176040. lajstromszámú szabadalom • Légkavaró szerkezet főzőedényekhez
3 176040 4 szerinti légkavaró szerkezet minden olyan edénynél való használatra szolgál, mely edény használatkor alapból és fedélből áll. Gyakorlatilag a találmány megvalósításához elegendő olyan fedele(ke)t gyártani, mely(ek) a légkavaró szerkezettel van(nak) kialakítva. Ennek megfelelően a találmány abban van, hogy a fedél kettős fala által körülzárt térben villamos ventillátor lapátja van elrendezve, mely ventillátor meghajtó motorja a fedélnek a kettős falhoz illeszkedő részében van rejtve és a kettős fal egyik oldala, melyhez a motort magában foglaló rész van illesztve, zárt fal, s a falon a ventillátor tengelye tömített ágyban van átvezetve, míg a kettős fal másik oldala, mely az alaphoz illesztett állapotban az edény belseje felé mutat, a ventillátor lapáttal szemben nyílással van kialakítva, melynek felülete kisebb, mint a ventillátor lapát szelének kerületi pályája által határolt terület és a nyílásban — vagy a nyílás síkja és a ventillátor lapát között — rácsszerű védőfal van elrendezve. A kettős fal által határolt térben elrendezhető villamos fűtőtest is, ha a hőenergiát is villamosán kívánjuk előállítani. A találmány további részleteit alkalmas kiviteli példák kapcsán ismertetjük, melyeket az ábrák mutatnak. Az 1. ábrasor vázlatosan szemléltet előnyös alaptípusokat, az la ábra a találmányi gondolatot szemlélteti olyan főzőedénynél, melynél a fedélnek az alap oldalfalához illeszkedő peremrésze alacsonyabb, mint az alap oldalfala. Az 1 b ábra ugyanezen edénynél a kettősfal egyik lehetséges áiamterelő kialakítását mutatja, az le ábra az áramterelő kialakítás továbbfejlesztését, az íd ábra pedig hasonló kialakítást olyan főzőedénynél, melynél a fedélnek az alap oldalfalához illeszkedő peremrésze magasabb, mint az alap oldalfala. A kétféle magasságarány alapvetően a fazékjellegű és a serpenyő vagy tálcajellegű edények közötti különbséget szemlélteti, mimellett természetesen a két véglet között sokfajta átmenet képzelhető el, melyekkel külön nem kívánunk foglalkozni, mert — amint a továbbiakban kitűnik — a találmány szerinti légkavaró szerkezet a már megadott főbb jellemzőkkel bármely főzőedény típushoz alkalmasan kivitelezhető. A 2. ábrasor a kiegészítő szerkezeti jellemzőket mutatja különféle konkrét alkalmazásokhoz. A 2a ábra az le ábrán mutatott típus szerinti konkrét kiviteli alak, melynél az edény külső vonalvezetése és így a beltér alakja, valamint a fedél fogantyújának kiképzése különbözik az le ábrán mutatott sémától. A 2a és 2b ábrák olyan kivitelt mutatnak, melynél az alapban ételtartó van kialakítva és az — az ételtartó és az edényfenék között — a légáramlást javító terelőlemezként van kialakítva. A 2c, 2d és 2e ábrák a ventillátor excentrikus elhelyezésének néhány változatát mutatják, a 2/ ábra a kettős fal másik oldalába beépített zsírszűrő egy lehetséges elrendezését, a 2g és 2h ábrák ugyancsak a zsírszűrő lehetséges alkalmazását szemléltetik. Az la ábrán látható a példakénti főzőedény 1 alapja, 2 fedele, a 2 fedél kettősfalát alkotó egyik 3 oldal és másik 4 oldal, a 2 fedélnek az 1 alap 6 oldalfalához illeszkedő 5 peremrésze, a villamos ventillátornak a kettősfal által körülzárt térrészben elrendezett 8 lapátja, a kettős fal egyik 3 oldalán tömített ágyban átvezetett 10 tengely, a kettősfal egyik 3 oldalához illeszkedő, a 9 motort magában foglaló 7 rész és a kettős fal másik 4 oldalában a ventillátor 8 lapátjával szemben