175891. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kétágú sordott fonal előállítására
5 175891 6 A 14 vonalterelő lényegileg nem mozgatható a 6 fonóorsó irányában, de úgy van felszerelve, hogy a fonalkötegek fő haladási irányához képest oldalirányban elmozdulhat elegendő oldalirányú húzóerő hatására, ami az egyik fonalköteg elszakadása esetén a megmaradt fonal húzóerejéből adódóan lép fel. A berendezés normális üzeme esetén (lásd 2. ábrát) a 3, 3’ fonalkötegeket a fonaladagoló szerkezet elülső adagolóhengere vezeti be és a 14 fonalterelőn, a 7 és 8 hengerpáron, valamint a 4 fonalvezetőszemen át a 6 fonóorsóra juttatja. Ha a 7 és 8 henger forog, akkor ezen két henger összenyomódása a 7 henger kiesztergálatlan szakasza mentén a sodrat megállását okozza, amelynek az orsó és a 14 réseit fonalterelő között kell végbemennie. Ilyen módon a sodratok az összefogott pászmák mentén az Y pont felé való haladása periodikusan megáll, ami az egyes 3, 3’ fonalkötegekben ciklikusan változó sodratot hoz létre és azt eredményezi, hogy az így előállított fonal ciklikusan változó, azonos irányú sodratot tartalmaz. Az eljárással előállított fonalat a 12. ábrán mutatjuk be. Látható, hogy a sodrott stuktúrában ciklikusan ismétlődő A és B tartományok vannak, ahol a fonalban a sodrat megfelelően nagy, illetve kicsi. Azt is megfigyelhetjük, hogy a nagy sodratú A tartományok esetén az egyes fonalágakban levő sodrat ellentétes a kész fonal sodratának irányával, míg a kis sodratú B tartományok esetén az egyes fonalágak sodratának iránya megegyezik a kész fonal sodrási irányával. A 3. ábra részletesen bemutatja a berendezés működését abban az esetben, amikor az egyik - tegyük fel a 3’ jelű - fonalköteg elszakad. Az elszakadt fonalvéget - mint látható - a 20 szívócsatorna 21 szívónyílása elkapja, a másik, 3 jelű fonalköteg azonban tovább halad a 6 orsó irányában, mint hibás, egyágú fonal. Ekkor azonnal fellép egy pl. 7 g nagyságú oldalirányú erő az oldalirányban mozgatható 14 fonalterelőn, a fonal feszülése következtében. Ez az erő elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a fonalvezető elmozdulását, s így a 3 fonalköteg is elmozdulhat, éspedig a fonalág ilyen esetben előnyös haladási irányába. A 7 henger 11 kiesztergált része olyan széles, hogy a fonalköteg eközben keresztezi a horony élét és közelítőleg azt a helyzetet veszi fel, ami a 3. ábrán látható. A 3 fonalköteg ekkor határozatlanul becsípődik a 7 és 8 hengerek közé, ezáltal lényegében megállítja a további sodrást a fonalköteg mentén a húzógörgők irányában. A sodrat ezen becsípési hely, valamint az elülső 2 kiadóhengerek között megfogódik és gyorsan felbomlik, amint a fonalköteg tovább halad a 6 fonóorsóhoz. Dyen módon a fonalköteg kohéziója csökken afelé a pont felé, hogy a szálak elválnak és a fonalköteg elszakad, az így keletkezett fonalvéget pedig a 20 szívócsatoma elkapja. Azt találtuk, hogy ezen elszakadás viszonylag gyorsan megtörténik (különösen a 20 szívócsatoma alkalmazása esetén), mégpedig olyan kiterjedésben, hogy a fonal egyágú szakasza már rendszerint nem éri el a 6 fonóorsót. Érzékelnünk kell, hogy a 7 henger 11 kiesztergált részének tengelyirányú kiterjedését számos megfontolás alapján kell megválasztani. Elsősorban is meg kell határozni egy olyan távolságot a kiesz- 5 tergált rész mindkét oldalán, amely elegendő kicsi ahhoz, hogy észszerű határt szabjon a határozatlan becsípődésnek és még elegendő nagy ahhoz, hogy helyesen működjön az összesodort fonalágak természetes, rövid idejű ingadozása, vagy a berendezés 10 fonaladagolása miatt bekövetkezett pozícióváltozások esetén is. A 4—6. ábrákon a 10 szerkezeti egységet részletesebben mutatjuk be. A 13 fonalsodrat-megállító és fonalkiszakító elem tartalmaz egy 15 bölcsőt, 15 amely egymástól bizonyos távolságban elhelyezett alakos 16 és 17 lemezből áll. Ezen lemezpár az 5. ábrán látható módon a 18 rudakkal van összekötve. A 16 és 17 lemezek meghatározzák a központi, részben kör alakú 19 felfekvési felületet, 2o melynek segítségével a 8 henger úgy hordozza a bölcsőt, hogy a henger a siklócsapágy szerepét játssza amely körül a bölcső elfordítható, éspedig egy üzemi állapot (lásd 4. és 5. ábrát), valamint egy visszahúzott állapot között (lásd a 6. ábrán 25 pont-vonallal rajzolva). A 8 henger általában két szomszédos fonógéprész elmét képező közös bölcsőhöz tartozik és a forgás érdekében a kinyúló 22 tartókarokba van szerelve, amelyek magához a fonógéphez vannak 3Q rögzítve. Ezzel szemben a 7 henger minden fonóorsóhoz külön van hozzárendelve és oldhatóan támaszkodik a bölcsőre úgy, hogy tengelye az egymással átellenes 23 résekben helyezkedik el. A rések a 16 és 17 lemezek elülső végében vannak 35 kimunkálva. Feladatuk, hogy a 7 henger helyzetét beállítsák a 8 hengerrel való súrlódásos, meghajtó kapcsolat létrehozásához. A 7 hengernek a 15 bölcsőtől való gyors visszahúzása azért szükséges hogy biztosítsuk az új fonalvég befűzését a 7 4Q henger és a 15 bölcső között. A bölcső és a henger visszahúzott állapota a kész csévék levételekor szükséges, hogy a fonóorsó szabad útját biztosítsuk. A 16 és 17 lemez hátsó végét a bölcső üzemi 45 állapota esetén kapcsolatba hozzuk a rögzített, nem forgatható 24 tengellyel, amelyet szintén a 22 tartókarok hordoznak. A 7 és 8 hengerek, valamint a 24 tengely középvonalai közös síkban vannak elhelyezve, amely lényegében merőleges a fonalkote- 50 gek haladási irányára. A bölcső tengelyirányban rögzítve van a tengelyen, éspedig a 25 persely- mely a tengelyen pl. a 26 hernyócsavar útján rögzíthető - valamint a 18 rudak által hordozott ívelt 27 lemezek révén. A 25 persely hordoz továbbá egy 29 rudat, illetve kart, amelyre a felső vége közelében a fonalterelő részegység van felszerelve. Egy ilyen összekötő rúd alkalmazása lehetővé teszi, hogy az összetartó terelőt és a becsípő hengereket meg$0 felelően lehessen elhelyezni egymáshoz képest. Az előírt távolságok betartásáról, illetve beállításáról — ahol ez szükséges — gondoskodhatunk. A 12 összetartó fonalterelő részegység tartalmaz egy 30 tartót, amely meghatározza a 20 szívócsatoma helyzetét és hordozza a 32 függesztőcsapot (lásd 1. 3
