176034. lajstromszámú szabadalom • Szimmetrikus bisz-karbamát vegyületeket tartalmazó inszekticid, akaricid és nematocid kompozóciók és eljárás a hatóanyagok előállítására
9 176034 10 fogyaszthatták; ennek ellenére a lárváknak további táplálékot nem adtunk. A vizsgálati idő elteltével megszámláltuk az elpusztult lárvákat (azokat a lárvákat tekintettük elpusztultnak, amelyek tűvel végzett érintés hatására sem mozogtak), és kiszámítottuk a pusztulási százalékot. Egy további kísérletsorozatban vizsgálati egyedekként a Chemical Specialities Manufacturing Association társaság előiratai szerint (Blue Book, McNair-Dorland Co., N. Y., 1954; 243., 244., 261. oldal) 26,7 ±7 C°-on, 50 ±5% relatív páratartalmú térben tenyésztett, 4—6 napos kifejlett házilegyeket (Musca domestica, L.) használtunk fel. A legyeket széndioxiddal elkábítottuk, és 25 mozdulatlan, elkábított legyet (hím és nőstény egyedeket) csomagolópapírral fedett, körülbelül 14 cm átmérőjű szabványos etetőketrecbe helyeztünk. A korábbiakban ismertetett módon készített szuszpenziót 10 súly%-os vizes cukoroldattal 500 milliomodrész hatóanyagtartalomig hígítottuk. 10 ml így kapott készítményt etetőtálkába töltöttünk; a tálkába előzetesen 2,8 cm élhosszú, négyzetalakú vatta-adszorbenst helyeztünk. A tálkát a ketrec közepére, a csomagolópapírra helyeztük, és ezután juttattuk a ketrecbe az elkábított legyeket. A ketreceket 26,7 + 2,7 C° hőmérsékletű, 50 ± 50/o relatív páratartalmú térbe helyeztük. 24 óra elteltével megszámláltuk az elpusztult legyeket (azokat a legyeket tekintettük elpusztultnak, amelyek tűvel végzett érintés hatására sem mozogtak), és kiszámítottuk a pusztulási százalékot. Egy következő kísérletsorozatban „Tendergreen” babnövényeken 80 ± 5% relatív páratartalmú térben tenyésztett, kifejlett és lárvaállpotú kétpettyes atkákat (Tetranychus urticae Koch) használtunk fel vizsgálati egyedekként. 7 cm átmérőjű agyagcserepekbe ültetett, 16,8—22,4 cm magas 2—2 babnövény primer leveleire törzstenyészetből származó, megfertőzött leveleket helyeztünk. A megfertőzött levelekről 24 óra alatt összesen 150—200 atkát vittünk át a friss növényekre. A 24 órás átviteli időszak lejártával a megfertőzött leveleket eltávolítottuk a friss növényekről. A korábban ismertetett módon előállított szuszpenzió vizes hígításával 500 milliomodrész hatóanyagtartalmú szuszpenziós kompozíciókat készítettünk. Minden egyes hatóanyag vizsgálatához egy cserepet használtunk fel. A cserépbe ültetett növényeket forgótálcára helyeztük, és DeVilbiss típusú permetezőpisztollyal (üzemi légnyomás; 2,8 atm.) 100—110 ml vizes szuszpenziót permeteztünk a növényekre. A permetezés 25 másodpercet vett igénybe. Ezzel a kezeléssel a növényeket lecsurgásig bepermeteztük. A kontroli-kísérletekben a megfertőzött növényekre 100—110 ml hatóanyagmentes (azaz csak vizet, acetont és emulgeálószert) tartalmazó permetlevet vittünk fel. A cserepeket ezután 6 napra egy 80 ±5% relatív páratartalmú kamrába helyeztük, majd megszámláltuk a mozgóképes atkákat. Élőnek tekintettük azokat az atkákat, amelyek tűvel végzett érintés hatására még mozogtak. Az észlelt eredményekből kiszámítottuk a pusztulási százalékot. Egy további kisérletsorozatban vizsgálati egyedekként üvegházi körülmények között uborkanövények