tartalmazó csíkok formájában legyenek kialakítva. Ezek a tisztítás kezdeti időszakában a durva — és adott esetben nagy keménységű — lerakódásokat, például vízkövet vannak hivatva eltávolítani. A tisztítás későbbi időszakában, amikor a csőmenyétek keresztmetszet-vesztesége már nem számottevő, akkor a tisztítás csupán a csőszakasz palástfelületét megkímélő műanyagburkolatú csőmenyétekkel és azok forgó-haladó mozgásával és pulzálással folyadékot kifecskendező hatásával történik. A csőmenyéteknek a tisztítandó vezetékszakaszba való bejuttatása az eddig ismert megoldások szerint kedvezőtlen és költséges. A vezetékszakasz indító végére csavarmenetet vágnak, a menethez pedig ugyancsak menettel ellátott zárókupakot csatlakoztatnak. A zárókupakhoz hegesztés segítségével csatlakozó idomot rögzítenek, amelyen keresztül légkompresszor által előállított sűrített levegőt lehet a vezetékszakaszba bejuttatni. Ez a módszer nemcsak azért hátrányos, mert időrabló munkával valamennyi csőszakaszt menettel kell ellátni, hanem azért is, mert minden egyes csőmenyét elindításához a zárókupakot teljesen el kell távolítani, továbbá meg kell bontani a tisztító közegként szolgáló víz bevezető szerveit is. Kedvezőtlen továbbá, hogy a szokványos menetvágó berendezések nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel nagyobb — általában 100 mm-t meghaladó — csőpaláston menetet lehessen vágni. A helyzetet bonyolítja természetesen az is, hogy a munkákat — mivel általában városi csőhálózatokról van szó — nem műhelyben, hanem építési területen, utcákon, sőt általában kinyitott munkagödrökben vagy munkaárkokban kell elvégezni. A találmány célja olyan tisztító készülék kifejlesztése, amely lehetővé teszi a csővezetékeket megkímélő csőmenyétek használatát, mégpedig anélkül, hogy az eddig ismert tisztítási műveleteknél szokásos kedvezőtlen körülményekkel kellene számolni. A célkitűzésen belül a találmány feladata annak megvalósítása is, hogy a tisztítás csőmenyétek sorozatával legyen végrehajtható, az egymás után használt csőmenyétek munkafelületének kialakításával és adott esetben méreteivel alkalmazkodni lehessen a szennyeződés mértékéhez, jellegéhez és a tisztulási folyamat előrehaladásához. Járulékos feladat továbbá, hogy könnyűszerrel meg lehessen győződni a csőmenyétnek a csőszakaszban elfoglalt helyzetéről, illetve esetleges elakadás esetén ennek helye egyértelműen azonosítható legyen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a vizsgált csőszakasz, elején el lehet helyezni olyan sajátságos kialakítású indító fejet és vele kapcsolatban levő közdarabot, melyeknek köszönhetően az egyes csőmenyétek elindítása között a tisztító közeg és az esetleges járulékos nyomásfokozó közeg szerelvényeit és csatlakozásait nem kell megbontani, amellett pedig e szerelvényekhez csatlakoztatott műszerrel lehetőség nyílik a csőmenyét esetleges elakadásáról egyszerű módon — célszerűen a vizsgált csőszakaszban uralkodó nyomás megfigyelésével — meggyőződni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti tisztító készülék főleg városi csőhálózatok szehnyeződé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
