175817. lajstromszámú szabadalom • Biztosító szerkezet talajfelszín alatti üregek hatástalanítására valamint zsaluzat és eljárás a biztosítószerkezet előállítására
3 175817 4 költséges, nagy anyagveszteséggel jár, sajátságos gépi berendezéseket és különös szakértelmet igényel. Hátrány az is, hogy meghatározott méretek betartása ezzel a módszerrel szinte lehetetlen. A lőtt betonok sajátossága, hogy a föllőtt utószilárduló anyag kis vízcement tényezőjű, és ezért a szilárduláshoz szükséges vízmennyiség nincs jelen, mert az üreg háttéranyaga víz utánpótlást nem szolgáltat. Az utókezelés ennél a módszernél nagy nehézségbe ütközik. Kedvezőtlen továbbá, hogy a föllőtt biztosító szerkezet alakja nem függetleníthető a hatástalanítandó üregszelvény eredeti alakjától. Ismeretes az ún. „tömlőzsaluzatos” biztosítási módszer is, melynél az utószilárduló anyag zsaluzatát vízzel töltött tömlő képezi. A kizsaluzás a beton megkötése után a zsaluzó tömlő leengedésével és eltávolításával történik. Az alapgondolat figyelemreméltó, nem előnyös azonban, hogy a különböző üregméretekhez más és más alakú és méretű tömlőkre van szükség. Ez a technológia is nagy gépi felszereltséget kíván, vízigényes és ezért költséges, valamint nagyon sérülékeny a tömlő anyaga. A találmány célja olyan biztosító szerkezet és annak megvalósítására szolgáló olyan zsaluzat és eljárás kifejlesztése, amely az ismert megoldások műszaki hátrányait kiküszöböli, egyszerűen, gyorsan és gazdaságosan megvalósítható, amellett pedig minimális gépesítettséget kíván. Feladata a találmánynak az is, hogy biztosító szerkezettel régebben már megerősített üregek esetében a meglevő, de nem kellő teherbíró képességű biztosító szerkezetet annak meghagyása mellett meg lehessen erősíteni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a meglevő és adott esetben korábban beépített biztosító szerkezettel már rendelkező üregek hatástalanítására, illetve megerősítésére olyan biztosító szerkezetet célszerű használni, amely az üreg geometriai adottságaihoz alkalmazkodóan részekből összetehető zsaluzattal állítható elő, az új biztosító szerkezet pedig elsősorban a terhekhez igazodó statikai felépítésű. A különböző statikai felépítésű és utószilárduló anyagból létrehozható biztosító szerkezetek alkalmasak ugyanis arra, hogy bármilyen üregmérethez, talaj-, illetve kőzet-környezethez, valamint terhelési adottsághoz alkalmazkodni tudjanak. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti biztosító szerkezet talajfelszín alatti üregek hatástalanítására és ezáltal káros talaj-, illetve kőzetmozgások megelőzésére és/vagy meglevő biztosító szerkezetek megerősítésére oly módon van kialakítva, hogy az üreg természetes határoló felületét közvetlenül megtámasztó vagy a már meglevő biztosító szerkezetet az üregtér felől gyámolító, legalább részben íves vagy poligonális alakú befogott, csuklós vagy zárt keret, amely az üregtérbe elemenként bejuttatott és ott összeszerelt célszerűen fémszerkezetű zsaluzat, valamint az üreg természetes határoló felülete vagy a meglevő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felülete közé előnyösen túlnyomással bevezetett utószilárduló anyag, célszerűen betonkeverék segítségével előállított beton vagy vasbeton teherhordó tartóként van kialakítva. A találmány szerinti biztosító szerkezet előállítására szolgáló zsaluzó szerkezet — amely a készítendő betonszerkezet betonterét határoló táblaelemeket, a táblaelemek egymáshoz való illesztésére szolgáló kötőelemeket és adott esetben az összeállított zsaluzat térbeli helyzetét rögzítő kapcsoló szerveket tartalmaz — oly módon van kialakítva, hogy a táblaelemeket célszerűen fémből készült sík táblákból és íves táblákból álló variábilis, csereszabatos elemkészlet alkotja, a sík táblák és/vagy az íves táblák közül egy vagy több pedig az üreg természetes határoló felületével vagy a megerősítendő meglevő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felületével affin alakú nyitott vagy zárt héjszerkezetű térzsaluzattá van összeállítva. A találmány szerinti biztosító szerkezet előállítására szolgáló zsaluzat további ismérve lehet, hogy mind a sík táblák, mind pedig az íves táblák széleik mentén a szomszédos sík táblával vagy íves táblával való összeszerelésre alkalmas kapcsoló idommal vannak ellátva- A kapcsoló idomok a sík táblák és az íves táblák zsaluzó felületeihez képest keresztirányban kiálló részekkel rendelkeznek, pl. szögprofilból vannak kialakítva, a szomszédos táblák pedig a kiálló részek, pl. elálló szögprofil-szárak mentén oldható mechanikus kötőelemekkel, pl. csavarokkal, tüskékkel, bilincsekkel stb. vannak összeerősítve. Az elemkészletet alkotó tábláknak a zsaluzó felületükhöz képest keresztirányú méretük célszerűen állandó, míg a sík táblák csupán a zsaluzó felületük mentén mért szélességi méretükben, az íves táblák pedig a zsaluzó felületük mentén mért ívhosszukban és/vagy görbületi sugarukban különböznek egymástól. Az üregtér szemközti határoló felületei mentén elhelyezett sík táblák és/vagy íves táblák egymással távtartó és/vagy kitámasztó és/vagy merevítő elemek pl. rudazat segítségével vannak összekapcsolva. Az üregtér határoló felülete vagy a meglevő megerősítendő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felülete, valamint a zsalutáblák közötti betontér a teherhordó tartók szakaszokban való elkészíthetősége érdekében elrekesztő elemek segítségével részekre vannak fölosztva. A zsaluzó táblákból álló elemkészlethez a teherhordó tartót szolgáltató utószilárduló keveréknek, előnyösen betonkeveréknek a betontérbe való juttatására alkalmas bentmaradó vagy visszanyerhető csővezeték tartozik. A találmány szerinti biztosító szerkezet megvalósítására irányuló eljárás azon alapul, hogy a talajfelszín alatti üregtérben sík táblákból és/vagy íves táblákból az üreg határoló falával vagy a meglevő biztosító szerkezetnek az üregtér felé néző felületével affin alakú nyitott vagy zárt héjszerkezetű térzsaluzatot állítunk össze, a térzsaluzat és az üreg határoló fala közötti vagy a térzsaluzat és a meglevő biztosító szerkezet közötti teret utószilárduló anyaggal, célszerűen betonnal kitöltjük, az így kialakított betontérbe a nyers betonkeveréket előnyösen csővezetéken át nyomás alatt juttatjuk el, a kötési idő elteltével pedig a héjszerkezetű térzsaluzatot ismét szétszereljük, és részekre bontva az üregtérből eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a betonnak az üregtérbe juttatását szolgáló csővezetéket az üregtér megközelítési útján helyezzük el, vagy a talajfelszínről kinyitott lyukon keresztül vezetjük a betontérbe. A betontérbe adott esetben a létesítendő biztosító szerkezet teherbírását növelő erősítő betéteket, pl. hálóként kialakított vasalást helyezünk. Szükség esetén a betontérbe hosszirányú elrekesztő elemeket és/vagy keresztirányú elrekesztő elemeket helyezünk, és a betonozást szakaszokban hajtjuk végre. A héjszerkezetű térzsaluzatot alkotó sík tábláknak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