gyökerein tenyésztett Meloidogyne incognita var. acritalárvákat használtunk fel. Ezek a lárvák mozgóképesek és fertőzőek. A megfertőzött növényeket elkülönítettük, a növények gyökereit igen finomra aprítottuk, és az így kapott inokulum kis részletét körülbelül 180 ml talajjal töltött cserépbe helyeztük. A cserepeket lefedtük, és 1 héten át szobahőmérsékleten tartottuk. Ez alatt az idő alatt a nematóda-peték felhasadtak, és a lárvák a talajba vándoroltak. Minden egyes kísérlethez 2—2 cserepet használtunk fel. A cserepekbe 10—10 ml hatóanyagtartalmú kompozíciót töltöttünk, majd a cserepeket befedtük, és a cserepek tartalmát golyós malomban 5 percig alaposan homogenizáltuk. A hatóanyagot tartalmazó kompozíciókat a korábban ismertetett módon állítottuk elő, úgy, hogy a hatóanyagot emulgeálószert tartalmazó acetonban oldottuk, majd az oldatot vízzel hígítottuk. Az első kísérletsorozatban minden egyes cserépbe 3,33 mg vizsgálandó hatóanyagot juttattunk. A lezárt cserepeket 48 órán át szobahőmérsékleten tartottuk, majd a cserepek tartalmát 8,4 cm átmérőjű cserepekbe osztottuk szét. Ezután a cserepekbe uborkát ültettünk, majd a cserepeket az uborkatermesztés szokásos körülményei között körülbelül 3 hétig üvegházban tartottuk. Ezután az uborkanövényeket kiemeltük, a gyökerekről eltávolítottuk a talajt, és vizuálisan értékeltük a gyökerek sérüléseit. A korábban felsorolt kísérletek eredményeit az 1. táblázatban ismertetjük. A tetvekkel, atkákkal, sereghajtó hernyóval, babbogárral és háziléggyel szemben kifejtett hatás erősségét A, B és C betűvel jellemezzük, ahol az egyes betűk jelentése a következő; A: kiváló kártevőirtó hatás B: részleges kártevőirtó hatás C: kártevőirtó hatás nem észlelhető. A némát ódaellenes hatás erősségét 1-től 5-ig terjedő számskálával jellemezzük, ahol az egyes számok jelentése a következő : 1 : súlyos (a kezeletlen növényekével azonos mértékű) károsodás, 2: mérsékelt károsodás, 3 : enyhe károsodás, 4: igen enyhe károsodás, 5: károsodás nem észlelhető (teljes védelem). Az „nv” jelölés jelentése: nem vizsgáltuk. Az (1) általános képletű vegyülctek egészséges, friss növényekre kifejtett litotoxikus hatását a következőképpen vizsgáltuk: A korábban ismertetett módon 2500 milliomodrész hatóanyagtartalmú permetleveket készítettünk, majd a növényeket az atkairtó hatás vizsgálatánál leírt módon bepermeteztük. Minden egyes növény leveleire körülbelül 100 ml permetlevet juttattunk. A kezelt növényeket és a kontroli-növényeket körülbelül 1 óráig száradni hagytuk, majd üvegházba helyeztük. 10 nap elteltével vizuálisan megvizsgáltuk a levelek károsodását. A károsodás mértékét 1-től 5-ig terjedő számokkal jellemeztük, ahol az 1-es érték észlel hetet len mértékű károsodást jelöl, a 2-es, 3-as és 4-es értékek egyre fokozódó súlyosságú károsodást jelölnek, míg az 5-ös érték azt jelenti, hogy a növény elpusztult. Néhány vegyület esetén ismert módon meghatároztuk az emlősökre kifejtett toxikus hatást is. A kísérleteket patkányokon végeztük; a hatóanyagokat orálisan juttattuk az állatok szervezetébe. Az eredményeket LDJ0 mg/testsúly kg egységekben fejeztük ki. Az utóbbi két kísérletsorozat eredményeit ugyancsak az 1. táblázatban ismertetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
