175846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-hidroxi-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-1,1-dioxidok előállítására

3 175846 nyösen még katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsa­­vat is hozzáadunk, és az aromás amint feleslegben alkal­mazzuk. Ebben az esetben is a termék gyakran közvetle­nül a reakciókeverékből kristályosodik ki; azonban az oldószer ledesztillálásával minden esetben kiválik; de vízzel elegyíthető oldószereket használva, víz hozzáadá­sával is leválaszthatjuk a terméket. b) Azokat az I általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében R, metil- vagy etilcsoportot jelent, és R2 és Y a fent megadott jelentésűek — úgy is előállíthatjuk, hogy egy IV általános képletű 4-hidroxi-2H-l,2-benzoti­­azin-3-karboxamid-l,l-dioxidot — ebben a képletben R2 és Y a fenti jelentésűek —egy V általános képletű al­­kilhalogeniddel — ebben a képletben Hal halogénato­mot és Rn metil- vagy etilcsoportot jelent — bázis jelen­létében reagálta tunk. Ha vizes közegben vagy alkoholban, például metanol­ban, etanolban, n-propanolban, izo-propanolban vagy az említett oldószerek elegyében dolgozunk, akkor bá­zisként alkáli- vagy alkáliföldfém-hidroxidokat, például nátrium-, kálium- vagy bárium-hidroxidot vagy alkáli­vagy alkáliföldfém-karbonátokat, például nátriumkar­bonátot vagy káliumkarbonátot, valamint alkáli- vagy alkáliföldfém-alkoholátokat, például nátriummetilátot, káliummetilátot, kálium-terc-butilátot vagy tercier amint, például trietilamint alkalmazhatunk. Az alkilhalogenidet, előnyösen alkilbromidot vagy al­­kiljodidot célszerűen alkoholos oldatban közvetlenül a többi reagenst tartalmazó reakciókeverékhez adjuk, amikor is metilbromid esetén zárt készülékben kell dol­goznunk. További oldószerekként dimetilformamid, di­­metilacetamid, dimetilszulfoxid, hexametil-foszforsav­­-triamid is használható. Ha bázisként alkáli- vagy alkáliföldfém-karbonátot használunk, akkor oldószerként alifás ketonok, például aceton is számításba vehető. Ha a reakciót aprotikus szerves oldószerben, például benzolban vagy más aromás szénhidrogénben, tetra­­hidrofuránban vagy más, nyílt szénláncú vagy ciklusos éterben hajtjuk végre, akkor bázisként alkálífémhidride­­ket vagy alkáliföldfémhidrideket, például nátriumhidri­­det alkalmazhatunk. Ilyenkor azonban az alkilhalogeni­det csak akkor adjuk hozzá a reakciókeverékhez, ami­kor az alkálifémhidrid, illetve az alkáliföldfémhidrid a IV általános képletű kiindulási vegyülettel már teljesen reagált. A reakció hőmérséklete 0 és 80 °C között lehet. Az előzőekben ismertetett mindkét eljárás végrehaj­tása előtt némely esetben ajánlatos a II vagy IV általá­nos képletű vegyületekben levő 4-hidroxilcsoportot vé­dőcsoporttal védeni; ilyenkor az átalakulás befejeződé­se után ezt a védőcsoportot újra eltávolítjuk. így például előnyös a 4-hidroxilcsoportok éterezése, ezeket a hidro­­xilcsoportokat ismert módon a megfelelő alkoxi- vagy fenilalkoxicsoportokká, például 1—8 szénatomos alko­­xicsoportokká vagy összesen 7—10 szénatomot tartal­mazó fenilalkoxicsoportokká alakítjuk át, és a reakció után ezeket a védőcsoportokat például ásványi savban, így hidrogénbromidban 100 °C-ig terjedő hőmérsékleten való melegítéssel lehasítjuk ; vagy bórtrihalogenidet, pél­dául bóríribromidot iners oldószerben, például klóro­zott szénhidrogénben hozzáadva —80 és +80 °C kö­zötti hőmérsékleten távolít]uk el a védőcsoportokat. Az I általános képletű vegyületeket kívánt esetben is­mert módszerekkel szervetlen vagy szerves