175957. lajstromszámú szabadalom • Befogószerkezet középponti nyílással ellátott tárcsa főképpen hajlékony mágnestárcsa központosítására és forgatására

3 175957 4 ezután veszi fel névleges méretét a tágítószetkezet feszítésének hatására. Mindezen megoldások közös jellemzője, hogy a tárcsa középponti nyílásába behatoló, előnyösen csonkakúp formájú bevezető résszel és ennek foly­tatásaként kialakított hengeres vezető résszel ellá­tott tájolóelem, valamint a tárcsát a forgatótányér homlokfelületére szorítással rögzítő szorítóelem konstrukcionálisan közös egységet képeznek. Ilyen módon mind a pozicionálás mind a szorítás a forgatótányér irányában történő mozgás során jön létre, a tájolófelület és a szorítófelület pedig a működtetés során egymáshoz képest mozdulatlanok. Ezek a megoldások nem zárják ki az olyan hibás működést, amelynek során (például a tájoló­­-szorító elem ferde helyzetéből adódóan) a tárcsa megszorítása még a megfelelő központosított hely­zet elérését megelőzően bekövetkezik. Az ilyen befogás pedig a tárcsa forgásütését okozza, ami az információkiolvasási rendszer hibás működéséhez vezet. A találmány révén ezeket a hiányokat kívánjuk kiküszöbölni. A találmány révén azt a célt kívánjuk elérni, melynek segítségével egyértelműen különválaszthat­juk a központosítás és a tárcsaszorítás funkcióit, és kizárjuk a teljes központosítottság előtti megfogás lehetőségét. A találmány tehát befogószerkezet különösen hajlékony mágnestárcsa központosítására és forgatá­sára, amelyre az jellemző, hogy forgatótányérja, a tárcsát annak középponti nyílása szerint központo­sító tájolóeleme, a forgatótányérral szemközt elren­dezett tárcsaszorító mechanizmusa, valamint a be­fogószerkezet nyitását, illetőleg zárását végrehajtó működtető mechanizmusa van, amely utóbbiak a tárcsa két különböző oldalán vannak elrendezve, a közöttük kialakuló kapcsolat pedig (a szerkezet zárása és nyitása során) a tárcsanyíláson keresztül valósul meg. A tájolóelem — amely a műszaki gyakorlat­ból ismert és a tárcsa nyílásnál mintegy 1—3 mm­­-rel kisebb átmérővel kezdődő, majd a névleges tárcsanyílásméretig bővülő, kúpszerű bevezető felü­lettel van kiképezve — a forgatótányér homlokfelü­letének fészkében, a forgástengely mentén elmoz­­díthatóan van elrendezve. A működtető mechaniz­mus által a forgatótárcsa homlokfelülete fölé ki­emelt tájolóelem a tárcsanyíláson keresztülhatolva (és egyben a tárcsát a forgásközéppontba helyezve) kapcsolatba jut a forgatótányérral szemben elrende­zett szorítómechanizmussal, és azt működésbe hoz­za. A találmányt egy kiviteli példa kapcsán, a leírás­hoz mellékelt rajz segítségével részletesen is meg­magyarázzuk. Az ábra a találmány szerinti szerkezet példakép­­peni megoldásának félmetszeti képét mutatja, nyi­tott és zárt állapotban. Behelyezés után az 1 tárcsa a külső meghajtó energiaforrás által egyenletesen for^tott 2 főten­gelyre szilárdan rögzített 3 forgatótányér homlok­felületére fekszik fel, míg a tárcsanyílás a forgás­­tengelyhez képest bizonyos excentridtással (általá­ban max. 2 mm) helyezkedik el. A tárcsa befogása a működtető mechanizmus hatására történik, a 4 tájolóelemnek a forgástengely mentén történő el­mozdításával. A működtető mechanizmus (amely­nek a befogószerkezettel közvetlenül kapcsolatban levő elemeit az ábrán az 5 mozgató csapok képvi­selik) a 2 főtengelyen elcsúsztatható 4 tájolóelem­hez csatlakoztatott 6 perselyben elhelyezett 7 gör­dülőcsapágy közbeiktatásával csatlakozik a befogó­szerkezethez. A működtető mechanizmus által fel­felé mozgatva a 4 tájolóelem kiemelkedik a 3 forgatótányér homlokfelületéből, és táguló bevezető felületének segítségével a tárcsát forgástengelybe hozza. A tárcsanyíláson áthatolva a tárcsaszorító mechanizmusra gyakorolt erőhatásával előidézi a tárcsa befogását. Az ábrán bemutatott példaképpeni megoldásnál a tárcsabefogó mechanizmust a készüléktesthez rög­zített 8 álló tengely körül elforgatható koszorúszer­kezet képezi. A tárcsával közvetlen kapcsolatba kerülő 9 szorítókoszorú a 8 álló tengely körül forgatható 10 csőtengely külső hengerfelületén ten­gelyirányban elcsúsztatható. Ugyanezen hengerfelü­leten van elhelyezve a 4 tájolóelemmel kapcsolódó 11 ütközőelem. A 9 szorítókoszorút és a 11 ütközőelemet a 12 rugó a 8 álló tengely végeit határoló váll fel öletek­hez szorítja. A 11 ütközőelemet az ennek palásthornyába támaszkodó és a 10 csőtengely koronanyúlványai­ban elhelyezett 14 csuklócsapok körül elbillenthető 13 emelők kötik össze a 9 szorítókoszorúval. Nyitott állapotban a 9 szorítókoszorú és a 3 forgatótányér közötti munkarésbe a tárcsa szaba­don behelyezhető. Záráskor a 4 tájolóelem által elmozdított 11 ütközőelem a 13 emelőknek a 14 csuklócsapok körüli elbillentésével a 9 szorítóko­szorút lefelé mozdítja el. A tárcsa beszorítása a 9 szorítókoszorú felütközése után a 12 rugó további összenyomódása ellenében a 11 ütközőelem a mű­ködtető mechanizmus által meghatározott végálla­potáig tovább mozog, miközben a 13 emelők meg­felelően kialakított szakaszai rugalmasan deformá­lódnak. Ezáltal az is biztosítható, hogy a tárcsaszo­rító erőhatás a koszorúperem mentén közel egyen­letes elosztású lesz. A befogáson keresztül átadódó súrlódásos forga­­tónyomaték hatására a szorítószerkezet a 8 álló tengely körül forogni kezd. A befogószerkezet nyitása a tájolóelem mozgatá­sával érhető el. A 12 rugó erőhatására a 11 ütközőelem a tájolóelemet követve lefelé mozdul, a 13 emelők pedig tovább nem akadályozzák a 12 rugó erőhatására felemelkedő 9 szorítókoszorú mozgását. A szétnyíló munkarés lehetővé teszi a tárcsa szabad kivételét. Szabadalmi igénypontok: 1. Befogószerkezet középponti nyílással rendel­kező tárcsa, különösen hajlékony mágnestárcsa köz­­pontosítására és forgatására, melynek forgatótányér­ja (3), valamint a mágnestárcsát annak központi nyílása szerint központosító tájolóeleme (4), a for-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents