175964. lajstromszámú szabadalom • Gáztalanító berendezés víz, főként kútból kitermelt ivóvíz metántartalmának csökkentésére
5 175964 6 rán a 11b elosztóvezetéket és a 11a csőcsonkot is feltüntettük. Ez utóbbi függőleges geometriai középtengelyében húzódik a 12 porlasztófej 32 szára, amely a 1 lb cső felett 33 rögzítőszerwel van felerősítve. A 32 szár alsó végén 34 porlasztótest van, amely lefelé szélesedő forgási paraboloid alakú, és - felülnézeti vetületben sugárirányú - belülről kifelé szélesedő, a 32 szárat el nem érő, és a 34 porlasztótest kerületére kifutó hasítékokat tartalmaz. Ez a 34 porlasztótest — geometriailag forgástest — a 1 la csőcsonkban lefelé áramló vizet oldalirányú kitérésre kényszeríti, így a körbenfutó 37 résen kiáramló víz felülete jelentősen megnövekszik. További felületnövekedés pedig ezáltal következik be, hogy a 35 behasítások következtében a kialakuló emyőszerű vízfelület nem egyszerű forgásfelületű palást, hanem olyan tagolt, mintegy bordaszerű alakzatokat tartalmazó összetett idom, amelynek felülete lényegesen nagyobb annál, mint amit behasítások nélkül lehetne elérni. A vízernyő vízszintes síkokban felvett metszetében tehát a vízcseppek nem csupán koncentrikus körökön helyezkednek el, hanem — jó közelítéssel — a körkerület és a 35 hasítékok helyén V-áakú csipkézések jelentkeznek. Ez a speciális porlasztás az eddigieknél tökéletesebb, így az — ellenáramú levegő által is elősegített — anyagátadási folyamat nagyobb felületeken, és intenzívebben játszódhat le, mint más, hasonló célú szerkezetek alkalmazása esetén. A 32 szár — bizonyos határok között — fel-le mozgatható, és mozgástartományán belül tetszőleges helyzetben rögzíthető. Ezzel a 11a csőcsonk alsó pereme és a 34 porlasztótest külső palástfelülete közötti h távolság - vagyis a 37 rés által alkotott kontrakciós keresztmetszet — változtatható, a porlasztás mértéke és iránya szabályozható. A 32 száron 36 bordák vannak — a jelen kiviteli példánál négy borda -, amelyek lényegében a 11b csőcsonk belső hengeres felületéig terjednek. Szerepük egyrészt a 12 porlasztófej központosítása, másrészt a lefelé haladó víz áramlásának rendezése. A 12 porlasztófejek - amint az 1. és 9. ábrán jól látható — egymástól „b” osztástávolságra vannak, egy négyzetháló sarokpontjain. Az osztástávolság úgy van meghatározva, hogy a vízfelületek egymással összemessenek. így jönnek létre a másodlagos 0 ütköztetési helyek (másodlagos porlasztás). A 12 porlasztó fej „h” kontrakciós keresztmetszetének változtatásával (lásd a 7. ábrát is) különféle meredekségű vízfelület alakul ki, melynek következtében az O másodlagos ütköztetési helyek a szűkítés változtatásával más-más magasságra adódnak, de mindenképpen a porlasztótöltet feletti magasságban. A másodlagos porlasztás (ütköztetés) helyének változtatási lehetőséget - a kontrakciós keresztmetszet, vagyis a 37 rés szélességének változtatása révén — a 9. ábra jól érzékelteti, a jelentőségére a továbbiakban még visszatérünk. A 12 porlasztó fejek az 1 ház teljes keresztmetszetében elosztva vannak vízszintes síkban elrendezve. A 12 porlasztófejek alsó síkja alatt t távolságra van a felületnövelő 3 töltet felső síkja, ez a t távolság ugyancsak változtatható. Magát a 3 felületnövelő töltetet a 14 keretben (1. ábra) elhelyezett 15 porlasztótálcák alkotják, amelyek egymás alatt elhelyezkedő rétegekben úgy vannak elrendezve, hogy a szomszédos rétegek egyes 15 elemei egymáshoz képest fél osztásnyira (n/2) vízszintes irányban el vannak tolva, így horizontálisan és vertikálisan tagolt elrendezésről van szó. A porlasztó töltet geometriai jellemzői (az 1. ábra jelöléseivel) az alábbiak: Egy töltet-réteget tekintve a réteg keresztmetszetben T-alakú 15 tálcáinak szimmetria-tengelyei négyzethálót alkotnak, k Az elemek — vagyis szélességi-magassági viszonya: 1* 1 1--------között, az m szélességű légrésnek és a 15 5 7 tálcáknak a víz áramlási irányára merőleges k szélességének a viszonya: k 1 1 m 7 9 között van. A 15 tálcákat tartalmazó 14 keret a 16 rudakra van felfüggesztve, amelyek az a kettős nyílnak megfelelő irányban mozgathatók, és a 17 csavarok segítségével a mozgathatóság határain belül tetszőleges helyzetben rögzíthetők. Ez a szerkezeti megoldás teszi lehetővé a jelen kiviteli példa esetében a t távolság változtatását. Az 1 ház la belső terébe felül a csőcsonkszerű, lefelé szélesedő 18 kamra torkollik, amely a 4 motor-ventillátoregység 20 ventillátorát és azzal összekapcsolt 21 motorját tartalmazza, amely utóbbi a 19 tartólapon fekszik fel. A 2 vízelosztó szerkezet felett, és a 18 kamra betorkollása alatt a 22 cseppfogószerkezet helyezkedik el, ugyancsak az 1 ház teljes keresztmetszetében. A 22 cseppfogószerkezetet profilos 23 lemezek alkotják. A 18 kamra felett van a 25 tető, amely a már említett 5 gázkoncentráció-regisztráló készüléket tartja. A 25 tető és 1 ház között a 18 kamrának az 1 házból kinyúló részét körülvevő 24 háló helyezkedik el, a külső szennyeződés távoltartására. Az 5 készülék például metángáz-érzékelő szondát tartalmazhat. Az l.ábra szerinti gáztalanító berendezés a következőképpen működik: A gáztalanítandó vizet az A nyű irányából vezetjük a 11 csövön át a berendezésbe. A víz a 12 porlasztófejeken és a 15 porlasztótálcákon keresz: tül gravitációsan halad lefelé, végül a B nyíl irányában távozik a berendezésből. A 20 ventillátor a levegőt a víz haladásával ellenáramban, a C nyilakkal jelölt irányban szívja át a berendezésen, és a megnövelt felületű vízből kilépő gázokat magával ragadja. A vízben levő gázkoncentráció arányos a 18 kamra felső részén kilépő levegőben levő gáztartalommal, amelyet az 5 készülék regisztrál. A gáztartalom függvényében kerül sor a 6 csappantyúk állítása révén a berendezésen áthaladó levegő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