bázisokkal fiziológiailag elviselhető sókká alakíthatjuk. Bázisok­ként például alkálifémalkoholátokat, alkálifémhidroxi­­dokat, alkáliföldfémhidroxidokat, trialkilammónium­­hidroxidokat, alkilaminokat, előnyösen aminopolial­­koholokat, különösen N-metil-D-glukamint használha- 5 tunk. Azok a kiindulási vegyületekként szolgáló II általános képletű észterek, amelyek képletében X alkoxi-, fenil­­alkoxi-, vagy fenoxiesoportot jelent, ismert vegyületek, és például az 1 943 265 számú német szövetségi köztársa- 10 sági nyilvánosságrahozatali iratban ismertetett módszer­rel állíthatók elő (lásd még a 3 591 584 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást); e szerint pél­dául az ismert 3-oxo-l,2-benzizotiazol-2(3H)-ecetsav­­észter-l,l-dioxidból (Chem. Bér. 30, 1267 [1897]) indu- 15 lünk ki, és szerves poláris oldószerben, például dimetil­­szulfoxidban vagy dimetilformamidban reagáltatva, al­­kálifémalkoholátot, például nátriumetanolátot adunk hozzá. Ezáltal átrendeződési reakció következik be, és megsavanyítás után a megfelelő II általános képletű ész- 20 ter keletkezik — ennek képletében R, hidrogénatomot jelent —. Ha ennek az észternek a 2-helyzetében az Rj jelentésű, egyéb, említett csoportokat be akarjuk vezet­ni, akkor ezt legelőnyösebben egy alkilhalogenid, cél­szerűen alkiljodid segítségével hajthatjuk végre; azalki- 25 lezés bázis jelenlétében megy végbe. Azok a II általános képletű kiindulási vegyületek, amelyek képletében X aminocsoportot vagy szubszti­­tuált aminocsoportot jelent, az irodalomból ismertek; és például az 1 943 265 számú német szövetségi köztársa- 30 sági nyilvánosságrahozatali iratban ismertetett módszer szerint (lásd még a 3 591 584 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást) a II általános képletű 4-hidroxi-2H-l,2-benzotiazin-3-karbonsavészter-l,l-di­­oxidból állíthatók elő úgy, hogy ezt egy NH2-R4 általá- 35 nos képletű aminnal — ebben a képletben R4 hidrogén­­atomot, 1—8 szénatomos alkilcsoportot, 3—10 szén­atomos cikloalkilcsoportot, összesen 7—10 szénatomot tartalmazó fenilalkilcsoportot vagy fenilcsoportot jelent — iners oldószerben, például dimetilszulfoxidban vagy 40 terc-butanolban 20 és 200 °C közötti hőmérsékleten reá­­gáltatjuk. Azokat a II általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X halogénatomot jelent, például úgy állít­hatjuk elő, hogy egy megfelelő 4-hidroxi- vagy 4-alkoxi- 45 -2H-l,2-benzotiazin-3-karbonsav-l,l-dioxidot oldószer­ben, például benzolban vagy dimetilaformamidban a reakciókeverék forráspontjáig terjedhető hőmérsékleten tionilkloriddal reagáltatunk. A III általános képletű vegyületek az irodalomból 50 szintén ismertek [Erlenmeyer, H. ; Herzfeld, Z. ; és Prijs. B„ Helv. Chim. Acta 38, 1291 (1955)]; [Kulkarni, D. K.; és Shirsat, M. V., J. Sei. és Ind. Research (India), 188, 411 (1959)]; [C. A. 54, 14230 d (I960)]. A IV általános képletű kiindulási vegyületeket például 55 olyan II általános képletű 4-hidroxi-2H-l,2-benzotiazin­-3-karbonsavészter-l,l-dioxidbóI állíthatjuk elő, amely­nek képletében R, hidrogénatomot jelent, úgy hogy e8>' III általános képletű aromás aminnal alkalmas szerves iners oldószerben 20 és 180 °C közötti hőmérsékleten 60 reagáltatunk. Amint az előzőekben említettük, az I általános kép­letű 4-hidroxi-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxamid-l,l'd|' oxidoknak és szervetlen vagy szerves bázisokkal alkotott fiziológiailag elviselhető sóiknak értékes farmakológia1 65 tulajdonságaik vannak. Ezek a vegyületek erős gyuUa-2

Next

/
Thumbnails
Contents