175795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újszülött borjak ellenállóképességének fokozására
5 175795 6 sérletek közül egy néhánynak az ismertetésével világítjuk meg közelebbről. 1. példa A föcstej első fogyasztása előtt 5 db borjúból vettünk a borjak testsúlyától függően 450—600 ml vért. Ellenőrzésként 3 db olyan további borjút is vizsgálat tárgyává tettünk, amelyekből az első föcstejitatása előtt nem vettünk vért. A két csoport élettani paramétereit a föcstej első fogyasztása előtt, valamint egy napos és egy hetes korukban vetettük egybe. Hasonlóképpen bevontunk a vizsgálatba további 15 nem véreztetett borjút is, és ezek élettani paramétereit egy hetes korban összehasonlítottuk az 5 véreztetett és a 3 nem véreztetett borjúéival. Meg lehetett állapítani, hogy az 5 véreztetett és a 3 nem véreztetett borjú hematológiai adatai között a születés után 24 órával nem volt lényeges különbség. Hasonlóképpen a szérum-fehérje koncentráció változások is azonosnak mutatkoztak, nem csupán egy nappal, hanem egy héttel a születés után is. Ezzel szemben a transzferin koncentrációja az 5 véreztetett állatnál magasabbnak bizonyult, mint a 3 nem véreztetettnél. Ez azért jelentős, mivel a szérum összfehérje koncentrációjában nincs különbség, tehát megállapítható, hogy a transzferrin összfehérjére vonatkoztatott %-os növekedése a transzferrin abszolút mennyiségének növekedését tükrözi. Megvizsgáltuk a pajzsmirigy hormonok (thyroxin és trijódthyronin) szérumkoncentrációjának változásait is egy órával, 24 órával és egy héttel a születés után végzett kísérletek alapján. Meg lehetett állapítani, hogy a véreztetett állatoknál a thyroxin és a trijódthyronin szérumkoncentrációja ugyanúgy követi a születést követő időszakban a fiziológiás változásokat, mint a nem véreztetett állatoknál. Más szóval a véreztetés az anyagcsere hormonok szintézisét károsan nem befolyásolja. Az első példában ismertetett kísérlet egyértelműen alátámasztotta, hogy a véreztetésnek nincs károsító hatása. A kísérleti állatokon a továbbiakban a betegségek elleni védettségért elsősorban „felelős” immúnglobulinok felszívódását, valamint a testsúly gyarapodását figyeltük meg. 2. példa Ebben az esetben 24 borjút választottunk ki, amelyektől a megszületésük után, de még az első föcstej elfogyasztása előtt 500—700 ml vért vettünk. Kontroliképpen további 12 borjút vontunk be a kísérletbe. Ennek során a haematokrit értéket, a haemoglobin, a transzferrin és az összfehérje koncentrációját vizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy a haemoglobin koncentráció és a haematokrit érték a véreztetett 24 borjúnál minimális mértékben alatta maradt a nem véreztetett 12 kontroll állatnál tapasztalt értékeknek. Ezzel szemben amikor az összehasonlítást megismételtük az állatok két hetes és három hetes életkorában, mindkét esetben azonos értékeket mértünk. Ami a szérum transzferrin koncentrációt illeti, a véreztetett állatoknál az első napon ez is alacsonyabbnak bizonyult, míg egy hetes életkorban a különbség már eltűnt. Az a tény, hogy az első példában a véreztetett állatoknál mutatkozott kezdetben a nagyobb transzferrin koncentráció, míg ezesetben az kisebbnek bizonyult, nem jelent ellentmondást. Egyszerűen azzal magyarázható, hogy a 2. példa esetében az egyes állatoktól nagyobb mennyiségű vért vettünk. Figyelemre méltó volt az a megfigyelés, hogy a szérum immunglobulin koncentrációja a véreztetett 24 borjúnál mind az első napon, mind a vizsgálat két hete folyamán egyértelműen és következetesen meghaladta a kontroll' csoportot. Ez megnyugtatóan bizonyította, hogy a véreztetett borjak több föcstejet isznak és/vagy a megivott föcstejből jobban tudják az immúnglobulinokat fölszívni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a véreztetett csoport egyedeinek ellenállóképessége fokozódott. Folytattuk a kísérletbe vont állatok megfigyelését a születést követő harmadik héten is. Meg lehetett állapítani, hogy az immúnglobulin koncentráció lassan kiegyenlítődik, és azonos szintre áll be a véreztetett és a nem véreztetett egyedeknél egyaránt. Ez alátámasztja az* az ismert tényt, hogy ebben az életkorban jelenik meg a borjak saját immúnglobulinja, tehát egyre kisebb mértékben van már csak szüksége az anyai úton — vagyis a föcstejen keresztül — a szervezetébe jutott immúnglobulinokra. 3. példa Az 1. és 2. példában ismertetett kísérleti állatoknál megfigyeltük a testsúly-gyarapodást, A megfigyelés tíz héten keresztül történt. Meg lehetett figyelni, hogy a születést követő első négy hétben a véreztetett borjak súlygyarapodása következetesen meghaladta a nem véreztetett borjakét. A súlygyarapodásban mutatkozó különbség lassanként csökkent, és a tizedik hétre meg is szűnt. A kísérlet eredménye egyértelműen kedvező, mert azt bizonyítja, hogy éppen a kritikus időszakban — vagyis a születést követő négyhetes életkorig — a vérvétel következtében fokozódik a borjak ellenállóképessége, és ennek következtében testi növekedése is. 4. példa Az elvégzett kísérletek kiegészítéseképpen megfigyeltük az újszülött borjak természetes elhullását is. Irodalmi adatok szerint az elhullás széles határok között változik, és elérheti — még védett körülmények között is — akár a 30%-ot. Saját megfigyeléseink szerint a kezeletlen állatoknak kereken 6—9%-a, míg a találmány szerinti módszerrel kezelt — tehát véreztetett — borjak közül csupán 1,1% hullott el. Ez azt mutatja, hogy a találmány szerinti eljárással jelentős mértékben csökkenthető a borjak korai — tehát nagy gazdasági veszteséget okozo — elhullása. A föcstej első fogyasztását megelőzően levett borjúvérből az újszülött borjú szérumot erre alkalmas földolgozó laboratóriumban — steril körülmények között — dolgoztuk föl. Általában oly módon jártunk el, hogy a borjú testét a vérvételkor rögzítettük, és többnyire a nyaki véna környezetének szőrtelenítése és fertőtlenítése után onnan vettük ki az állat teljes vérmennyiségének 20—25%-át kitevő mennyiségű vért. A vért 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
