175717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monoklór-di- (1-6 szénatomos)- alkil-amino-s- triazin-származékok előállítására
5 175717 6 való azeotrópos szárítás után visszamarad. Az előnyök abban mutatkoznak meg, hogy a cserét akkor hajtjuk végre, amikor a közeg homogén volta miatt még víz van jelen. Emellett a vizes rétegben levő izopropilamin-hidrokloridot (frakcionálás után) kezelhetjük annak érdekében, hogy kinyerjük annak trisz-(alkilamino)-s-triazin-szennyezőit (amelyek itt és az ezután következő vizes kivonatokban koncentráltabbak, mint az atrazin-szűrletben, amely a szerves oldószer kinyerése után visszamarad). Egy másik változat szerint a trisz-(alkilamino)-s-triazin-szennyezőket az amincsere előtt távolítjuk el. A trisz-(alkilamino)-s-triazin-szennyezők elkülönítését az izopropilamin/víz-oldatból és az ezután következő vizes kivonatokból a szakterületen ismert bármely módszerrel elvégezhetjük, így valamely oldószerrel (CH2CI2, CHCIj, CC14, toluol, xilol és hasonlók) extrahálhatjuk, a trisz-(alkiIamino)-s-triazinokat hagyjuk kicsapódni és utána kiszűrjük vagy aktivált anyagokkal (például szénnel) abszorbeáltatjuk. A végső, tisztított izopropilamin-hidroklorid/víz réteget ezután szárítjuk oly módon, hogy a vizet szerves oldószerrel alkotott azeotrópos elegy alakjában eltávolítjuk. Ekkor szerves oldószerben levő izopropilamin-hidroklorid-zagy marad vissza, amelyet az I lépés reaktorába visszatáplálunk. A frakcionált, tisztított monoetilamin-gázt komprimáljuk és így tárolhatjuk, majd ezt követően vízzel elnyeletjük a kívánt monoetilamin/víz koncentráció beállítására. Ezt az elegyet ezután a II reakciólépésbe tápláljuk be. A vízmentes monoetilamint közvetlenül is elnyelethetjük vízben és ezután a vizes monoetilamint visszakeringtethetjük a rendszerbe. Megjegyezzük, hogy az 1, II és III reakciólépések összessége olyan, hogy semmiféle maróanyag nem marad : cianurklorid+izopropilamin + monoelilamin ->- 2- -kIór-4-etiiamino-6-izopropiIamino-s-triazin+2HC1 (gáz). A találmány tehát herbicid hatású monoklór-dialkilamino-s-triazin előállítására alkalmas alkáliamentes eljárásra vonatkozik, amelynél melléktermékként hidrogénklorid-gáz képződik. A gáz alakú hidrogénklorid gazdaságossági értékét tekintve önmagában egy kémiai közbenső termék lehet vagy számos módon hasznosítható klórgáz előállítására. Ezenkívül a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi 2-klór-4-etilamino-6-izopropilamino-s-triazin előállítását, továbbá a maradéknak, amely hidroxi-triazin- és trisz-(alkilamino)-s-triazin-melléktermékeket tartalmaz, nagymérvű csökkentését és amelynek a maradékból való kinyerése nagyon költséges lenne. A kis energiafogyasztás az alacsony reaktorhőmérsékletre való nagyfokú hűtéshez szükséges elektromos energiafogyasztás csökkenésének a mértékében mutatkozik meg a cianurklorid/toluol alkália/víz rendszerhez képest. Az összes monoklór-dialkilamino-s-triazin termékhozam 95,5%-tól 99,5%-ig terjed (a cianurkloridra számítva). A termék 97—99%-ban 2-klór-4- -etilamino-6-izopropilamino-s-triazint, valamint 0,5— 1%-ban kevésbé „aktív” 2-klór-4,6-bisz(izopropilamino)-s-triazint és 0,5—1,5%-ban 2-klór-4,6-bisz(etilamino)-s-triazint tartalmaz. A képződött inaktív melléktermékek (vagy maradék-szennyezők) a 0—0,1% mennyiségben képződő hidroxi-triazinok és a 0,2—0,8% menynyiségbsn keletkező trisz-(alkilamino)-s-triazinok.Enem kívánt melléktermék koncentráltabb oldatban nyerhető ki további vizes extrakciókkal a monoetilamin-hidroklorid-réteg elkülönítése után. Összehasonlítás után látható, hogy a cianurklorid nagyon nagymérvű átalakulása kereskedelmi forgalomban hasznosítható termékké, az alkáliamentes eljárást amino-s-triazinok előállítására, gazdaságossági szempontokat figyelembe véve, nagyon előnyössé teszi. Ezenkívül a maradék kezelési költségei jóval kisebbek a vizes alkália/toluol-reakciórendszerhez viszonyítva. A következő, nem korlátozó jellegű példák a találmány szerinti eljárás bemutatására szolgálnak. 1. példa A) Egy 2 literes, 3 nyakú fenékürítővel rendelkező reaktort hőmérővel, mechanikus keverővei és Dean— Stark-csapdával, valamint N2 gáz öblítő feltéttel ellátott visszafolyató hűtővel szerelünk fel. A reaktorba beviszünk 63,11 g (0,65 mól) izopropilamin-hidrokloridot és 1000 ml xilolt. Az elegyet ezután 30 percig visszafolyatás közben melegítjük annak érdekében, hogy a száraz közeget biztosítsuk. Ezután az elegyet közelítőleg 65—70 °C-ra hűtjük, utána cianurkloridot adunk 119,86 g (0,65 mól) mennyiségben hozzá, majd további 225 ml xilollal elegyítjük. A Dean—Stark-csapdát ezután egy nitrogéngáz öblítő feltéttel ellátott visszafolyató hűtővel helyettesítjük, amely egy kürtőbe torkollik vagy NaOH-csapdát alkalmazunk helyette. A reakcióelegyet ezután visszafolyatás közben melegítjük, amikor is 105 °C körüli hőmérsékleten HCl-fejlődést észlelünk. A HC1 nagyobb része 130—140 °C-on szabadul fel. A reakcióelegyet visszafolyatás közben melegítjük a HCl-fejlődés megszűnéséig és az elegy átlátszóvá válásáig (körülbelül 2—2,5 óráig). Közben ügyelni kell arra, hogy a hidroklorid, amely a reaktor falán és a keverőlapátokon megtapadt, szintén reagáljon. B) A reakcióelegyet ezután 65 °C-ra lehűtjük és cseppenként hozzáadunk 83,57 g (1,30 mól) monoetilamint 70%-os vizes oldat alakjában 30 perc leforgása alatt 65—70 °C-on. A reakcióelegyet ezután 30 percig keverjük és utána melegítjük, amikor is kétfázisú oldat keletkezik. Az alsó vizes fázist leengedjük, majd a xilolt gőzzel kiűzzük. A szilárd terméket szűréssel elkülönítjük és 12 óra hosszat 60 °C-on vákuumban szárítjuk. Kitermelés 138,37 g, amely 97,6%-ban 2-klór-4-etiIamino-6-izopropilamino-s-triazint, 0,90% 2-klór-4,6-bisz(izopropilamino)-s-triazint, 0,95% 2-klór-4,6-bisz(etilamino)-s-triazint és 0,79% 2,4-diklór-6-izopropilamino-s-triazint tartalmaz. Trialkilamino- és hidroxi-tirazinok csupán 0,05%-nál kisebb arányban vannak jelen. Az elkülönített herbicid hatóanyag kitermelése 98,15%. C) A vizes monoetilamin-hidroklorid kivonatot kloroformmal extraháljuk, utána toluollal való azeotrópos desztillálással szárítjuk. A sót ezután lehűtjük, szűréssel összegyűjtjük és szárítjuk, ily módon 51,50 g monoetilamin-hidrokloridot kapunk, amelynek az olvadáspontja 108—110 °C. Kitermelés 97,3%. 2. példa [A monoetilamin-hidroklorid (MEA.HC1) olvadékként való kinyerése] Egy 2 literes, 3 nyakú fenékürítővel rendelkező reaktort mechanikus keverővei, visszafolyató hűtővel és hő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
