175878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-alapú önhordó fólia vagy társított anyagok előállítására
5 175878 6 el. Régóta fennáll az a törekvés, hogy ezeket az alacsony négyzetméter súlyú önhordó fóliákat szállítható alakban állítsák elő. Ezt a törekvést azonban nem sikerült iparilag elfogadható módon készített termékkel megvalósítani, mivel a vékony filmek erősítő réteg nélkül nehezen kezelhetők. A filmek megerősítésére számos kísérletet végeztek, amelynek során a filmeket hordozószövetekre vagy hordozó rostkötegekre felkasírozták. Ezáltal a filmek eredeti tulajdonságait rendszerint nem előnyös irányban megváltoztatták. Ezt a régóta fennálló problémát sikerült a találmány szerint azzal megoldani, hogy a habanyag-fóliából és filmből álló társított anyag jó kezelhetőségű, mimellett a társítás sem a hab, sem a film jó tulajdonságait nem befolyásolja hátrányosan. A találmány tehát nemionos, emulgeátormentes fenti tulajdonságú vizes poliuretán diszperzióból habverési technológiával előállított önhordó poliuretánhabfólia előállítására vonatkozik, amelynél a poliuretán diszperzió, a poliuretán szilárdanyagtartalomra számítva, még pótlólag 0,1-10 súly%, előnyösen 0,6—5,0 súly% sűrítőszert tartalmaz. A találmány szerint előállított társított anyag legalább a következő rétegekből áll: a) műanyagfólia, célszerűen homogén vagy mikropórusos poliuretán fólia vagy polivinilkloridfólia, b) habverési eljárással készült, 0,04-0,40 g/cm3 (DIN 53 420 szerint mért) fajsúlyú poliuretán diszperziós habanyag. A találmány oltalmi körébe tartozik a következő rétegekből álló társított anyag előállítása is: a) műanyagfólia, célszerűen homogén vagy mikropórusos poliuretán-fólia vagy polivinilkloridfólia, b) habverési eljárással készült, 0,04-0,40 g/cm3 sűrűségű (DIN 53 420 szerint mért) nemionos poliuretán diszperziós habanyag, c) rostanyagból készült szövött vagy hurkolt textilréteg, vagy kártolt fátyol (flisz). A találmány oltalmi körébe tartozik egy olyan 40 társított anyag előállítása is, amely legalább az alábbi rétegekből áll: a) habverési eljárással készült 0,04—0,40 g/cm3 fajsúlyú nemionos poliuretán diszperziós habanyag, b) rostanyagból készült szövött vagy hurkolt 45 textilréteg vagy kártolt fátyol (flisz). A találmány szerint alkalmazandó nemionos, poliuretán diszperzióknak finomeloszlásúnak hígan folyónak és nagy szilárdanyagtartalmúnak kell lenniük, mivel ellenkező esetben az alábbi problémák 50 lépnek fel: Ha a poliuretán diszperzióba levegőt visznek be, ^or bizonyos mértékben a levegőtartalmú sejtekből folyamatos fázis képződik, a diszperzióból képœtt sejtmembránban. Ha a poliuretán diszperzió 55 viszkozitása túl magas, akkor a levegőt már nem lehet kellő homogén mértékben bekeverni, ennek folytán a képződött hab nem egyenletes szerkezetU' A magas viszkozitás megnehezíti a diszperziónak a habverő berendezésbe való szállítását is. Ha 60 a diszpergált poliuretánrészecskék részecske eloszlá- 3a nem kellő finomságú, akkor a filmképzési tulajdonságuk is korlátozott, így a részecskék szárításánál, vagyis a víznek a sejtmembránból történő eltávolításánál, nem történik kellő elfolyósodás és a 65 sejtmembrán szétszakadozik. Sima szerkezetű hab helyett szakadós felülettel rendelkező hab képződik. Hasonló jelenség lép fel akkor is, ha a nemionos poliuretán diszperzió szilárdanyagtartalma túl 5 alacsony, ilyenkor levegő folyamatos bevitele esetén a képződő sejtmembrán anyagában hiány lép fel, mivel azonos mennyiségű poliuretánnak növekvő számú pórust kell növekvő átmérő mellett bevonni. A fellépő anyaghiány egy bizonyos ponton 10 ismét a sejtmembrán elszakadásához vezet. Ennek folytán csak korlátozott mennyiségű levegő keverhető be, amelynek eredménye, hogy a képződött hab csak kevéssé különböztethető meg a homogén fóliától vagypedig szakadozott felületű hab képző- 15 dik. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható nemionos, emulgeátormentes poliuretán diszperziók előállítását például a 2 141 807 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat szerint 20 az alábbi módon végezzük: 1 mól trifunkciós poliéterpoliolt 3 mól diizocianáttal reagáltatunk. A képződő izocianát-csoportot tartalmazó adduktumot a) monofunkciós rövidszénláncú alkoholból és 25 b) monofunkciós alkoholból vagy monokarbonsavból és etilénoxidból készült (körülbelül 600 molekulasúlyú) reakciótermékből álló keverékkel úgy akként reagáltatjuk, hogy olyan előpolimer képződik, amely mintegy 3000 molekulasúlyú egységre 1 mól monofunkciós polietilénoxiadduktumot tartalmaz. Ezt az előpolimert, mechanikus diszpergáló-berendezés segítségével vizes közegben latex-szé emulgeáljuk, amelyet vízzel vagy más, poliuretán-kémiából ismert lánchosszabbítószerrel történő reakciónak vetünk alá. A latexeket olyan kis mennyiségű vízzel állítjuk elő, hogy a szilárdanyagtartalom 45 súly%, előnyösen 50 súly% felett legyen. A 2 314 513 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat szerint a találmány szerinti eljárásban alkalmazható, önmagától diszpergálódó nemionos poliuretán diszperziók úgy állíthatók elő, hogy lineáris poliuretánokba allofanátvagy biuret-csoportokon keresztül oldallánc helyzetben levő polietilénoxid-egységeket építünk be. A vízben önmagától diszpergálódó poliuretánok előállítása a poliuretán-kémia önmagában ismert módszerei szerint úgy történhet, hogy izocianát-poliaddíciós reakcióra alkalmas, difunkciós, véghelyzetű, izocianát-csoportokkal szemben reakcióképes csoportokat tartalmazó 500-6000, előnyösen 600-3000 molekulasúlyú szerves vegyületeket, szerves diizocianátokkal és adott esetben a poliuretán-kémiában ismert 500 mólsúly alatti bifunkciós lánchosszabbítószerekkel reagáltatunk. Lényeges az, hogy ennél a reakciónál valamely 1 általános képletű szerves diizocianátot is alkalmazzunk, ahol az egyes szubsztituensek jelentése a következő: R olyan szerves csoport, amely 112—1000 molekulasúlytartományba eső szerves diizocianátból az izodanát-csoportok eltávolítása után visszamarad, R’ 1-12 szénatomos egyértékű szénhidrogéngyök, 3
