175823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzésre kész pőréknek állati bőrökből és a bundákból való előállítására
5 175823 6 felhasználandó mennyiség mértékéül a két proteinázféleség enzimatikus hatásossága szolgál. Az elmondottak akkor is érvényesek, ha a gomba-proteinázt teljesen vagy részben tripszinnel, papainnal vagy/és baktérium-proteázzal helyettesítjük, melynek hatásoptimuma pH 6—9 közé esik. Ismeretes, hogy a fehérjebontó enzimek aktivitása különböző módszerekkel határozható meg. A legismertebb módszer az Anson-hemoglobin-módszer [M. L. Anson J. Gen. Physiol 22, 79. (1939)] és a kazein hidrolitikus lebomlását értékelő Löhlein—Vollhardt-módszer. [Gerbereichem. Taschenbuch, Dresden—Leipzig, (1955).] Az első esetben 1 proteinázegység azt az enzimmennyiséget jelenti, amely a hemoglobint a megadott standard körülmények között olyan kezdősebességgel bontja le, hogy a percenként felszabaduló, triklór-ecetsavval ki nem csapható lebomlási termék színintenzitása megegyezik 1 milliekvivalens tirozinnak fenolreagenssel adott színintenzitásával. Egy Löhlein— Vollhardt-egység alatt az az enzimmennyiség értendő, amely a módszerre megállapított kísérleti körülmények között 1,725 mg kazeint emészt meg. Mindkét módszer alkalmas a találmány szerint használandó gomba- és baktérium-proteináz aktivitásának meghatározására. Eddig nem sikerült kielégítő magyarázatot találni arra az egyértelmű szinergetikus hatásra, amely a két proteináz-fajta használatánál — összehasonlítva az egyenkénti alkalmazással — elérhető. Mégis ismételten hangsúlyozni kell, hogy a „vizes műhely” eljárásának egy munkafolyamatban való végrehajtása sem a leírt gomba-proteinázok, sem pedig az említett baktérium-proteinázok alkalmazásával egyedül nem érhető el, éspedig akkor sem, ha ezeket a proteinázokat a korábbi eljárások aktivátorával vagy aktivátorkeverékével együtt használjuk. Megjegyzendő, hogy ezek a széles körű kísérletek, melyek cserzésre kész pőréknek áztatott vagy nem áztatott szőrmékből, különösen az alkaláz kereskedelmi néven ismert és pH =»9 hatásoptimumú proteináz behatására történő előállítására vonatkoznak, nem vezettek kielégítő eredményre, mivel ilyen módon sértetlen barkájú pőrék nem állíthatók elő. I. R. Yates „Studies on dépilation” című, az lULCS-kongresszuson 1971-ben Prágában megtartott előadására hivatkozva Larsson leírja (Das Leder, 46. oldal, 1972. március), hogy a szőrtelenítés novoenzimmel elégtelen és az ilyen módon szőrtelenített irhából előállított bőr nagyon laza és lágy, és kifejezetten károsodott barkaréteget mutat. A novoenzim proteináz, mely a többször említett 18 00 508 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat szerint állítható elő. Az idézett közlemény kimutatja, hogy a bőröknek olyan proteinázzal való kezelése, melynek hatásoptimuma pH 9 fölött van, egyedül még kifogástalan szőrtelenítést sem tesz lehetővé. Bár a találmány szerinti eljárás előnye elsősorban abban áll, hogy a cserzésre kész pőrékké feldolgozandó bőrök és szőrmék kezdése egy munkamenetben, vagyis egy hordóban, illetve keverőben következik be, célszerű lehet a két proteináz egyikét vagy mindkettőt, valamint az aktivátort vagy/és a lúgosítószert a folyamat közben utántölteni. Az ilyen intézkedések ismét a kezelendő bundák fajtájától függnek és célszerűségüket a szakember könnyen felismeri. A találmány szerinti eljárás előnyei az eddig ismert eljárásokkal szemben a következők: a kezelési idő lényegesen rövidebb, mint az egyes folyamatok egymást követő végrehajtásánál. Sózott marhanyersbőr mindkét felének kezelése szokásos eljárással és a találmány szerinti eljárással a következő időket igényli : a) szokásos: enzimatikus áztatás 4—5 óra, enzimatikus szőrlazítás 16—18 óra, majd mechanikus szőrtelenítés, bőrfeltárás és alkalikus duzzasztás 16—18 óra, majd mechanikus húsolás, enzimatikus pácolás és öblítés 1—2 óra. A hét munkafolyamat tartama 48 óra. Vízszükséglet: 900%, a kezelt bőr súlyára vonatkoztatva. b) a találmány szerint : bőr mosása 1 óra, enzimatikus szőrlazítás 16—18 óra, majd mechanikus húsolás. A három munkafolyamat ideje: körülbelül 20 óra. Vízszükséglet: 400%. A szőrlazítás olyan tökéletes, hogy az eddigi enzimatikus eljárásoknál szükséges mechanikus szőrtelenítés feleslegessé válik. Emellett nem következik be a szőr pusztulása, a szőrök a hordó, illetve a keverő kiürítésekor szitán felfoghatók és a szennyvíztől elválaszthatók, úgyhogy a szennyvíz biológiai feldolgozásánál az oxigénszükséglet jelentős csökkenése érhető el. A találmány szerinti eljárás végrehajtásakor keletkező szennyvíz — eltekintve attól a kis szulfidmennyiségtől, amely az enzimatikus lebontásnál a cisztin diszulfid-hídjainak hasítása által a szőrlazítás folyamán képződik —• szúlfidmentes, mivel úgy a .pépes formájú kéntartalmú anyagok felkenése, mint a nátrium-szulfidos meszezés mellőzhető. A kapott pőrék szőrtelenek és teljesen „piszok’’-mentesek, úgyhogy a cserzés, festés és zsírozás rákövetkező műveletei kifogástalanul végrehajthatók és kiváló minőségű bőrt eredményeznek. A következő példák megvilágítják a találmány szerinti eljárást, anélkül, hogy a találmány oltalmi köre ezekre a kiviteli alakokra korlátozódnék. A találmány oltalmi köre kifejezetten magában foglalja azoknak a cserzésre kész pőréknek az előállítását is, melyeket közvetlenül az állat levágása után kapott bőrből, azaz előzetes konzerválás nélkül dolgoznak fel. A szakemberek előtt világos, hogy szárított bőrök feldolgozásánál a találmány szerint összeállított fürdő hosszabb behatására van szükség, mint a csupán sóval tartósított bőrök és bundák kezelésénél. Mint azt a 9. és 11. példában részletesen leírjuk, a találmány szerinti eljárás úgy is megvalósítható, hogy a minden esetben alkalmazott alkalikus baktérium-proteináz mellett a még egyéb, a találmány szerint egyidejűleg alkalmazható fehérjebontó enzimet oldunk fel a kezelő fürdőben; a 9. példában neutrális baktérium-proteinázt tripszinnel együtt és a 11. példa szerint papaint tripszinnel együtt használunk, mindig az alkalikus baktérium-proteinázon kívül. Az alkalmazott gomba-proteinázok, baktérium-proteinázok és tripszin aktivitását Löhlein—Vollhardt-egységekben (LVE) mérjük, míg a 10., 11. és 12. példában az együtt használt papain aktivitását Anson-hemoglobin-módszerrel határoztuk meg és a mért aktivitásokat Anson-hemoglobinegységekben (AHE) adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
