175948. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogént tartalmazó poliszacharidok nagyüzemi előállítására
3 175948 4 szacharidokat nem közvetlenül különítjük el a tenyészetből, hanem a tenyészetet 60—150 °C hőmérsékleten teljesen megszárítjuk, majd a megszárított anyagot vízzel és/vagy híg vizes lúgoldattal extraháljuk, és az így kapott extraktumból ultraszűréssel és/vagy fordított ozmózissal távolítjuk el az 5000-nél kisebb molekulasúlyú anyagokat. A találmány szerinti eljárás végrehajtásához a Basidiomycetes osztályba és a Coriolus nemzetségbe tartozó gombafajokat használhatunk fel. E gombafajok közül példaként a következőket említjük meg: Coriolus versicolor (Fr.) Quél, Coriolus consors (Berk.) Imaz., Coriolus hirsutus (Fr.) Quél, Coriolus pargamenus (Fr.) Pat., Coriolus pubescens (Fr.) Quél és Coriolus conchifer (Schw.) Pat. E gombafajok biológiai jellemzőit a következő szakkönyv részletesen ismerteti: Rokoya Imazeki és Tsuguo Hongo: „Coloured Illustration of Fungi of Japan” I. kötet (1974) és II. kötet (1975). A Basidiomycetes osztályba tartozó gombák közül a következő törzsek állnak rendelkezésre a Fermentation Research Institute of the Agency of Industrial Science and Technology intézet törzsgyűiíeményében: Coriolus versicolor (Fr.) Quél (letét száma: FERM-P-2414, letétbehelyezés napja: 1973. december 25.), Coriolus consors (Berk.) Imaz. (letét száma: FERM-P-988, letétbehelyezés napja: 1971. június 24.), Coriolus hirsutus (Fr.) Quél (letét száma: FERM-P-2711, letétbehelyezés napja: 1974. szeptember 6.) és Coriolus pargamenus (Fr.) Pat. (letét száma: FERM-P-2712, letétbehelyezés napja: 1974. szeptember 6.) A találmány szerint a megfelelő gombafajokat, például a fenti gombafajokat szubmerz tenyésztés nek vetjük alá. A „szubmerz tenyésztés” megjelö lésen olyan tenyésztési módszert értünk, amikor a tenyésztést levegőztetett és kevert folyékony közegben végezzük, és a micéliumok nem a folyékony közeg felszínén, hanem elsősorban a folyadékfázis mélyebben fekvő pontjain növekednek. A szubmerz tenyésztést rendszerint körülbelüL 0,1—2,0 liter levegő/liter közeg/perc sebességű levegőztetés és körülbelül 30-800 fordulat/perc sebességű keverés közben végezzük. A szubmerz tenyésztés során táptalajként a fenti mikroorganizmusok tenyésztésére szokásosan alkalmazott, természetes vagy mesterséges táptalajokat vagy ezek módosított változatait használhatjuk fel. Ilyen táptalajok alkalmazása esetén a kívánt pdiszacharidot körülbelül 3-10 napos tenyésztési idő elteltével megfelelően jó hozammal kapjuk. A vizes közegekben végzett szubmerz tenyésztés esetén a micéliumok — az álló tenyészetekkel ellentétben — nem képeznek összefüggő, nagyméretű tömböket a folyadékfázis felszínén, hanem a keverés során fellépő nyíró erő hatására viszonylag kisméretű szemcséket vagy rostokat alkotnak. Ebben az esetben a poliszacharid nemcsak a micéliumok belsejében képződik, hanem a folyékony táptalajba is átkerül. A találmány szerinti eljárás során a Basidiomycetes osztályba tartozó gombák szubmerz tenyésztésekor kapott tenyészetet a poliszacharidok elkülönítése előtt szárítjuk. A tenyészet szárítását rendszerint 60—l50°C-on végezzük. A szárításhoz tetszés szerinti szárító berendezést, például dobszárítót, elpárologtató szárítót vagy fümbepárlót alkalmazhatunk. A találmány szerinti szárítási művelet beiktatásának az az előnye, hogy a kapott szárított anyagból vizes oldószerrel teljes mértékben kivonhatjuk a kívánt poliszacharidot, és a vizes extraktum finomításával tiszta végtermékhez juthatunk. Megjegyezzük, hogy ha a szárítást 60 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten végezzük, nemcsak a szárítás sebessége csökken, hanem a fenti előnyök egy része is elvész. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az elkülönítendő poliszacharidok a szárítás hőmérsékletének növelésével bomlásra hajlamosak, így a szárítást célszerűen 150 °C-náI alacsonyabb hőmérsékleten kell végrehajtanunk. A találmány szerinti eljárás következő lépésében a szárított anyagot vizes oldószerrel extraháljuk. Az extrakdót a gyümölcsök vagy micéliumok extrahálásának szokásos módszereivel végezhetjük. A „vizes oldószer” megjelölésen a leírásban és az igénypontsorozatban vizet, vizes lúgoldatokat, vizes sóoldatokat (például nátriumklorid- vagy nátriumacetát-oldatot), víz és poláros szerves oldószerek (így metanol vagy etand) elegyeit vagy hasonló vizes közegeket értünk. Különösen jó hatásfokkal különíthetjük el a pdiszacharidokat, ha az extrakciót melegítés közben hajtjuk végre és extrakciós közegként vizet vagy híg vizes lúgoldatokat alkalmazunk. Nagyüzemi megvalósítás szempontjából kiemelkedően előnyös, ha az extrakciót a fenti körülmények között több szakaszban végezzük. A kapott extraktumot ezután finomítjuk, azaz az extraktumból eltávdítjuk az 5000-nél kisebb molekulasúlyú anyagokat. Ekkor a kívánt poliszacharid vizes oldatához jutunk. A finomítást ismert módszerekkel, például kisózással, dialízissel, ultraszűréssel, inverz ozmózissal, gélszűréssel vagy szerves oldószeres kicsapással végezhetjük. Különösen előnvös finomítási módszernek bizonyult az ultraszűrés és az inverz ozmózis. A kis molekulasúlyú (azaz 5000-nél kisebb molekulasúlyú) anyagok eltávolítása után kapott oldatot porlasztjuk vagy fagyasztva szárítjuk, és az így elkülönített szilárd anyagot gyógyászati készítményekké alakítjuk. A találmány szerinti eljárással kapott poliszacharid 2—8%, rendszerint 3—6% nitrogént tartalmazó májbama anyag. A terméknek nincs határozott dvadáspontja, hanem melegítés hatására fokozatosan megfeketedik és körülbelül 120°C-nál magasabb hőmérsékleten bomlik. A termék vízben ddható, alkoholban, piridinben, kloroformban, benzdban és hexánban azonban gyakorlatilag oldhatatlan. A tennék csaknem teljesen íztelen és szagtalan. A termékkel végzett színreakdók eredményeit az 1. táblázatban soroljuk fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