kialakított nyílás, melyben rácsszerű 19 védőfal van elrendezve. A nyílás felülete kisebb, mint a ventillátor 8 lapát szélének kerületi pályája által határolt terület. Alapvetően a találmány szerinti főzőedény nem igényel további szerkezeti részeket, általában azonban célszerűen van az étel tartására is — rendszerint rácsos vagy perforált — lemezes vagy egyéb 11 tartó. Míg nem légkavarásos ismert főzőedényeknél, pl. a népszerű kuktában ez a 11 tartó pereménél fogva felfekszik az 1 alap fenéklemezén, addig a légkavarásos használathoz célszerűen lehetővé tesszük a levegőáramlást a 11 tartó alatt is és ezt szimbolizálja az la ábra, mimellett a 11 tartónak az 1 alap testéhez való illesztése tetszőleges lehet (rögzített vagy szabadon behelyezhető, kivehető), célszerű a rögzítés olyan megoldása (lábakkal, oldalnyúlványokkal stb.), mely az 1 alap feneke felett nyíllal jelzett irányban — bármelyik értelemben — megengedi a légáramlást. Áttekinthetőség kedvéért a további ábráknál már csak az újabb — vagy megváltozott jelentésű — pozíciószámokat tüntetjük fel. Az 1 b ábrán látható, hogy a 19 védőfal kettős rácsként van ábrázolva. Ezzel azt jelképezzük, hogy a 19 védőfal egyben zsírszűrő szerepét is betölti. Ez a zsírszűrő példánknál két perforált lemez közé befogott — vékony huzalból készült —, többrétegű szitaszövet. Az is látható, hogy a kettősfal másik 4 oldala lehajtó peremmel van kialakítva, mely a 2 fedél lehajló peremével — és esetleg az 1 alap 6 oldalfalának felső részével is — hengeres teret zár be, amelyben a légáram irányítást kap. Ennek megfelelően a 11 tartó széleit is felhajtó perem alkotja. Az le ábrán látható, hogy a 11 tartót most már az 1 alap hengeres 6 oldalfalával végig szembenálló 13 terelőlemez egészíti ki. A 13 terelőlemez célszerűen az 1 alap belső falához van erősítve. Ha az 1 alap hengeres, elegendő lehet a teret körülvevő egyetlen 13 terelőlemez. Ha szögletes, pl. oldalanként külön 13 terelőlemezek alkalmazhatók, melyek a 6 oldalfallal ilyenformán gyakorlatilag négyszögkeresztmetszetű csőalakú teret fognak közre. A 13 terelőlemezek alkalmazhatók az la ábra szerint kialakított 2 fedél esetén is oly módon, hogy — a 2 fedél súlypontjában ágyazott ventillátor 8 lapátja alatt a másik 4 oldalban kialakított középső nyílást a 2 fedél széle környezetében körülvevő — további nyílások vannak a 2 fedél másik 4 oldalában kialakítva. Akkor is célszerű lehet ilyen további nyílások kialakítása, ha nem alkalmazunk 13 tartólemez(eke)t; akkor úgy rendezzük el azokat, hogy a középső nyílással örvényáramlási pályát alkossanak. Ennek azért van jelentősége, mert így a terelés olyan esetben is hatásos, ha csak a 2 fedél kialakítását befolyásoljuk, s azt meglevő — terelőlemez nélküli — alaphoz használják. Természetesen a további nyílások is lezárhatók zsírszűrőkkel. Az 1 d ábrán látható a főzőedény 1 alapjának és 2 fedelének olyan vonalvezetése, melynél az illeszkedő részek síkjai nem futnak egybe, hanem metszik egymást. Látható az is, hogy az la—le ábrákon mutatott 12 nyél helyett 14 fogantyúgomb van a 7 részhez csatlakozóan kialakítva. A 2a ábra szerinti edénynél a rácsszerű 11 tartóhoz kétoldalt csatlakozó 13 terelőlemezekben további Iá nyílás van kialakítva, mely az örvényáramlás útját meghatározza. A 2b ábrán látható, hogy ennél a kivitelnél az ételtartó szerkezet részét alkotó rácsos szerkezet (vagyis a H tartó) és az 1 alap fenéklapja között a ventillátor forgás5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
